Másnap reggel korán keltél, hogy időben elkészülj mire Baekho megjelenik majd a színen.
- Soo Hi, nem tudnál segíteni nekem egy picit? - kérleled nővéred, aki csak sóhajtozik folyamatosan, mióta tegnap haza jött a randijáról. - Soo Hi, légyszíves, figyelj rám is egy kicsit.
- Mondjad. - feleli, de rád sem néz.
- Segítesz megcsinálni a hajam? Nekem nem megy annyira, hogy begöndörítsem...
- Háát...
- Na már. Légyszi. - kérleled.
- Na jó, gyere ide. - int neked, mire leülsz elé a székre, és neki áll a hajad elkészítésének. - És hova mentek?
- Nem tudom. - feleled. - Azt mondta, hogy meglepetés.
- Milyen kis romantikus.
- Az. - mosolyodsz el.
Pár perccel később már szép göndör loknikká varázsolja nővéred a hajad. Keresel valami normális ruhát, és kisminkeled magad. Végül egy fekete farmert veszel fel, hozzá egy mintás pólót, és a nyakad köré tekersz egy kék kockás sálat.
- Azt hittem csinosabban öltözöl majd fel. - csóválja Soo Hi a fejét.
- Miért, szerinted nem jó? - méred magad végig. Soo Hi csak legyint, mire megvonod a vállad. - Nincs időm már átöltözni, pár perc, és Baekho itt lesz.
- Akkor sok sikert! - int, és kimegy a szobádból. Bekötöd a tornacipőd, és felveszed a kabátod. Felkapod a táskád, és sietősen kiviharzol a szobából. Lelépdelsz a lépcsőn, majd kimész a bejárati ajtón, még mielőtt összetalálkoznál anyáddal. Sőt, biztos ami biztos, kimész a kapun is. Pár perccel később egy mosolygó Baekho integet neked.
- Szia. - ad egy puszit szádra, és megfogja a kezed.
- Na, végre elárulod, hogy hova megyünk?
- Nem áll szándékomban. - mosolyodik el. - Tudod, ezért titok.
- Gonosz vagy. - csapod meg felkarját.
- Hmm... tudom. - vigyorodik el huncutul és beálltok a buszmegállóba. Kezeitek összekulcsolva van köztetek, te pedig izgatottan kémleled a cipőd orrát, mintha valami érdekes lenne rajta. Pár percen belül megérkezik a busz, és hátulra leültök, te az ablak felőli oldalra. Baekho leejti kezét a combodra, és így zötykölődtök tíz percen át. Végül Baekho felkászálódik, kinyújtja feléd a kezét, hogy kisegítsen, aztán megnyomja a jelző gombot, miszerint leszálltok. Egy nagy fehér sátorszerű épület előtt álltatok meg, amit egyből felismersz, hogy mi, és vidáman elmosolyodsz. Jégpálya!
- Örülsz? - mosolyog rád barátod, miközben elindultok a bejárat felé.
- Nagyon. - ismered el, és sietteted Baekho-t, hogy minél előbb fizessen, és hogy korcsolyát húzhass végre. Te egy sima fehéret vettél fel, Baekho pedig végül egy feketét, mert elsőre nem volt jó rá az amit kiválasztott.
- Legyél kíméletes, még kezdő vagyok! - lép le veled a jégre, és összefonja ujjaitokat, majd elindultok, hogy tegyetek egy kört.
- Miről beszélsz? - kuncogsz halkan. - Teljesen jó a tudásod.
- Tudom, de gondoltam, akkor majd közelebb bújhatok hozzád, ha azt mondom béna vagyok. - nevet fel, majd tárja szét karjait várakozóan, mire elé lépsz, ő pedig átkarolja a csípőd, és így mentek tovább lassú tempóban. Érzed minden egyes lélegzet vételét, ahogy a hideg levegő végigsimít a nyakadon.
Hátrafordulsz, hogy rá mosolyogj, de ekkor megakad a szemed egy ismerős alakon. Fekete csőfarmert visel, fehér cipővel, krémszínű hosszított pulcsit, a nyaka körül sál. Haja szépen lesimítva, úgy mint, máskor, de az arcán egy huncut mosoly bujkál, ahogy találkozik a tekintetetek. Elkapod a fejed, és tovább masírozol előre a jégen, de szinte égetnek a szemei, ahogy minden mozdulatodat figyeli. Amikor elé értek, karba tett kézzel biccent Baekho felé, aki csak felhorkan, és elengedi a csípőd, hogy megfogja a kezed. A torkodban érzed a szíved, de még rosszabb lesz a helyzet, amikor egy modelleket megszégyenítő szépségű lány mellé siklik, és a mellkasának bújik. Minhyun lazán átkarolja a lányt, miközben amaz hosszú körmeivel végig simít arcán. Egy győztes mosoly terül el az arcán, amikor véletlenül majdnem neki mész egy arra járó párnak, de Baekho még időben elhúz. Hogy lehet ennyire gonosz veled Minhyun? Pedig minden jogod meg lenne hozzá, hogy te csináld ugyanezt, helyette meg csak hallgatsz, mint egy hülye. Tompán hallod, ahogy kérdezi, jól vagy-e, de csak megrázod a fejed, és elengedve a kezét kilépsz a pályáról. Eltotyogsz egy padhoz, Dongho pedig pillanatokon belül lehuppan melléd.
