Dance, Baby(Eunhyuk)+18

  

Mindig táncos akartál lenni. Tehetséges is voltál benne, főként hip-hop-ot táncoltál.
Jelentkeztél az SM Ent.-hez, ahova sikeresen felvettek. Annyira örültél, hogy alig bírtál nyugodtan ülve maradni a buszon hazafelé. Mikor hazaértél felugrottál az ágyra és azon ugráltál örömödben. Este alig bírtál elaludni, annyira görcsöltél, hogy vajon találkozhatsz-e egy-két idollal a táncpróbákon.

A végén ebből a nagy izgulásból az lett, hogy egy szemhunyásnyit sem tudtál aludni. Reggel félkomásan kászálódtál ki az ágyadból, olyan voltál akár egy zombi. Becsoszogtál a fürdőbe, megmostad az arcod jéghideg vízzel, hogy felébredj. Ez valamennyire hatott, de nem eléggé; ezért lehámoztad magadról a pizsamád, és beálltál a zuhany alá. Ahogy megengedted a hideg vizet, abban a szent pillanatban kipattant a szemed és ugrottál egyet. Elkezdtél vacogni a víztől, így elzártad. Kiléptél a kabinból és magadra tekertél egy törülközőt. Sikeresen felébredtél.

Magadra kapkodtál egy-két göncöt és felraktál egy gyors sminket. Azért megnézted magad a tükörben hogy nem nézel-e ki ugy, mint egy kripta szökevény. Megnyugodtál mikor láttad, hogy teljesen normális a kinézeted. Ennek örömére elindultál otthonról. Sietned kellett, 10 perced volt beérni a belvárosba és elrongyolni az SM épületéhez.

Gyorsan fogtál egy taxit – bár drágább volt, mint a metró; de siettél. Megmondtad a címet és hátra dőltél, hogy kifújd magad. Bár szóltál a taxis ahjussinak, hogy siessen; percenként vizslattad a telefonodon az órát.

Mikor végre odaértetek, a taxis kezébe nyomtad a pénzt, a válladra vetted a sporttáskád és beiszkoltál a főkapun. Felsiettél a lépcsőn; majd kinyitottad  az egyik táncterem ajtaját és bementél rajta. Mikor beértél sűrű hajlongásokkal kértél bocsánatot.

- Nem túl jó kezdés az első napon. – csóválta meg a fejét a tánctanárotok.

Az egyik lány jött oda hozzád, akivel a felvételin összebarátkoztál.

- Mi történt? Elaludtál? – kuncogott.

- Nem hiszed el, de igen. – sóhajtottál. – Pedig direkt előbbre állítottam az… - nem tudtad befejezni a mondatot amit elkezdtél, mert kopogtak. Mindannyian hátra fordultatok, mire kinyílt az ajtó. A híres Super Junior bandának egy-két tagja jött be rajta. Kisebb halál csend következett a meglepetéstől, aztán mindenki elkezdett visítani. Te annyira meglepődtél, hogy még megszólalni sem voltál képes.

Ők elmosolyodtak és szokásukhoz híven háromig számoltak; előre nyújtották a karjukat és hangosan kiáltottak, hogy ők a Super Junior.

Öt tag volt jelen. Siwon, Donghae, Yesung, Leeteuk és Eunhyuk. Egyesével bemutatkoztak, bár feltehetően tudták, hogy ismeritek őket. Aztán Elétek álltak és a tánctanár vezetésével bemutattak pár mozdulatot. Azt is bejelentették, hogy ti lesztek a következő turnéjuk háttértáncosai, szóval jó lenne ha összebarátkoznátok.

Egy-két tehetségesebb lány még a szólójuk alatt a partnerük is lehet. Erre mindenki sikítani kezdett. Te alig tértél magadhoz. Ha elég jó vagy, akkor valamelyikükkel még táncolhatsz is.

Mikor mindent elmondtak mindent ami lényeges, mondták, hogy mindenki mutassa be mit tud.

- Felmérjük azt, hogy ki mennyire tehetséges abban amit csinál. – jelentette ki Leeteuk.

