You drive me crazy!(Siwon)+18

 

Már két éve egy híres idol barátnője vagy. Ez a híres idol Choi Siwon. Szenvedélyes szerelem volt köztetek. Gyakori volt az, hogy veszekedtetek – legtöbbször a féltékenység miatt. Mivel kevésszer tudtatok találkozni féltékeny volt, hogy más fiúkkal is találkozgatsz. Bár tudta, azok csak barátok neked, akkor is hatalmába kerítette a zöldszörny. Te pedig féltékeny voltál, hogy más lányokra is rámosolyog, sőt néha több is történik. Hiába tudtad, ez a sztársággal jár; mégis szíven ütött ha néha láttad egy másik nővel.

Pontosan ma vagytok együtt két éve. Megígérte, hogy hétvégére haza megy és együtt töltötök egy kis időt. Nem említette volna, hogy tervezne valamit, de Te azért reménykedtél benne, hogy nem feledkezett meg róla.

Péntek este két nagy bőrönddel állított be hozzád. Nem lepődtél meg, hisz együtt laktatok és tudtad, hogy ma ér haza a Super Show turnéjáról. Egy nagy mosollyal az arcodon ugrottál a nyakába, Ő pedig átkarolta a derekadat.

- Hiányoztál, kicsim. – mormogja a hajadba.

- Te is nekem. – suttogod. Annyira elönt a boldogság, hogy könnyek szöknek a szemedbe. Már hónapok óta nem ölelhetted magadhoz. Hónapok óta nem érezted az illatát. Nem nézhettél percekig a mélybarna szemébe. Minden porcikája hiányzott.

- Mi a baj? – emeli fel az arcod az álladnál fogva.

- Csak...hiányoztál. – válaszolod, miközben letörlöd a könnyeidet.

- De ennyire? – mosolyodik el és újra magához ölel.

- Minden pillanatban Te jártál a fejemben. – motyogod a nyakába. Felemeli a fejed és mélyen a szemedbe néz. Érzed a lehelete illatát, hisz centik választanak el tőle. Már becsukod a szemed előre, tudod mi fog következni. De nem csókol meg. Helyette végig puszilja az arcod, a szemhéjad, az orrod, és végül egy puszit nyom a szádra. Tudja, hogy tudod, direkt csinálja. Azt várja, hogy Te csókold meg. De te sem teszed. Kinyitod a szemed és kiöltöd rá a nyelvedet. Majd kibújsz az öleléséből és elindulsz a konyha felé. Egyből utánad kap és magához ránt. Eltűr egy tincset a helyére, megfogja az arcod és lágyan megcsókol. Átkarolod a nyakát és közelebb húzod magadhoz. Elmélyíti a csókot és végig simít a derekadon. Csak az érintésétől kiráz a hideg. Eleinte lágyan csókol meg, majd egyre vadabbul, míg a levegőhiány miatt elváltok egymás ajkaitól. A homlokodnak dönti a fejét és úgy néztek egymásra.

- Annyira hiányoztál... – súgja. Egy puszit nyom a homlokodra, megfogja a kezed és magával húz a nappaliba. – Hoztam neked valamit. – mosolyodik el huncutul.

Kinyitja a bőröndjét és elővesz egy dobozkát. Felnyitod a tetejét és egy hatalmas mosollyal az arcodon öleled meg.

- Köszönöm. Ez nagyon szép. – engeded el és kiveszed a dobozból. Egy nyakláncot tartasz az ujjaid között. Melyen egy szívecskébe az van gravírozva: Siwon.

- Nekem is van egy. – húzza ki a pólója alól. A neved van bele karcolva. – De van itt még valami... – vesz elő még egy dobozt. Ez nagyobb, mint az előző volt. Átadja azt is kibontod. Egy fehérnemű van benne. Kérdőn nézel rá.

- Meglephetnél vele valamelyik este... – mosolyodik el huncutul.

- Tee rossz fiú! – csapod meg. Maga alá gyűr a kanapén és megcsókol.

- Megbüntetsz? – vigyorodik el.

- Lehet. – kuncogsz. – De elösször együnk.

