Egyre feljebb siklik keze, mire megborzongok hideg kezének érintésétől. Magamban vívódok, hogy helyes-e amit teszünk. Megszólal a fejemben a vészcsengő, és nyomban eltolom magamtól Young Hak-ot. Elfordítom fejem, és nagy kortyokban nyeldesem a levegőt, hogy tisztán tudjak gondolkodni.
- Mi a baj? - fordítja vissza fejemet államnál fogva, hogy a szemembe nézhessen.
- Nem tehetjük ezt. - jelentem ki.
- Miért...
- Itt vagy, Hyerin? - hallunk meg egy ismerős hangot a nappaliból, a nyitott ajtón kiszűrődni.
- Ez anya. - bújok ki Hak öleléséből, és belépdelek a terasz ajtót behajtva magam mögött.
- Anya. - szólítom meg szülőm, amint nagyban vizslatja a szobát.
- Hál' istennek, hogy meg vagy! - siet oda, és szorít magához. - Drágám, gyere gyorsan! - kiált ki anyu, gondolom Myung Hee-nek. - Young Hak is veled van, ugye? - enged el és néz szemeimbe.
- Igen. - pillantok a terasz felé.
- Szerencse. - sóhajt anya, majd Mr. Choi is megjelenik.
- De ti mit kerestek itt?
- Tae Joo értesített, hogy itt vagy, de Young Hak-ról nem tudtunk semmit, és nem vetted fel a telefont, szóval aggódni kezdtünk.
- Pontosabban te pánikoltál be, szivem. - mosolyodik el Myung Hee.
- Ezek után felhívtuk Tae Joo-t, és ő elmondta, hogy Young Hak veled van. Így felhívtuk őt is, de ő sem felelt rá.
- Értem... - motyogom.
- Tönkre ment a telefonom. - hallom meg a hátam mögül Young Hak hangját.
- Mitől? - megy el mellettem Myung Hee.
- Beleesett a vízbe. - feleli, mire én elszégyellem magam. Nem elég, hogy elázott az enyém, még Hak-é is...
- Majd kapsz egy másikat. - szólal meg kisvártatva Mr. Choi.
- Oké. - jön a tömör válasz Young Hak-tól.
- Akkor mehetünk? - kérdi anya, és átkarolja a vállam.
- Igen... - felelem halkan.
Anya kisétál velem, mögöttünk pedig Hak-ék jönnek.
Beszállunk az autóba, és szépen haza kocsikázunk, magunk mögött hagyva Tae Joo apartmanját. Kipillantok az ablakon, ahogy kihajtunk a földútról. Milyen keveset voltunk itt, mégis fontos dolgok történtek. Megtörtént a második csók közöttünk, és mondhatni kibékültünk. Felemás érzelmek kerítenek hatalmukba, ahogy most zötykölődünk az úton. Hiányzik az a bizsergés, a szikra, aminek fel kellett volna lobbannia. Young Hak csak nyugodtan bámul ki az ablakon, és szótlanul üli végig az utat, míg meg nem érkezünk.
Akkor mindannyian kiszállunk, a személyzet már kint vár minket az ajtó előtt, és bent is vannak jó páran. Hajlonganak, miközben mi bemegyünk.
- Mielőtt felmennétek a szobátokba, szeretnénk valamit elmondani. - jelenti ki Myung Hee. Hát ez nem hangzik jól... Mikor legutóbb anya ezzel állt elő kaptam egy mostoha apát és bátyót.
- Oké. - megyek utánuk, ahogy bemennek a nappaliba. Hak is követ, majd leülünk a kanapéra. Mr. Choi nem foglal helyet, karba tett kézzel áll a kandalló előtt, várva, hogy elhelyezkedjünk.
- Nos, ez kissé váratlan lehet, de... - kezd bele Myung Hee. Itt veszek egy mély lélegzetet és kíváncsian várom a folytatást. - El kell mennem egy két hetes üzleti útra. És Jae Sung is velem jön.
Mindketten mélyen hallgatunk, tudjuk, hogy ez még nem minden.