Sorban minden táncos bemutatta mire is képes. Miközben nézted őket folyton azon kattogott az agyad, hogy mennyivel jobb táncosok; mint te. Féltél odaállni eléjük, mikor rád került a sor ’majd kiugrott a szíved a neved hallatán. Remegő lábakkal odamentél eléjük, nagy levegőt vettél és felmutattad a kezed, hogy mehet a zene. Összeszedted minden bátorságodat és beleadtál mindent. Miközben táncoltál inkább lesütötted a szemed, mert féltél; hogyha ha rájuk nézel – lefagysz. Mikor véget ért a dal, lihegve húztad ki magad.

Leeteuk elismerően tapsolt.

- Jó volt. – mosolygott rád. A többiek is bólogattak Teuki kijelentésére, kivéve Eunhyukot. Csak nézett Téged és a falnak dőlve unottan állt.

- Tényleg nem volt rossz. – nyomta el magát a faltól Eunhyuk. – Csak hiányzott belőle valami. – állt eléd. A hátad mögé ment és végig simított a hátadon. Egy pillanatra kihagyott egyet a szíved. Reflexből arrébb húzódtál és rákvörösre váltott az arcod színe. Ő újra eléd állt és huncutul elvigyorodott. – Ááá, értem már.

Többet nem igazán szóltak hozzád, végig nézték a többieket. A végén felolvasták azok neveit, akikkel külön fognak foglalkozni. Azt a lányt akivel összebarátkoztál; Yesung mellé választották ki. Már szinte minden név elhangzott a csapattagok közül, csak Siwon és Eunhyuk neve volt vissza. Siwon a melletted álló lányra bökött. Egy pillanatra már majdnem fellélegeztél, hogy kiválasztottak; de nem.

- És végül Hyukjae partnere ______. – elakadt a lélegzeted a neved hallatán. Remegő térdekkel odamentél Hyuk mellé. Ő továbbra is a falat támasztotta.

- Gratulálok mindenkinek! Akik nem kerültek be a kiválasztottak közé, azok se búslakodjanak a közös számoknál ők is fellépnek. – mondta végezetül Leeteuk. – Köszönjük, hogy eljöttetek. Holnap találkozunk!

- Neked mikor jó, hogy gyakoroljunk? – kérdezte Eunhyuk.

- Mi?! Ne- nekem? – dadogtad. Kissé elbambultál. – Bármikor! – vágtad rá gondolkodás nélkül.

- Rendben. – indult el Eunhyuk kifelé. – Holnap este hétkor találkozunk.

Te is kimentél a táncteremből és lebotorkáltál a lépcsőn. Felszálltál egy metróra, és ledobtad magad az egyik ülésre. Ekkor tértél magadhoz végre. Végre lejutott az agyadig, hogy a Super Junior egyik tagjával; mégpedig Lee Hyukjaevel fogsz együtt táncolni. Örömödet alig bírtad elnyomni. De nem akartál feltűnősködni, nehogy valaki hülyének nézzen. 

Mikor hazaértél örömödben az ágyadba vetetted magad és az ágyat ököllel ütögetted. A párnába fúrtad a fejed. Ekkor eszméltél rá, hogy mit is mondtál Eunhyuknak.

- Holnap este hétkor?! – emelted fel a fejed. Olyan későn? Akkor mikor fogtok vajon végezni? Bár nyár volt és lassabban sötétedett, de azért nem akartál az éjszaka közepén hazaérni. Bár így kevesebb esélye volt annak, hogy elaludj...

- Hát most már mindegy... – motyogtad halkan. – Nincs mit tenni.

Csináltál egy ráment gyorsan vacsi gyanánt; beburkoltad és megnéztél valami unalmas filmet a tévében.

Lefürödtél gyorsan, felvetted a pizsid és bebújtál a takaró alá.