- Rendben. – gurul le rólad és felhúz magával.

Órákat töltöttél azzal, hogy főzz valami különlegeset. Végül homárt főztél, bár féltél, hogy netalán elrontottál valamit. Egy tévés főzőműsorban láttad a receptet és nézve nagyon könnyűnek tűnt. De végül nehezebb volt megcsinálnod, mint hitted volna. Nem voltál valami nagy konyhatündér, de ha kellett akkor bedobtad magad. Ez is egy ilyen eset volt.

- Hmm, nagyon finom illatokat érzek. – karol át. Átmentek az ebédlőbe és leültök egymással szembe az asztalhoz. Nincs nagy távolság köztetek, az asztal nem a filmekben ismert minimum tíz méteresek közül való, hanem normális méretű, mert ez a helyiség nem valami nagy. De így jobb is, ha akartok csak átnyúltok az asztal fölött és megfoghatjátok egymás kezét. Már kikészíttetted egy pár perce az ételt, remélted nem hűlt azért túlzottan ki. Addig nem kezdtél el enni, amíg ő nem tette. Kíváncsi voltál a véleményére.

- Huh, hát ez nagyon fincsinek néz ki. – néz végig a tálán. – Nem is tudtam, hogy ilyet is tudsz.

- Sok mindent nem tudsz még rólam. – kacsintasz. Neki kezd a főételnek. Feszülten várod, hogy mit mond rá. Bevesz egy falatot, lassan megrágja majd lenyeli. Hümmög egy párat, majd vigyorogva rád néz.

- Nagyon finom lett, szívem. – nyúl át az asztal fölött és ráteszi a kezét a tiédre. Kisebb sóhaj hagyja el a szádat. - Úgy szeretem amikor idegeskedsz. Nagyon aranyos vagy olyankor. Megtudnálak zabálni. – vigyorog még mindig.

- Gonosz vagy! – csapsz rá a kézfejére és Te is nekikezdesz az ételnek.

Mikor végzel a homárral majdnem kipukkadsz, annyira tele vagy. De még a desszert visszavan. Desszert téren az egyik bevált recepted közül választottál, Tiramisut készítettél.  Ennél nem kellett idegeskedned, hogy elrontanád. Már számtalanszor csináltál ilyen süteményt. Kimentél a konyhába és kivetted a hűtőből. Egy késsel és két tállal egyetemben kivitted. Óvatosan leraktad az asztalra.

- Tiramisu? – mosolyodik el. – Te készíted a világ legjobb Tiramisuját. – mondja lágy hangon.

- Ezt most csak úgy mondod. – teszed karba a kezed. Ő elmosolyodik és hátradől a széken. A gyönyörű mosolya láttán inkább feladod és vágsz két szeletet a tortából.

Az egyiket az elé rakott tálra teszed, a másikat a tiédre. Leülsz a helyedre és belevágsz a villával a tortába.

Pillanatok alatt befalod, de Ő sem tesz másként. Kiveszed a bort a jéggel töltött edényből és felé nyújtod. Kissé eltartja magától az üveget és úgy nyitja ki. Önt neked, aztán magának is. Felemelitek a poharatokat és úgy koccintatok.

- Ránk és hogy még sok ilyen alakalom legyen. – mondja. Elmosolyodsz és bólintasz. Megisszátok a bort majd felálltok az asztaltól. Ő elmegy enged nektek vizet, addig Te elmosogatsz és rendet raksz a konyhában.

- Késsz a fürdő, kicsim! – kiabál ki a fürdőből. Elindulsz a fürdő felé. Bekukkantasz az ajtón és látod, hogy ő már bent ül a kádban.

- Mindjárt jövök. – mondod és átmész a hálószobába. Elkezdesz levetkőzni. Gyorsan leszeded magadról a fölsőd, letolod a gatyád és gyorsan leveszed a fehérneműdet is.

- Gyere már, szívem! Ne várass már! – mondja dallamosan. Odamész a szekrényhez és kiveszel egy törülközőt, amit magad köré tekersz.

- Megyek már! – kiáltod.