- Meglehet, hogy nem lennétek egyedül, mert itt a személyzet, de szeretnénk, ha jó kezekben lennétek.
- Remélem megértitek. - ékeli közbe anya.
- Ugye nem bébiszittert akarsz mellénk fogadni? - teszi karba kezeit Young Hak. - Lassan nagykorú leszek, de te még mindig gyerekként kezelsz!?
- Nem erről van szó. Csak tudni akarjuk, hogy mi van veletek. És a személyzet nem parancsolhat nektek, ha arról van szó.
- Hát ez remek...
- De, hogy ne érezzetek ennyire nagy bizalmatlanságot felőlünk, egy fiatal "felügyelőt" választottunk mellétek. - mosolyodik el Mr. Choi.
- Hyerin, te talán még örülni is fogsz neki. - somolyog anya Myung Hee mellé, és belekarol.
- Na, mondjátok már. - mormogja Hak.
- Tae Joo-t kértük meg, hogy legyen veletek az elkövetkező két hétben. - jelenti be Myung Hee.
- Mi!? - pattan fel Young Hak, öklei össze vannak szorítva. - Nem képzelhetitek, hogy majd pont Tae Joo-nak fogadok szót. - nevet fel gúnyosan. - Ez nevetséges! - fordít hátat és kisétál a nappaliból.
- Majd biztos... lenyugszik. - motyogom halkan.
- Biztosan. - feleli Mr. Choi.
- Felmehetek a szobámba? Vagy még akartok valamit mondani?
- Hát csak annyit..., hogy ne hagyd őket egymásnak ugrani. Tae Joo nem vetemedne rá, de a fiam annál inkább. - csóválja meg a fejét a férfi.
- Rendben. - állok fel, és kimegyek a helyiségből. Felmegyek a szobámba, majd egy köntössel a kezemben elvonulok fürdeni.
Másnap reggel vasárnaphoz híven, korán el akartam kezdeni tanulni. De anyáék egykor indultak, így arra gondoltam, hogy kikísérem őket. El is kocsikáztunk a reptérre, majd miután megtaláltuk a megfelelő terminált, leültünk. Pár percen belül bejelentették, hogy Myung Hee-ék járata egy órával később tud csak indulni, szóval hosszasan várakoztunk. Végül sikeresen becsekkoltak én pedig búcsút vettem tőlük. Felhívtam a sofőrt, hogy jöjjön értem. Tíz percen belül meg is érkezett, és hamar haza értünk. Fél hármat mutatott a telefonom, amikor beléptem az ajtón. Amint felértem a lépcsőn az egyik szoba előtt bőröndöket pillantottam meg. Ekkor jutott csak el igazán a tudatomig, hogy Tae Joo két héten keresztül velünk lesz.
- Hát ez nem lesz séta galopp... - mentem be a szobámba, és becsuktam az ajtót magam mögött. Eléggé páradús volt a levegő a szobámban, így ablakot nyitottam, hogy bejöhessen a friss levegő. Miközben tanultam lementem a konyhába nassolnivalóért, amivel a kezemben vissza tértem a hajlékomba. Összefutottam Tae Joo-val, de csak köszöntünk egymásnak, és mentünk is tovább. Kulccsal magamra zártam az ajtót, és vissza ültem az íróasztalom elé befejezni a házim.
Kibontottam a gumicukrot, és egy maroknyival kivettem belőle, amit leraktam a füzetemre.
- Ha ezt a négy piros macit átviszem a másik oldalra, és az egészet négyzetre emelem, akkor ebből tizenhat piros mackó lesz, a másik oldalon pedig 9 maci lesz, és 4x négyzetes mackó... - motyogom halkan.
Zümmögésre kapom fel a fejem, mire egy darázzsal találom szembe magam. Teljesen lefagyok, nem merek egy centit sem moccanni. Allergiás vagyok a csípésükre, és még irtózom is tőlük...
- Ha nyugton maradok elmegy... - suttogom magamnak, hátha ez megnyugtat. - Szállj el bogárka, Hyerin nem bánt, akkor te se bántsd őt...