Délután 4 órakor keltél fel. Minden testrészedet elfeküdted, felülni is alig bírtál; nem hogy a fürdőig elmászni. De rávetted magad és beálltál a zuhany alá. Lefürödtél gyorsan és megmostad a hajadat is. Beledolgoztál egy kiló hajhabot abba, és előszedtél valami ruhát. Mivel meleg volt, egy fehér rövidgatya és egy bézs színű pántos felső mellett döntöttél.

Megszárítottad a hajad és neki álltál a sminkelésnek. Felkented az alapozót, elegyengetted az arcodon. Kihúztad a szemed egy fekete ceruzával. A szempilláidat hosszabbra varázsoltad egy szempillaspirállal. A szemhéjadra pezsgő színű festéket vittél fel, és egy tussal ívet is húztál a szemed sarkától a végéig. Majd egy kis pirosítót tettél fel, és a szádra világos színű szájfényt kentél fel. Kivasaltad a hajadat és hajlakkot fújtál rá. Végül felvetted a fehér magas sarkúdat és egy ugyanolyan színű bőrdzsekit.

 A tükör elé álltál és boldogan állapítottad meg, hogy nagyon jól néztél ki. Ha időd engedte adtál a megjelenésedre. Rápillantottál az órára a falon, ami fél hetet mutatott. Gyorsan felkaptad a táskád és kisiettél az ajtón. Gyorsan rázártad kulccsal és elsiettél a közelben lévő metróállomásra. Jegyet vettél és megvártad míg a neked megfelelő odaért. Felszálltál arra és lehuppantál egy ablak mellett lévő székre. Minél közelebb ért a metró a cél felé, annál idegesebbé kezdtél válni. A lábaddal dobogtál és az ujjaidat ropogtattad idegességedben.

Ugy csörtettél el az emberek között, mintha az életed múlna rajta. Levetetted magad a metróról és célba vetted az SM épületét. Öt perced volt, hogy odaérj.

Úgy estél be a főbejáraton, aztán felcaplattál a lépcsőn. Kettesével vetted a fokokat, hogy gyorsabban felérj. Ránéztél az órádra - pont hét óra van - aztán kopogtál és benyitottál a táncterembe. Sehol senki. Ez most KOMOLY?! Azért rohantad ki a tüdődet, hogy Ő még itt sincs? Dühösen átkoztad és ledobtad a táskád a földre. Majd leültél mellé és kifújtad magad.

Ekkor nyílt az ajtó. Eunhyuk lépett be rajta üdítővel.

- Na, végre ide értél? Már húsz perce várok. – dobja oda neked az egyik üdítőt. Te mérgedben majdnem felrobbansz. De helyette csak egy mosolyt erőltetsz az arcodra és ezt mondod:

- Pontos voltam. Pontban hétre ideértem. – mondod összeszorított fogaid között.

- Tudom én. – ült le melléd nem messze. Kinyitotta a kóláját és beleszürcsölt.  – Hmm... Jó hideg. – törli meg a száját. Ekkor veszed észre, hogy csak egy rövid gatya és egy izompóló van rajta. Kissé elpirulsz és te is felbontod az üdítődet, majd belekortyolsz. Lehámozod magadról a kabátod és arrébb dobod. Ő feléd fordul és Téged néz.  

- Mi van? – jössz zavarba.

- Semmi. – fordul vissza. – Na kezdhetjük? – áll fel a földről.

- Persze. – rakod le a földre az üdítős dobozt és te is követed a példáját.

- Rendben, akkor alapok. – meg fogja a kezed és maga elé állít. Körül táncol, néha megérintve Téged, mire kiráz a hideg. Mögéd áll és a füledbe suttog:

- Nem szereted ha hozzád érek? – leheli a füledbe. Kiráz a hideg.

- Miről beszélsz? – mondod gúnyos hangon.

Eléd áll és megfogja a kezed. Te kihúzod a karod a keze közül.

- Látod? Te félsz. – néz mélyen a szemeidbe. – Nem akarod, hogy irányítsanak; ezért reflexből eltaszítod a partnered.

- Ez nem igaz!

- Dehogynem. Nem mersz a partneredhez érni, de azt sem akarod, hogy Ő hozzád érjen.

- Nevetséges.