Kimész a szobából és bemész a fürdőbe. Felpillant rád, miközben a habbal játszik.

Odamész a kádhoz és elfordulsz tőle, hogy háttal legyél felé.

- Ne csináld már, kicsim. Láttam már minden porcikádat. – kuncog.

- Nem baj. – válaszolod és leteríted magadról a törülközőt, amit rádobsz a mosdókagylóra. Két vizes kéz öleli át a derekad és beránt a vízbe. Sarokkád lévén van elég hely kettőtöknek bőven.
Hab ment a szemedbe és a szádba, ahogy behúzott a kádba. Köhögve csapod meg a hátát.

- Ezt most mért kellett? – kérdezed durcásan és elfordulsz tőle. – Gonosz vagy.

- De te így szeretsz. – ölel át hátulról. Közelebb húzod magadhoz és a nyakad alá teszed a kezeit, hogy a feje a tiéd mellett legyen.

- Ez igaz. – kuncogod. Egy puszit nyom az arcodra és beteríti habbal a fejed tetejét. Erre Te bosszúból egy jó nagy adaggal a képébe nyomsz belőle. Prüszkölve törli meg az arcát.

- Igen? – kérdi huncutul és maga felé fordít, majd végig simít az oldaladon, ahol a legcsikisebb vagy.

- Ne mááár! – lököd meg.

- Dehogynem! – kuncog. – Ezért bünti jár! – ránt magához és megcsókol. Elmélyíti a csókot, te pedig a hátát simogatod közben. A bőre libabőrős lesz az érintésedtől.

- Akarlak. – nyögi bele a csókba. Te csak elmosolyodsz és újra megcsókolod. Nem tiltakozol ellene.  Lefeküdtetek. Utána lemosdattátok, majd megtörölgettétek egymást és elmentetek aludni. A mellkasán fekve a szív dobogását hallgatva aludtál el.

Másnap reggel arra ébredsz, hogy hiába keresed magad mellett, csak a lepedőt tapogatod. Felnyomod magad az ágyon, megdörzsölöd a szemed és körül nézel. Rápillantasz az órára, ami fél egyet mutat. Meglepődve kapod a kezedbe, de nem tévedtél. Tényleg átaludtad a délelőttöt. Kinyújtóztatod az elgémberedett végtagjaidat és kimászol az ágyból. Oda mész az ablakhoz és kilesel rajta. Be van borulva az ég. Elcsoszogsz a mamuszodban a konyhába, ahol Siwon épp tüsténkedik.

- Mit csinálsz? – dőlsz neki az ajtófélfának.

- Meglepetés. – megy oda hozzád és egy csókot nyom a szádra. – Szóval tünés! – tessékel ki a konyhából. Kérdőn fordulsz vissza felé. – Amíg elkészülök, öltözz fel! – mosolyodik el és becsukja a konyhaajtót. Furcsán nézel rá. Siwon? Konyhában? És feltehetően főz?

Nem igazán értetted mi történik, de teljesítetted az utasítását. Bementél a hálószobába, és kivettél egy fekete pánt nélküli ruhát. Gyorsan felvettél egy ugyanolyan színű fehérneműt és magadra húztad. Megigazítottad magadon és elkezdted kivasalni a hajadat. Mikor ez megvolt, egy pár tincset begöndörítettél elől. Feltettél egy könnyed sminket és kimentél a konyhába. Bár csak pár percnek tűnt amíg öltöztél, 20 percbe is beletelt mire elkészültél.

Benyitottál a konyhába és láttad, hogy Siwon nincs ott. Egy piknik kosár volt az asztalon. Odamentél és felnyitottad a tetejét. Épp bele akartál lesni, mikor Siwon felemelte előled.

- Ezt nem szabad. – vigyorodik el.

- Elmondanád, hogy még is mire készülsz? – teszed karba a kezed.

- Titok. – nyom egy puszit a szádra és kimegy az ajtón a kosárral együtt. Kimész a konyhából, felveszed a fekete magas sarkúdat és vissza mész. Aztán ki az ajtón. Siwon épp a csomag tartónál ügyködik.