- Minden oké? - fürkészi a szemeidet, te pedig bólintasz egy aprót, és kérlelően rá nézel. - Igen, szerintem is jobb, ha megyünk. - pattan fel, és oda hozza a cipőiteket.
Egy hang nélkül átveszed a korit, aztán magadra veszed a kabátod. Baekho összefonja ujjaitokat, és kimentek a sátorból.
- Nem vagy éhes? - pillant rád megvillantva fogait. - Mert én nagyon.
- Akkor menjünk enni. - pillantasz rá, és mosolyogsz egy aprót. Több szó sem kell, és Baekho megszaporázza a lépteiteket, majd mikor oda értek egy Mc Donald's-hoz, beálltok a sorba.
- Foglalj helyet, addig rendelek. - biccent az asztalok felé, te pedig elbattyogsz egy üresen álló kétszemélyes asztalhoz, majd helyet foglalsz az ablak melletti széken.
Miközben várakozol barátodra, eltöprengsz a történteken. Rájössz, mennyire bután viselkedtél, Minhyun direkt csinálta az egészet, hogy elrontsa a kedvedet. Mondjuk ez sikerült is... De nem! Elég ebből az önsajnálatból, mikor egy randin vagy! De annyira helyes volt a huncut mosolyával, menő, ahogy támasztotta a pálya szélét... Nem, elég ebből! Egy helyes, édes fiúval randizol, aki lesi minden kívánságod, és most is épp egy tálcával közelít feléd, vigyorogva, mint a tejbetök. Elvigyorodsz kínodban, amiért ennyire hülye vagy. Kár Minhyunon agyalni, mikor itt van neked Baekho.
- Hoztam sültkrumplit, hambit, kólát és fagyit. Remélem mind beléd fér, mert különben megetetlek. - kuncog halkan, amint leül veled szemben.
- Megteszek minden tőlem telhetőt, hogy ne okozzak csalódást. - mosolyodsz el, és bekapsz egy krumplit.
- Mertem remélni. - iszik bele a kólájába, és kitátja a száját, miszerint adj neki enni. - Mivel engem kell etetni. - mutat a nyitott szájára, te pedig felnevetsz és felé tartasz egy burgonyát. Leharapja, hogy a szája súrolja az ujjaid, majd lenyalja a ketchupot az ajkairól, és a te kezedről is. Nagyokat pislogsz rá, miközben ő beleharap a hamburgerébe. Felocsúdsz végül, és te is neki kezdesz az adagodnak.
Miután megettél mindent, elkezdtek beszélgetni Baekhoval. Eléggé feszengtél eddig, mert miután ő végzett a saját adagjával, azt figyelte, ahogy te tünteted el magadban a gyorsételt. Rá is szóltál, hogy ne nézzen, ekkor védekezően feltette a kezét, és úgy tett mintha a tömeget figyelné, de a szeme sarkából téged fürkészett egy pimasz mosollyal az arcán.
- Mondtad anyukádnak, hogy velünk fogod tölteni a szülinapod nagy részét?
- Hát... - vakarod meg zavartan a tarkód. - Megemlítettem. De szerintem jobb lenne, ha előbb bemutatnálak téged. Mert Jonghyun az oké, őt ismeri, de téged nem. Bár a többieket sem, de ideje lenne bejelentenem neki, hogy barátom van.
- Miért még nem szóltál rólam? - vonja fel szemöldökét kérdőn.
- Nem mertem. - sütöm le szemeim, mire ő felnevet.
- Ejnye-bejnye. Én bezzeg ódákat zengtem otthon rólad.
- Ez nem is igaz. - szükíted össze a szemed kuncogva. - Legutóbb az otthoni számotokat hívtam, hogy szóljak, nekem akkor is tudnom kell hova megyünk, mennyire csípjem ki magam... Erre anyukád megkérdezte, hogy kivel beszél, mert még a nevem sem volt ismerős neki. Mire kiböktem, hogy a barátnőd vagyok, és ő felháborodottan közölte, hogy a fia erről mit se mondott, inkább letettem. - tárom szét a kezem, mire Baekhoból kitör a röhögés.
- Bocs, ez nagyon vicces volt, ahogy előadtad. - törölgeti a szemét még mindig nevetve. - Nem csoda, hogy nem tudta ki vagy. - vigyorodik el. - Mindent a faterommal beszélek meg, főleg a nőügyeket. Ha mindenkiről beszámolnék, akkor naponta jöhetnének hozzánk látogatóba.
- Hány barátnőd van neked? - vonom fel a szemöldököm vigyorogva.
- Nem úgy, te lüke! - mosolyodik el. - Minden haveromra kíváncsi, még az ismerőseimre is a közösségi oldalakon. Titokban mindig megnézi, bár engem nem ver át. De ha szeretnéd, akkor ma bemutatlak.
- Döntsük el, ki szenvedjen ma, és ki máskor. - kuncogok. Baekho kérdőn néz rám. - Ki mutat be kit először a szüleinek?