- Igen? – kérdi gúnyosan. – Érints meg!

Te tétován odalépsz és felemeled a kezed. De aztán kétszer annyit lépsz hátra és megrázod a fejed. Ő sóhajt egyet és odalép hozzád.

- Hunyd be a szemed!

- Mégis minek?

- Csak csukd le! – adja ki az utasítást.

Sóhajtasz egyet és becsukod végül. Érzed, hogy megfogja a vállaid. Kiráz a hideg az érintésétől. Megfogja a nyakad az egyik kezével és hírtelen megérzed az ajkait a tiéden.

Egyből felpattan a szemed és már akarnád eltolni magadtól, mikor átölel és magához szorít.

Újból becsukod a szemed. Ő végig simít a hátadon, mire jólesően végig fut rajtad a hideg.

Benyúl a pólód alá.

- Ne! – szakítod meg a csókot.

- Megtanítom, hogyan táncolj szenvedélyesen. – leheli bele a szádba. Lehúzza rólad a felsőt, de úgy; hogy közben ne szakadjon el az ajkaidtól. Te is benyúlsz a pólója alá és végig simítasz az izmos felsőtestén. Teste egyből válaszol erre, libabőrős lesz.

Kikapcsolja a melltartód és nekinyom az egyik falnak. Elkezdi kényeztetni a melleidet a kezével. Végig simít a hasadon, a derekadon. Felemeli a kezét, mire te lehúzod róla a pólót. Végig csókolod a felsőtestét, közben simogatod a hátát. Ő ezt megelégeli és jobban neki passzíroz a falnak. Újabb csókot kezdeményez, közben benyúl a nadrágodba – azon belül is a bugyidba. Alul is kényeztetni kezd, mire te belenyögsz a csókba.

- Eunhyuuuk – sóhajtasz. Ő kajánul elvigyorodik és leszedi rólad a többi ruhádat is. Magáról is leszaggatja a gatyáját és a boxerét. Újra megcsókol és hírtelen beléd hatol. Mindketten felnyögtök. A lábaidat maga köré teszi és úgy kezd el mozogni benned. Közben a nyakadat csókolgatja; egyre gyorsabb tempót diktál. Te folyamatosan nyögsz, már nem bírod szó nélkül.

- Halkabban. – kuncog. Lassabb tempóra vált át, bár ezzel még inkább megőrjít. Tudja ezt jól. Ezért újra visszavált a gyors tempóra, mire te belemélyezted a hátába a körmeid és egy jó hosszú csíkot hagysz hátra. Kezded érezni, hogy a vége felé közeledtek.

- Mindjárt elmegyek. – nyögi Eunhyuk.  

- Én is. – lihegsz. Még gyorsabb tempóra vált. Érzed, hogy összerándul az alfeled és lihegve elélvezel. Ő pár pillanattal később szintén. Alig bír megtartani, annyira elmegy az ereje.

- Na, most már – liheg a nyakadba – nem taszítasz el többet?

- Soha többé. – liheged te is.

Love in the Night I.(Jonghyun)

Bias: Jonghyun

Alany: Te :)

1. fejezet – Vérszomj

Épp a táncpróbádról igyekeztél hazafelé azon a nyári napon – amikor minden amit eddig tudtál a világról nem tűnt igazságnak többé...

Imádtál táncolni, a balett volt a kedvenced mind közül. Tehetséges voltál, ez nem vitás. Csak egy bökkenő volt csupán: nem tudtál érzelmeket átadni a táncoddal. Nem volt benned elég tűz. A partnereidet sem engedted közel magadhoz.

A mindig azokkal a lányokkal mentél haza akikkel a táncpróbákra jártál. Egy ideig elkísértek, aztán egyedül folytattad azt utadat. Jól bevált rendszer volt ez. Nem akartatok egyedül késő este haza menni, így jobban biztonságban éreztétek magatokat.

Mint mindig, pont íz imént búcsúztál el a barátnőidtől és elindultál a megszokott úton. Egy ideig arra is mentél, mint általában; de útlezárás volt. A tábla szerint építkezés folyik és tilos az átjárás.

Körbenéztél, észrevettél egy sikátort. Ha ezen a kis utcácskán átmész, akkor még kerülnöd sem kell. Így hát befordultál a sarkon. Elég sötét volt – világítás hiányában.

Mikor félúton jártál egy csuklyás alakot vettél észre jó pár méterre előtted. De gondoltad majd meg állsz, arrébb húzódsz, hagyod elmenni. Így is tettél. Az alak szép lassan oda is ért és elhaladt melletted. Te pedig tovább mentél. Valami nagy csattanást hallottál mögüled, mintha valakit a földhöz vágnának.

Ekkor ragadott meg valaki hátulról. Befogta a szád, hogy ne tudj sikítani.

- Csss. – csitítgatott. – Ne félj, nem bántalak. –eresztett el.

- Mégis ki a fene…? – újra befogta a szádat.

- Maradj csendben! – suttogta, Veled együtt megfordult a másik irányba és maga mögé tolt. Kilestél a válla fölött – hiszen takarásban voltál. A csuklyás alak állt előttetek. Lehúzta a fejéről a csuklyát. Fekete hajú férfi volt. Sápadt fehér bőre volt és a szemei vörösen villogtak.

- Ne félj! Nem hagyom, hogy bántson. – suttogta a férfi.

Barna bőrdzsekit és fekete farmert viselt. Középmagas termetű volt, szőkésbarna hajú, elefántcsont fehér bőrű.

Nem értetted miért, de hittél neki. Megbíztál benne. Előhúzott egy fegyvert a dzsekijéből és célba vette a csuklyás pasast.

A férfi egy nagy kiáltás kíséretében négykézlábon felugrott az egyik házfalra.

Te annyira megdöbbentél, hogy hátra estél, le a földre. A „lény” is felfigyelt a zajra és rád vicsorította fogait.  Az előtted álló srác lőni kezdett, súrolt a „lény” karját, mire az felüvöltött. Átugrott a másik falra, Ő újra lőtt. Ezt eljátszották még egy párszor, míg végül már csak pár méter választott el titeket tőle.

A srác újra tüzelni akart, de kiürült a tár. Ledobta magáról a kabátot, elhajította a fegyvert; majd levett egy páros kardot a hátáról.

Rohanni kezdett az ellenfél felé, felkapaszkodott a tűzlétrára és eldobta az egyik kardot. A „lény” vállába fúródott a kard, mire amaz lezuhant a földre és felordított. A földön fetrengett fájdalmában, a srác pedig odament hozzá. Kihúzta a kardot, rátérdelt a mellkasára, a nyaka két oldalára helyezte és a lenyomta a földdel párhuzamosan azokat. Elfordítottad a fejed. Csak a csontok hangos reccsenését hallottad.

A „megmentőd” visszasétált hozzád.

- Jól vagy? – kérdezte. Eltakartad a szemed, a réseken lestél ki. Bár fekete póló volt így is lehetett látni, hogy beterítette a felsőtestét a vér.  Levegő után kapkodva másztál hátrafelé a kezeiddel.

- Ne félj! Nem bántalak! – nyújtotta a kezét, hogy felsegítsen. Te megráztad a fejed és végre erőt vettél magadon, hogy feltápászkodj. De egyből meg is fordultál és elkezdtél futni. Miközben szaladtál hátra pillantottál, hogy megnézd: követ-e. De nem volt sehol.

Nekimentél valaminek. A srác volt az. Elhűlve néztél vele farkasszemet majd hátrálni kezdtél és ellenkező irányba rohantál.

De újra ott termett előtted. Megtorpantál. Nem tudtad mit tegyél. Ezzel nem mész semmire. Tehetetlenül álltál ott, míg végül elő nem tőrt belőled a sírás.

- Nyugodj meg! Nem akarlak bántani! – közeledett feléd feltartott kézzel. Végül mikor oda ért eléd, magához húzott és megölelt. Nyugtatgatóan elkezdte simogatni a fejedet.

Te ellökted.