 - És még valami. – motyogja. Majd vissza bemegy a házba, te pedig követed. Átmegy a fél házon, végül a hálószobába siet be. A kezébe fog egy kis táskát és elindul újra kifelé. Mikor kiér a házból megtorpan.

- Ugye nem...? – suttogja. Kimész te is és mellé állsz. Előre nyújtod a kezed.

- Esik. – nézel fel az égre.

- Ez nem jó... – motyogja.

- Miért nem? – nem válaszol. – Elárulnád végre a tervedet?

- Én csak... piknikezni akartam menni a szabadba... De így ez a terv befuccsolt. – látszik rajta, hogy mérges. Sóhajt egy mélyet és bemegy. Leül a kanapéra és hátradől.

- Ez nagyon kedves gondolat volt tőled, Siwon. Tényleg. – ülsz mellé és összekulcsolod az ujjaitokat.

- De meghiúsult... Megakartalak lepni valamivel, hogy évfordulónk van... – sóhajtja.

- Nekem az is elég ha együtt lehetünk. – mosolyogsz rá. Hálásan pillant rád, de látszik rajta, hogy még mindig dühös.

- És hogyha itt piknikeznénk? – mosolyodsz el.

- Itt? A házban? – néz rád furcsán.

- Neem. Kint a teraszon. Az azért csak közelebb van a természethez. – vigyorodsz el. Látszik rajta, hogy nem igazán győzted meg, ezért felállsz és magaddal húzod. Kimész a kocsi elé és felnyitod a csomagtartót. Mostanra kezd már zuhogásba átcsapni az eső, az iménti kis csöpögéshez képest. Gyorsan kiszeded a kosarat. Közben Siwon is odajött hozzád és kiszedi a kistáskát. Gyorsan visszasiettek a teraszra és lerakjátok a holmit. Siwon kihúzza a táska cipzárát és kihúz belőle egy plédet. Leteríti és rárakja a kosarat. Leveszed a magas sarkúd és ráülsz. Ő is leveszi a sportcipőjét és melléd ül. Kinyitja a kosarat és kiszedi belőle a finomságokat. Van ott szendvics, sütemény, sült hús, puding, gyümölcsök sőt még egy doboz fagyit is előszed.

- Ne hogy azt mond, hogy ezt mind te csináltad... – tátod el a szádat.

- Hát amíg aludtál, volt rá kerek 5 órám. – kuncog.

Gyorsan nekikezdetek az ételnek. Egymást etetitek, még szőlőt is dobáltok egy más szájába. Beszélgettek, nevetgéltek egy jó ideig. Aztán tejszínhabos fagyit esztek. Ahogy eszed olyan lesz tőle az arcod. Már éppen törölnéd le, mikor megfogja a kezed.

- Majd én. – vigyorodik el kajánul és végig nyal az arcodon. Aztán áttér a szádra. Hűvösen és gyengéden csókolgatta az ajkaidat, míg közelebb nem húztad magadhoz a nyakánál fogva, ezzel utasítva őt, hogy többet akarsz. Elmélyítette a csókot végül és átkarolta a csípődet, majd magával húzott a földre. Te nem védekeztél. Dorombolva simultál a testéhez, mint egy macska. Beletúrt a hajadba. Forrón és követelőn csókolt meg. Gyengéden beleharapott az alsóajkadba a csók közben, amitől halkan felnyögtél. Minél követelőbbek voltak ezek a csókok, annál izgatóbban préselted magad hozzá, míg végül egyszerűen nem bírta tovább  elviselni. Az egyik kezével belemarkolt a fenekedbe, míg a másikkal a lábszáradat simította végig. Az érintése nyomán gyengésen megremegtél.

- _____. – sóhajtotta. – Akarlak. Mindenedet érezni akarom. Érezni akarom, hogy szeretsz. – fordított át maga alá. Egy könnyű mozdulattal leszedte rólad a ruhát és megcsodálta a testedet. Belecsókolt a nyakadba, mire te jólesően felsóhajtottál. Végig nyalt a nyakíveden és gyengéden bele is harapott a húsba. Szívogatni kezdte a kulcscsontodat, eközben a hasadat simogatta. Könnyűszerrel megszabadított a melltartódtól, és birtokba vette a melleidet. A nyelvével a mellbimbóid körül írt le köröket és óvatosan beleharapott. Közben a derekadat és a combodat simogatta. Kissé felemelte a testedet, hogy magához ölelhessen. Közben te elkezdted felfelé húzni a pólóját. Feltartotta a kezeit, hogy levehesd. Átölelted a nyakát és végig csókoltad azt. Végig simítottál a kidolgozott felsőtestén. Lenyomtad a földre és most te kezdtél el kényeztetni. Végigcsókoltad a felsőtestét, a kemény kockákon végig húztad a kezedet. Végig vándorolt a kezed a testén, egészen a nadrágjáig. Kigomboltad azt és lehúztad róla. Megérintetted merev férfiasságát a boxerén kersztűl, mire ő felsóhajtott. Ekkor észbe kapott és visszafordított téged. Egy pillanat alatt levette rólad a bugyiidat és arrébb dobta. Belecsókolt a nyílásodba és nyelvével kényeztetett odalent. Sűrűn sóhajtoztál az élvezettől. Aztán abbahagyta amit csinált és a nyelvét felváltotta az ujjával. Belevezette az alagutadba, majd mikor kellően benedvesedtél, a másikat is bevetette. Már nagyon sűrűn nyögdécseltél, közel voltál a végéhez. De mikor már egy karnyújtásnyira voltál tőle, abbahagyat amit csinált.

- Miért... – kérdezted. Ekkor hírtelen beléd hatolt. – ...hagytad abba. – nyögtél fel. Lassan kezdett el mozogni, hogy megszokd. Aztán elkezdett gyorsítani. Közben a nyakadat csókolgatta és a melledet masszírozta. Beleharapott a fülcimpádba, mire újra felnyögtél. Egyre gyorsabb tempót diktált. Végig karmoltál a hátán, mire ő felszisszent és még gyorsabb lett, már ha ez lehetséges. Érezted, hogy pillanatok kérdése és eléred a csúcsot. Ekkor elérte a leggyengébb pontodat és te megremegtél. A hátad kicsit felemelkedett a talajtól, ahogy összeszorult minden porcikád és megremegsz, majd végül újra elernyedtél. De kedvesednek ez még nem volt elég, hogy ő is a csúcsra jusson így felhúzott az ölébe és úgy fojtatta tovább. Folyamatosan hangos nyögések hagyták el a szádat, már alig bírtál magaddal, úgy érezted szétszakadsz. Még mélyebbre tudott hatolni az új helyzetnek köszönhetően, így még jobb érzés volt. Már csillagokat láttál mikor becsuktad a szemed – érezted a második hullámot. Egy hangos nyögéssel élveztetek el mindketten. Fáradtan dőlt rád a kedvesed.

- Szeretlek. – lehelte.

- Én is. – suttogtad. - Ígérd meg, hogy mindig mellettem leszel.

- Ígérem. – nézett rád csillogó szemeivel. A szeméből tükröződött az elégedettség. – Te jelentesz számomra mindent. – csókolta meg a homlokodat.

Love in the Night II.(Jonghyun)

2. fejezet – Családi titok

Egy napfényes szobában ébredtél. Egy puha franciaágyon  feküdtél. Hirtelen felöltél az ágyon. Sajgott a tarkód valamitől. A kezeiden rászáradt halvány vérfoltok voltak...

Ekkor ugrott be minden. Az éjszaka és a srác. Hiába Ő neki köszönheted az életed, Ő egy gyilkos...

Kinyílt az ajtó. A férfi jött be rajta, egy tálcát fogva.

- Jó reggelt! Felébredtél végre? – mosolygott rád, mire te elfintorodtál. – Hogy van a nyakad? – rakta le a tálcát az éjjeliszekrényedre. Rád pillantott, de te nem feleltél. – Nem válaszolsz? – kérdezte. Ismét csak hallgattál. – Hát tegyed. – vigyorodott el gonoszul. – Majd ha lenyugodtál és kiváncsi vagy arra, hogy mi történt, akkor lent megtalálsz. – jelentette ki és becsukta maga mögött az ajtót.