- Először engem te. - vágja rá egyből. - A lányos anyukák ravaszabbak, biztos kifaggat majd. Alig várom. - csapja össze a kezeit.
- Rendben. - bólintasz. - Végeztél, ugye? - kérded mosolyogva. Baekho bólint, mire te felállsz. - Akkor menjünk, anya már vár. - paskolod meg a vállát, ahogy elhaladsz mellette, mire elfehéredik. - Nyugi, nem lesz semmi baj. Örülj, hogy apa üzleti úton van, legalább nem kell hallgatnod a "Mit akarsz a lányomtól?" szövegét. - ingatod meg a fejed, és felhúzod őt is a kezénél fogva.
Felültök az első járatra, hogy minél előbb túl legyetek a dolgon. Egy hatalmas gombóccal a torkodban turkálod elő a kulcsod a táskádból, de mielőtt beletuszkolnád a zárba, feltárul az ajtó. Soo Hi egy biztató mosollyal az arcán betessékel titeket, aztán feléd tátogva, hogy "Sok sikert!" felmegy az emeletre.
- Anya! - szólalsz meg, miután leszedted magadról a kabátod, és Baekhóét és felaggattad a fogasra. - Megjöttem... megjöttünk. - teszed hozzá a szádat harapdálva, és idegesen elkezded tördelni az ujjaid.
- Megjöttünk? - hallasz meg egy férfias hangot, majd ember is társul mellé. Egy pillanatra még levegőt is elfelejtesz venni, majd mikor oda lépked anyukád is kíváncsian, valamennyire megnyugodsz.
- Ki ez a fiatalember, kicsim? - vonja fel a szemöldökét kérdőn anyukád, te pedig lesütöd a szemed, mert a családfő ellenszenvesen méregeti Baekhot.
- Bemutatnád nekünk? - teszi karba a kezeit.
- Persze...
- Kang Dongho vagyok. - nyújt kezet apukád felé. - A lánya barátja. - idegesen kapod a tekinteted Baekhora, de ő csak nyugtatóan elmosolyodik.
Apád egy fél percen belül sóhajt egyet, és kezet ráz vele. Ez eddig jó jel!
- Akkor beszélgessünk. - indul el a nappaliba apád, ti pedig követitek, és leültök a kanapéra, veletek szemben anyukádék foglalnak helyet. - Az első kérdésem... eredetileg is ilyen színű a hajad?
- Nem uram, festetem. - mosolyodik el.
- Cigizel?
- Nem.
- Ivászat?
- Ki van zárva.
- Kábítószerek?
- Tűzbe velük.
- Bulizás?
- Mértékkel.
- Más lányok?
- Elkerülöm őket nagy ívben. Hűséges típus vagyok.
- Akarsz gyereket?
- Majd egyszer. Mindig védekezek, ha arra kerül sor.
- Hmm. - méregeti apád még egy picit, majd megnyugszik, és hátradől a fotelében. Szóval vége a kihallgatásnak. - Remélem tényleg igazat mondtál, mert ha nem, akkor rosszul jársz velem. Nem hagyom, hogy bántsd vagy kihasználd a lányom. - teszi fel az ujját tiltakozólag.
- Nem áll szándékomban. - rázza meg a fejét, és büszkén elmosolyodik. Megérinti a kezed, majd mikor rápillantasz megfogja a kezed.
- Tehát veled tölti a szülinapját? - válik anya arca is kedvessé, és trécselni kezd.
- Igen, meg néhány barátunkkal, Jonghyun apartmanjában.
- Mikor mentek? - szólal meg apád.
- Holnap reggel visz el minket apukám. Csak más napig maradunk, aztán jövünk haza.
- Remélem lesz felnőtt felügyelet veletek.
- Nem igazán... - vakarja meg zavartan a tarkóját Baekho. - De ha szeretne, bármikor ellenőrizhet minket, megadom a címet.
- Rendben. - biccent apád, és nem viccel, elmegy papírt. Mikor anyukád kuncogni kezd te is felengedsz és összenézel Baekhoval, aki csak megvonja a vállát, és nevetve rá néz szülődre.
- Remélem nem ijesztettek el teljesen... - motyogod halkan, amikor egy fél órával később kikíséred a kapuhoz barátod. - Azt se tudtam, hogy ma jön haza apa... bocsi.
- Semmi baj. Nem gond, ha apukád ennyire vigyáz rád. - mosolyodik el. - Túléltem. Amúgy meg, ha nem stresszesek, akkor tök normálisak. Ütődöttek, mint bármelyik másik szülő. - legyint.
- Az nem kifejezés...
- Akkor holnap reggel nyolcra itt vagyunk érted. - hajol közelebb és egy gyengéd csókot vált veled. - Addig is ne idegeskedj, nagyon jó kis bulit szerveztünk neked. - kacsint, és elhátrál, majd még integet párat, és megszaporázva a lépteit eltűnik a kanyarban. Sóhajtasz egy nagyot, és lelkiekben felkészíted magad, hogy hamarosan élménybeszámolót kell tartanod a nővérednek...