- Ne érj hozzám! – hátráltál. – Undorodom tőled! Te...te érzéketlen szörnyeteg!

- Ha magadtól nem jössz... – csóválta meg a fejét. – Előre is elnézést kérek. – nézett bűnbánóan. Majd rácsapott a tarkódra erőteljesen és elsötétült minden...

Valentin's Day(Donghae)+18

Sosem gondoltad volna, hogy ilyesmi Veled is megtörténhet. De Valentin napon megváltozott az életed…

Úgy képzelted Valentin napon a barátoddal töltheted az estédet. De ez nem így lett. Egy nappal a szerelmesek napja előtt kidobott azzal a szöveggel, hogy:

- Már nem érzek irántad semmit. Inkább szakítsunk.

Te, mint akit leforráztak csak habogtál, nem bírtál megszólalni. Sem tiltakozni, sem egyetérteni nem volt erőd. Összeomlottál. Már két éve jártatok együtt, erre egyik napról a másikra közli veled, hogy nem kellesz neki.

De megfogadtad, hogy nem érdekel Téged az a seggfej, majd elmész valami bárba és feliszol a garatra. Vagy majd minden második fiúval flörtölsz aki leszólít.

Fel is öltöztél egy dögös kis vörös miniruhába, ahhoz egy szegecses fekete bőrkabátot vettél fel egy szintén szegecsekkel kivert tűsarkúval.

Egy elég ismert bárba tértél be, majd egyből a pulthoz vezetett az utad. Szívesen mentél volna a barátnőiddel együtt, de ők mind a párjukkal voltak. Így hát egyedül maradtál.

Egy asztalka körül elég sok lány álldogált, akik folyton egy nevet kiabáltak, egy-kettő még fel is sikított. Felálltál és közelebb mentél, hogy lásd Te is mire ez a nagy felfordulás. Már amikor közelebb értél meghallottad mi az oka a nagy sikítozásnak:

- Ott van Donghae Oppa! El sem hiszem, hogy Ő az!

Odapillantottál és te is felfedezted a széken ülő idolt. Te is a rajongója voltál, sőt az egész bandát imádtad. De most még a fanoláshoz sem volt kedved, így inkább visszamentél a bárpulthoz és rendeltél magadnak egy koktélt.

Épp koktélodat iszogattad mikor leült melléd valaki. Egy fekete hajú, külföldi mosolygott rád.

- Meghívhatlak valamire? – kérdezte kedvesen.

- Nem, köszönöm, már rendeltem. – emelted meg a poharat.

- Akkor esetleg egy táncra felkérhetem? – vigyorodott el. Gondolkoztál egy darabig, hogy mit felelj. Nem volt kedved táncolni, de megfogadtad, hogy mindenidőkre lezárod az előző kapcsolatod azzal, hogy másokkal fogsz ismerkedni.

- Persze.

Ő megfogta a kezed és elvitt a táncparkettig. Átfogta a derekad te pedig megmarkoltad a vállát. Épp egy lassú számra vanoglott mindenki.

- Megtudhatom mi a neved? – szegezte neked a kérdést hírtelen.

- Mért érdekel? – vontad fel a szemöldököd. Ő kajánul elvigyorodott, amit te nem tudtál mire vélni. A zene gyorsra váltott, így megfordított és rátette a kezeit a hasadra. Aztán kezdett lejjebb csúszni a keze; a helyzet kezdett meleg lenni. Épp szólni akartál, hogy álljon le, mikor megszólalt egy hang mögöttetek.

- Lekérhetem a lányt? – kérdezte egy ismerős hang.

Ő elengedett és megfordult. Te is követted a példáját. Lee Donghae állt előtted teljes életnagyságban.

- És ha nem? – vigyorgott a srác.

- És ha igen? – mondtad gúnyosan és arrébb mentél Donghae mellé.

- Azt hiszem, a hölgy válaszolt helyesen. – mosolygott Hae cinikusan a srácra, megfogta a kezed és otthagytátok.

- Köszönöm, hogy kimentettél. – mondtad neki anélkül, hogy a szemébe néztél volna. Annyira zavarban voltál, hogy még a fejed sem bírtad felemelni. Te Atya Úr Isten! Lee Donghae Téged, azaz Téged választott ki, hogy táncoljon veled. És még attól a perverztől is megmentett. Neked ez már épp elég volt egy kisebb szívrohamhoz.

- Igazán nincs mit. – mosolygott rád kedvesen. Rátette a kezedet a vállára és megfogta a derekad. -  És nekem elárulod a becses nevedet?

- Inkább nem... - válaszoltad félénken.

- Ne légy zavarban. – kuncogott. – Én is csak egy átlagos ember vagyok, egy átlagos, szörnyen helyes ember. – vigyorodott el. Na ne, saját magának bókol! Halkan felhorkantottál a kijelentésén, Ő pedig elégedetten állapította meg, hogy kezdesz felengedni.

Most úgy érezted, boldogan halnál meg. De valamiért mégis elfogott az érzés, hogy ennek valami hátsó szándéka is van.

- Haza kéne mennem. – szólaltál meg fojtottan.

- Haza vihetlek?

- Inkább fogok egy taxit. – engedted el a vállát és elindultál a kijárat felé. Ő utánad sietett és megmarkolta a kezedet.

- Várj! Még a nevedet sem tudom! Áruld el. – nézett mélyen a szemeidbe.

- _____. – mondtad és kihúztad a kezed a szorításából. Kisiettél, kivetted a telefonod a zsebedből és az egyik taxi társaság számát tárcsáztad.

Miután letetted a telefont leültél egy padra és vártál. Kezdett lehűlni a levegő, és az a rövid kis bőrdzseki ami rajtad volt nem takart túl sokat. Valaki egy kabátot terített a válladra. Átkarolt hátulról és odaemelte a fejét a tiéd mellé. Donghae volt az.

- Megtaláltalak. – mosolygott rád. Te elpirultál, hogy ennyire közel volt a fejetek egymáshoz. Reflexből arrébb húztad a fejed. – Miért taszítasz el? – nézett mélyen a szemedbe. – Tudom, hogy vonzódsz hozzám. – a menta illatú lehelete elért az orrodig. A parmüme is elég érezhető volt, az illata megbódított. Lassan közeledett az arcodhoz, lágyan csókolta meg az ajkaidat. Majd átdugta a nyelvét is a szádba és megfogta a nyakad, hogy közelebb húzhasson. Percekig megállt körülöttetek az idő, minden megszűnt létezni. Amikor elválltatok egymástól felhúzott a padról magához, és elvonszolt a kocsijáig. Beültetett az anyós ülésre, míg ő a vezető helyére ült be. Már javában kocsikáztatok mikor végre észhez tértél.

- Hova megyünk? – kérdezted kissé ijedten.

- Egy hotelbe. – állt meg az autóval, mert piros lámpát kaptatok.

- Mégis minek?! – ijedtél meg. Ő kikapcsolta a biztonsági övét és megfogta az álladat.

- Akarlak. – lehelte a szádba miközben újra megcsókolt. Egyre szenvedélyesebben csókolt, elengedni is csak azért kényszerült mert átváltott a lámpa zöldre.

Mikor végre a hotelhez értetek türelmetlenül kapcsolta ki az övét, majd kiszállt az autóból. Addig te is követted a példáját. Kinyitotta neked az ajtót, te pedig kiszálltál. Átkarolta a vállad, és gyors léptekkel bementetek az épületbe. Elengedte a vállad míg kért egy szobát. Mikor végzett, megfogta a kezed és elhúzott a liftig. Te még mindig nem voltál magadban biztos, hogy akarod-e ezt, avagy sem. Mikor beszálltatok a liftbe és az elindult, beletúrt a hajadba és nekidöntött a lift falának. Szenvedélyes csókot kezdeményezett, majd végig csókolta a nyakad. Megállt a lift, így felkapott az ölébe, kiszállt veled és odasietett az ajtóhoz. Bele ügyeskedte a mágneskártyát és benyomta az ajtót. Átvitt ez előtéren a hálószobáig. Ott ledobott az ágyra és a lábaid közé feküdt.

- Várj! – mondtad határozottan. – Nem tehetem ezt. Híres ember vagy, neked én csak egy egyéjszakás kaland vagyok.

- Ez nem igaz. – válaszolta, ártatlansággal a szemében. – Már a tömegben kiszúrtalak a bárban. A járásod, ahogy beszélsz, ahogy vagy, mindeneddel megőrjítesz. – túrt bele a saját hajába. – De ha tényleg ennyire nem akarod, akkor elmehetsz. – válaszolta neked és leült az ágyra. – Semmire nem akarlak rákényszeríteni. – mondta szomorúan. Te pedig ahogy azokkal a csalódott szemekkel rád nézett meginogtál. Újra végig gondoltad ezt az egészet. Ő egy idol, egy híres nemzetközi sztár; milliók szó nélkül omlanának a karjába. És ő veled akar lenni. Veled. Ilyen nem sűrűn fog megtörténni. Következményei sem lehetnek és legalább egy olyan férfival lehetsz akiért megőrülsz, és Ő számodra a nagybetűs ő. Döntöttél.

Előre hajoltál, megfogtad a nyakát és megcsókoltad. Gyengéden, csak ízlelgettétek egymás száját. Hátra döntött a franciaágyon, és teljes mértékben birtokba vette az ajkaidat. Kutakodó kezei felhúzták rajtad a ruhát és az alá nyúltak. Végig simított a hasadon, az oldaladon, amivel jóleső borzongást ért el nálad. Teljesen megszabadított a ruhától, amit a szemközti falnak dobott.  Majd pillanataok alatt a melltartód is fölöslegessé vált, így az is landolt a földön. Mohón kapott a melleidhez, az egyiket a kezével masszírozta míg a másikat a nyelvével ízlelgette. A mellbimbóid körül írt le számtalan kört, majd tovább ment a hasadra és azokat is beborította puszikkal. Te addig észrevétlenül elkezdted kigombolni az ingje gombjait. Majd leterítetted a hátáról a ruhadarabot, és arrébb dobtad. Ő addig levette rólad a bugyidat is. A nyelvével ott is kalandozott egy kicsit, majd végül az ujját kezdte el használni. Te folyamatosan nyögdécseltél az élvezettől. Aztán levette a gatyáját és a boxerét. És váratlanul beléd hatolt. Te hangosan felnyögtél. Lassan kezdett el benned mozogni, ezzel is húzva az agyadat.

- Donghae kérlek! – lehelted neki halkan.

Ő mélyebbre hatolt mire te belemélyesztetted a körmeid a hátába. Ő hangosan felszisszent és elkezdett gyorsabban mozogni. Egyre mélyebbre és mélyebbre hatolt, míg már úgy érezted, hogy nem bírod tovább. Belemarkoltál a hajába és felhúztad magad, hogy megcsókolhasd. Ekkor vélhetőleg megtalálta a gyenge pontodat, így belenyögtél a csókba. Pillanatok választottak el attól, hogy elélvezz. De ő megállt és felemelt az ölébe. Így még mélyebben tudott beléd hatolni, és Téged ekkor ért el az orgazmus. Ő neki még kellett egy kis idő, hogy elmenjen, de percekkel később zihálva spriccelte beléd a nedűjét. Majd fáradtan terültetek el az ágyon.

- Nem bántad meg? – takart be és húzott magához.

- Nem - ölelted át. – Ez volt eddigi életem legjobb Valentin napja. – mosolyodtál el.

- Nekem is. – vigyorgott ő is. – Ezt megismételhetnénk. Mármint nem csak jövő ilyenkor, hanem akármikor az év bármely napján.

- Ezt, hogy érted? – vonod fel a szemöldököd.

Ő összekulcsolja az ujjaitokat és megcsókolja a kézfejed.

- Lennél a barátnőm? – néz mélyen a szemedbe. Te pedig anélkül, hogy bármit is mondanál megcsókolod. Nem kellenek szavak ahhoz, hogy tudja: szereted.