Újabb zümmögés üti meg a fülem, majd még egy, mire óvatosan oldalra fordítom a fejem. Elszörnyedve látom, hogy már több darázs is az ablakom körül van. Mikor egyre többen lesznek teljesen bepánikolok, és nem bírom tovább, nyomban felpattanok. Odarohanok az ajtómhoz, előhalászom a zsebemből és gyorsan belerakom a zárba a kulcsot, majd miután kinyílik bevágom magam mögött. Idegesen kapkodom a levegőt, mikor Young Hak megérinti vállam ijedtemben ugrok egyet.
- Baj van? - pillant rám.
- Darazsak... - motyogom magam elé révedve.
- Hol?
- A szobámban. Nagyon sok... Allergiás vagyok a csípésükre... - suttogom fojtott hangon. - Annyira megijedtem.
- Semmi baj, nyugodj meg. - szorít magához.
Egy fél óra múlva Tae Joo felhívta a rovar irtókat, és amint kiderült az ablakommal szomszédos fán van egy nagy darázs kolónia. Jó pár napig nem költözhetek vissza a szobámba, mert az is jó ideig el fog tartani, hogy leszedjék a bolyt a fáról. És a szobámat is meg kell tisztítani a bogaraktól.
Bármelyik szobába mehetnék, de ezek után nem merek egymagamban megmaradni a négy fal között. Kelletlenül, de megkértem Young Hak-ot, hadd aludjak vele, amíg nem mehetek vissza a szobámba. Kissé váratlanul érte a dolog, először nem is akart bele menni, de végül be adta a derekát. Ideiglenesen anya ruháit fogom itthon hordani, hál' istennek hasonló a méretünk, a suliba pedig úgyis egyenruha kell, ami szerencsére mosásban van.
- De három szabályt tarts be, amíg itt tartózkodsz. - teszi karba a kezeit. - Egy: Ne nyúlj a cuccaimhoz. Kettő: Ne pakolj szét a szobámban, mert szeretem ha rend uralkodik. Három: Hagyj nyugodtan aludni, mert minimum nyolc óra alvásra szükségem van.
- Igenis! - tisztelgek kihúzva magamat.
- Ja és ha lehet, ne szedd le rólam a takarót...
- Haha, ez vicces. Legutóbb is nem tudom, hogy ki kezdte. Én csak vissza adtam. - vonok vállat. Mérgesen összehúzza szemeit, mire én védekezően magam elé kapom kezeimet. - Jó, jó, nem mondtam semmit. - sóhajtok.
- Remélem is. - feleli.
- És miben fogok aludni? - jut eszembe. Jaj de nem jött jól ez a helyzet...
- Tessék. - dob rám egy férfi pólót.
- Kössz. - motyogom, és a ruhával a kezemben kimegyek a szobából. Bemegyek a fürdőbe, hogy átöltözzek. Ilyenkor örülök, hogy legalább a kenceficéimet a fürdőben tartom. A hajvasaló is itt van, szóval nem vagyok olyan rossz helyzetben.
Miután elkészültem vissza mentem a "szobámba" és befeküdtem Young Hak mellé, aki egy könyvet bújt épp.
Magamra húztam nyakig a takaró felém eső részét, és a fal felé fordultam, hogy ne kelljen Hak-ot látnom. Olyan furcsa nekem ez a felállás, legutóbb is az volt, de ez most valahogy más. Fél méterre sincs tőlem Young Hak, mégis úgy érzem, mintha egy szakadék választana el tőle. De ennek így kell maradnia. Nem tehetjük meg többet, hogy csókolózunk. Fel kell, hogy hagyjak ezzel az egésszel. Nekünk ez egyszerűen lehetetlen. Túl mások vagyunk, és még az is rátesz eggyel, hogy hamarosan törvényesen is testvérek leszünk. Talán egy jobb világban lenne boldog jövő számunkra, de így csak veszett ügy az egész. Amilyen váratlanul tudatosultak bennem a Hak-al kapcsolatos érzéseim, olyan hamar kell elfelejtenem. Hiába fog fájni, vagy kínozni a gyötrelem, nem gyengülhetek meg. Ki kell törölnöm az emlékeim közül Choi Young Hak-ot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése