Always stay with me (7. fejezet - Kiszolgáltatva)

Nagyot nyelsz és lesütöd szemedet. Most mit tegyél? Ha Baekho megtudja mindezt, komoly esély van rá, hogy örökre megutál és azonnal szakít veled. Nem akartad így elcseszni az első kapcsolatodat egy fiúval. De Minhyun kiszolgálásához sem fülik a fogad. Két tűz közé kerültél, ahonnan nincs kiút.
Megérinted a sebet, amit Minhyun hagyott az alsó ajkadon azt imént, és így töprengsz. Percekig csak állsz egy helyben, miközben ötletek cikáznak a fejedben.
- Rendben... - sóhajtasz. - Mindent megteszek, amit csak kérsz. De cserébe nem mondod el Baekho-nak ami történt... - fordítod el a fejed zavartan.
- Okos lány vagy te! - tapsol meg.
Hátat fordítasz neki és elindulsz, amerre a lábad visz.
- Hova is indultál éppen? - lépked utánad.
- Haza. - mondod nemes egyszerűséggel.
- Nem mondtam, hogy elmehetsz.
- Mi van? - nézel rá. - Ezt most nem mondhatod komolyan... - sóhajtasz.
- Dehogynem. - rántja meg a vállát. - Éhes vagyok. Hívj meg valamire. - jelenti ki.
Csak pislogsz rá nagyokat, de mikor rájössz, hogy nem viccel, felmorransz és elindulsz egy Mc Donald's felé.
Ő hűségesen követ téged, majd belép utánad az ajtón és beáll a vásárlók mögé.
- Te nem eszel? - kérdi meglepetten.
- Elment az étvágyam. - rá sem bírsz nézni. Kezdesz ráébredni, hogy a félelmed átment undorba. Ez nem a legjobb érzés egy emberrel szemben, de legalább ez azt eredményezte, hogy végre mertél visszaszólni neki.
- Nekem mindegy. - ránt egyet magán és megmondja a kiszolgálónak, hogy mit kér.
- Ez összesen 24.000 won lesz. - hallod meg a fiú hangját. Minhyun rád tekint, te pedig előszeded a tárcád. Kiveszel belőle három bankót, majd a kezébe nyomod. Ott hagyod, és elsétálsz az egyik asztalhoz.
Leülsz az egyik székre és leveszed a válladról a táskád. Az öledbe rakod le, majd felkönyökölsz az asztalra, és megtámaszkodsz a kezeden.
Minhyun egy tálcát egyensúlyozva a kezében követ, és leül veled szemben.
- Hmm, ez nagyon fincsi. - kap be egy krumplit. - Biztos nem kérsz? - mutat az adagjára. Felvonod a szemöldököd, nem tudod mire vélni a kérdését. Ő volt éhes nem?
- Tőled nem kérek semmit. - feleled és kinézel az ablakon.
- Ahogy akarod. - válaszolja, és neki kezd az ételnek.
Szótlanul nézed a forgalmat az ablakra tapadva. Még ez a látvány is jobb, mint Minyhun önelégült feje...
- Hogy is kötöttél te ki Baekho mellett? - kérdi váratlanul. Lassan ráemeled a tekinteted, és látod, hogy épp a fagyiját lapátolja be. Majd mikor végzett, felnéz rád.
Nem felelsz rá semmit, inkább visszatérsz az utca bámulásához.
- Na, de komolyan. Érdekel, hogy egy ilyen lány..., - fintorodik el - mint te, hogy tudta ennyire elcsavarni a fejét.
Csak szúrósan nézel rá, de erre sem felelsz semmit. Látszik rajta, hogy zavarja az, hogy semmilyen reakciót nem vált ki belőled amit mond.
Felsóhajt és arrébb löki a tálcát.
- Tele vagyok. - jelenti ki. - Megszomjaztam. - bök meg. - Kérek inni.
Hangosan kitolod a széked és elbattyogsz a pulthoz. Kérsz egy kólát, amit utána leraksz elé és felveszed a táskád a válladra.
- Hova mész? - szív bele italába.
- Haza. - mondod újra.
- Egy szóval sem mondtam, hogy elmehetsz. - vigyorodik el, azzal az önelégült kifejezéssel az arcán. Legszívesebben elkezdenél hisztizni, mint egy öt éves. Nem lehet a sors ilyen kegyetlen pont veled...
- Ha miattad nem érek haza időben, akkor anyámmal te beszéled meg, hogy miért késtem. - fenyegetőzöl, nem sok sikerrel.
- Oké. - dől hátra a székében.
- Mi? - lepődsz meg.
- Mondom, rendben. - veszi fel a táskáját a földről. - Menjünk el moziba. Biztos adnak valami jó filmet.
Csak szájtátva állsz előtte, amint elindul a kijárat felé. Beharapod a szád és idegesen csörtetsz utána.
- Van nem messze egy mozi. - mutat az egyik épületre. - Gyalog is hamar odaérünk.
Megrántod a vállad, jelezve, hogy neked aztán tökre mindegy és elindulsz a zebra felé.
Megvárod míg a lámpa jelzi, hogy át lehet menni és lelépsz a járdáról. Csak pár lépést teszel, de Minyhun máris erősen visszaránt. Nem érted miért, de aztán észleled, ahogy egy autó csikordulva áll meg előtted. Ha nem húz el, akkor most talán mozdulatlanul feküdnél a kocsi előtt...
Nagy szemekkel nézel rá, ő pedig elengedi a kezed. Majd miután az autó elhajt, átmegy a zebrán. Csak bámulod távolodó alakját, de észbe kapsz és utána sietsz. Komolyan nem érted ezt a fiút. Ha annyira utál akkor miért ment meg? Vagy miért kínált meg az ételéből? Miért törődik veled?

- Azt nézzük meg! - mutat az egyik plakátra. - Biztos jó félelmetes. - vigyorog izgatottan. Te is ráemeled a tekinteted a papírra, amin egy sötét, baljoslatú ház áll, az égen pedig sötét felhők gyülekeznek.
- De hát ez egy horrorfilm... - bizonytalanodsz el.
- És? - kérdi könnyedén. Megragadja a karod és maga után húz a pénztárhoz. Kér két jegyet, majd int neked, hogy fizesd ki. Addig ő elmegy a büfé felé, hogy nézzen magának valami harapnivalót.
Sóhajtasz egy mélyet, de kifizeted őket. Valaki megkopogtatja a vállad, mire dühösen fordulsz hátra.
- Mi van már megint? - ripakodsz rá.
- Bocsi. - rezzen össze hangodra egy pillanatra.
- Jonghyun... - halkul el a hangod.
- Mit keresel itt egyedül ______? - kérdi meglepetten. - Vagy Baekho is itt van veled? Nem edzése van...?
- Én... - harapod be az alsó ajkad. Csak ezt ne... - Egyedül jöttem. - vékonyodik el a hangod.
- Egyedül? - kérdi, miközben feltűnően méreget a szemével. - Szerintem hazudsz. - jelenti ki. - Mindig ilyen lesz a hangod ilyenkor, és nem nézel a szemembe.
- Ez nem igaz. - harapdálod a szád szélét.
- Na és ez. Mindig ezt csinálod ha zavarban vagy. - mutat az arcodra. - Jól ismerlek. Engem nem tudsz átverni. Nos?
- Ez a kiszolgálás szörnyű. - hallasz meg egy ismerős hangot a hátad mögül, mire lefagysz. - Nem tudják mi a különbség a nagy és a közepes adag között... - zsörtölődik és melléd áll. - JR? Hát te? - kérdi meglepetten.
- Ezt én is szeretném tudni. - teszi karba a kezét. Nyakig vörösödsz a kínos helyzettől. Ez nem történhet meg veled...
- Csak eljöttem Sungrinnal megnézni egy filmet. - mondja nyugodt hangon. - Erre összetalálkozok ______-val/vel. Majd te is megjelensz. Mondjátok meg, mégis mi történik itt!? Jártok? Megcsalod Baekhot!? Mert, hogy van valami köztetek az is biztos. - egyre dühösebbé válik a hangja. Szinte már megijedsz tőle. Sosem láttad még ilyennek.
- Jonghyun, meg tudom magyarázni...
- Ez már most rosszul kezdődik! Ne is próbálkozz. - int le.
- De Jonghyun én... - elcsuklik a hangod. - Én... sosem tennék ilyet. Higgy nekem! - nézel mélyen a szemibe. Minhyun csak szótlanul áll melletted.
- Rendben. Akkor magyarázd meg. - tárja ki kezeit. Nagyot nyelsz és fél szemmel ránézel a melletted álló fiúra. Semmilyen érzelmet nem lehet kiolvasni a szemeiből.
- Én...
- Én hívtam meg. - vág közbe Minhyun. - Hogy bocsánatot kérjek tőle. - teszi karba a kezeit. - És? Bajod van vele!?
- Bocsánatot? - lepődik meg. Látszik rajta, ahogy az erős ráncok ellágyulnak az arcán.
- Ja. - rántja meg a vállát. - A bál miatt.
- Ó... - süti le szemeit. - Sajnálom ________. Nem tudtam, hogy ez a helyzet. Ilyesmivel megvádolni téged... - vakarja zavartan a tarkóját.
- Jonghyun. - szólal meg egy lány nem messze tőletek. - Mindjárt kezdődik a film!
- Ez a barátnőm. Most megyek. - fordul meg. - És tényleg bocsi, _______... - ballag el.
Egy mély sóhaj szakad fel a torkodból. Furán nézel Minhyunra. Mi volt ez az egész?
- Ezt még behajtom rajtad. - mondja. - Ilyen ciki dolgot mondani... Én bocsánatot kérni? - nevet keserűen és elindul az egyik moziterem felé.
Teljesen kiborultál ettől az egésztől. Nem vágytál másra, csak, hogy haza mehess. Úgy beszélt veled Jonghyun az imént, mintha legalábbis őt csalnád meg ezzel. Mi volt ez az egész!?
- Haza akarok menni. - mondod már szipogva, egy tapodtat sem mozdulva.
- Azt csinálsz amit akarsz. - jelenti ki Minhyun és feléd sem fordul miközben beszél. - Úgyis elment ettől az egésztől a kedvem. Meguntalak. - rántja meg a vállát, miközben zsebre vágja a kezeit.
Csak kérdőn nézel rá.
- Nem hallottad!? - kérdi közömbös hangon. - Húzz haza.
Összegyűröd a kezedben a jegyeket, és kihajítod a kukába. Gyors léptekkel hagyod el az épületet. Ahogy a szabad levegőre érsz, futsz, ahogy a lábad bírja. Nem tudod, hogy hova, csak rohansz. Elrohansz az érzéseid elől.

Végül egy parkba visz az utad. Leülsz az egyik padra és felhúzod a lábaidat. Elfog a sírás, de leküzdöd a torkodat veszítő gombócot. Nem érted mi történik veled. Mi ez az érzés, ami belülről marcangol? Miért esett olyan rosszul, amit Minhyun a fejedhez vágott?
"Meguntalak... Nem hallottad!? Húzz haza."
Szipogva kaparod elő a telefonod a táskád legaljáról. Végig böngészed a névjegyzékedet, de egyből el is fog újból a sírás. Elidőzől Baekho neve mellett egy pár percig, de végül nincs merszed felhívni. JR-t szintén elfelejtheted. Randija van...
Soohi-t ha felhívod, akkor mindent el kéne mondanod az egyességről. Onnantól elvágtad magad a nővérednél is. Anyád felkeresése meg sem fordult a fejedben. Ren szintén kilőve. Nem lenne merszed elé állni, mikor előre szólt, hogy vigyázz Minhyunnal. Aron Oppát még nem ismered annyira, hogy ilyesmit elmondj neki. A másik meg az, hogy ő az egyetlen, aki még mindig tartotta a kapcsolatot azzal a jégcsappal. Neki nem mondhatsz el mindent. Most mit tegyél? Nincs senki sem, akivel beszélhetnél.
Csüggedten dobtad vissza a kis készüléket a táskádba, és csak figyelted, ahogy fodrozódik a víz teteje a széltől. A tó körül sok kisgyerek tücskörészett, vagy párok ültek egy-egy padnál. Másutt csapatosan sétáltak lányok, hangosan nevetgélve. Mindenki olyan boldog... csak te nem.
De elég az önsajnálatból! Ha itt ülsz és siratod magad, az nem használ semmit. Eleget voltál depressziós életedben, mostantól nem lehetsz ilyen törékeny. Nem bőghetsz többet egy sarokba bújva az élet apró sérelmein. Nem. Mostantól nem. Megmutatod, hogy erősebb vagy ennél. Többé nem ejtesz egy könnycseppet sem egy fiú miatt.

- Elérkezett a szünet előtti utolsó nap. - mondja az osztályfőnök az utolsó órátokon. - A szünidőben jól pihenjétek ki magatokat, mert utána jönnek a félévi vizsgák. Készüljetek fel rá rendesen, és mindenkinek sok sikert!
Ekkor csöngetnek ki - egy időre utoljára az iskolában.
- Találkozunk jövőre! Viszlát mindenkinek.
- Viszontlátásra. - mondjátok egyszerre és mindenki kiözönlik az ajtókon.
- El sem hiszem, hogy most lesz másfél szabad hetünk! - örvendezik félhangosan Ren. Baekho csak bólint rá, és átkarolja a derekad.
- Két nap és itt a születésnapod! - mosolyog rád.
- Igen. - feleled halkan.
Két hete már, hogy nem láttad Minhyunt. Azóta nem, amióta úgy megbántott. Olyan lelkiismeret furdalásod volt, ha csak hozzád ért, vagy kedves volt veled Baekho. Pedig tényleg nem csaltad meg. De mégis mardosott belülről a bűntudat...
- Tényleg, leszervezted a dolgot JR? - intézi kérdését Dongho gyermekkori barátod felé, aki épp a kabátját veszi fel. Addig te is ugyanezt teszed, és a sálad is a nyakad köré tekered, nehogy megfázz.
- Persze. - vigyorog sejtelmesen.
- Micsodát? - lepődsz meg.
- Meglepetés! - csapja össze a kezeit a kérdezett és átkarol újból. - Menjünk. - indul el kifelé az ajtón. - Majd még hívlak Jonghyun! - integet és már kint is vagytok.
- Várod a szombatot? - kérdi vigyorogva.
- Nem igazán... Csak egy szülinap. - rántod meg a vállad.
- Ez nem "csak egy szülinap"! - vékonyítja el a hangját és utánoz téged viccesen. Kibukik belőled a nevetés őt nézve. - Ez a te szülinapod. - komolyodik el a hangja. - És most először töltöd egyedül a karácsonyt egy fiúval, igaz? - lépdel melletted az utat figyelve.
- Ahha. - húzod feljebb a sálat a nyakadon.
- Örülök, hogy én lehetek az, akivel először ünnepelhetsz. Megtisztelsz vele.
Elvigyorodsz ünnepélyes hangján. Ő is halkan kuncog, ahogy téged figyel.
- Megérkeztünk. - néz a kaputok felé. Még mielőtt bármit felelhetnél, két keze közé fogja az arcodat és meleg csókban forrnak össze ajkaitok. Jobban magához húz, mire félénken te is átkarolod a nyakát. Végig simít arcodon, miután elvál tőled, de még ad pár kisebb puszit, csak az után enged el.
- Holnap reggel jövök majd. - mondja egy hatalmas mosollyal az arcán.
- Holnap? - kérded meglepetten.
- Igen. Elkérlek anyukádtól. Megyünk randizni. - feleli nemes egyszerűséggel.
- Jó, hogy szólsz. - húzod el a szád.
- Meglepetésnek szántam. - kacsint. - Na megyek. - integet. - Akkor holnap!
- Igen, holnap. - intesz te is neki és bemész a kapun.