Felvoltál háborodva. Még Ő neki áll feljebb, mikor minden jogod meg van hozzá, hogy levegőnek nézd. Egy légtérben nem akartál lenni vele; nem hogy még szólnod is kelljen hozzá.

Azért a „szobádban” körül néztél. Festmények voltak a falon. A szekrényeken, polcokon fényképek keretben. Néhányon Ő volt, míg máson ismeretlen arcok. Furcsa képek voltak ezek. Néhány fekete-fehér, furcsa ruhájú emberekkel. De még ha a helyszínek, az emberek ruhája változott is, Ő mindig ugyanolyan volt. Mindig ugyanannyi évesnek tűnt a képeken.

- Mi a...? – fogtál egy képet a kezedbe.

A férfi volt rajta és előtte ült egy széken egy ismerős személy. Az édesanyád volt. A srác keze anyád vállán nyugodott, ujján gyűrű. Anyád ujján is ugyanolyan gyűrű volt.

- Ez meg...? – teljesen ledöbbentél. Magaddal vitted a képet és bedugtad a párnád alá.

Nem mentél ki a szobádból, ha tehetted, Folyton a képet bámultad.  Nem értetted ezt az egészet. De tudni akartad, hogy mi folyik itt.

A srác hozott neked enni, de sosem szólt hozzád. Te sem tetted. Napok teltek el így. Míg végül már nem bírtad tovább. Muszáj volt rákérdezned.

Mikor reggel behozta a reggelid és kimenni készült rákérdeztél:

- Mért mentettél meg?

- Mert ez volt a kötelességem. – válaszolta jeges hangon.

- A...kötelességed? – döbbentél meg. – Mégis mit jelentsen ez?!

- Majd idővel megtudod.

- De én most akarom tudni! Mégis ki vagy te?! Miért hoztál ide?! Mi volt az a lény ami megtámadott bennünket? És a legfontosabb: mit jelentsen ez a kép?! – mutattad fel a képkeretet.

- Idővel mindent elmondok.

- Hadd menjek el! Ígérem nem mondom el senkinek amit láttam, csak engedj el!

- Nem lehet.

- De miért nem?! – keltél ki magadból.

- Mert nem, és kész. – kiáltott rád, majd becsapta maga mögött az ajtót.

Ezek után még zárkózottabbá váltál. Még enni sem akartál. Még az öngyilkosság is megfordult a fejedben.

Egyik nap délután jött be a szobádba. Nem volt szokása napközben „meglátogatni”. Egy halom papírral jött ben hozzád.

- Szeretnék bocsánatot kérni. – rakta le a papírokat az ágyadra és a szélére leült. Te nem feleltél.

- Kim Jonghyunnek hívnak. Vámpír vagyok, de egyben vámpírvadász. Nem voltam mindig az, de édesanyád nyomdokait követem.

- Anyámét? – hűltél el. Megfogadtad, hogy nem szólsz hozzá, de ezt nem hagyhattad szó nélkül.

- Igen. A szüleid vámpírvadászok voltak. Ez által ismerték meg egymást.

- És ez a kép? – vetted elő. Ő kivette a kezedből és elmosolyodott. Akaratlanul is a kezére siklott a tekinteted. Még mindig viselte a gyűrűt.

- A mennyasszonyom volt. – suttogta és végig simított a képen.

- Hogy mi van?! – csattantál fel. Nem bírtad elhinni, hogy mindez veled történik meg. – Az lehetetlen! Sosem beszélt rólad! Hisz neki ott volt apa. – suttogtad a végét. Téged nézett. A szemeiből sütött a szomorúság.

- Ez az igazság. Fiatalok voltunk és meggondolatlanok. – sóhajtott. – Egy világ dőlt össze bennem, mikor meghalt.

- Tehát erről is tudsz?

- Minden tudok rólad, _________. – szólított a neveden. – Tudni akarod az igazságot?

- Igen. – nyeltél egyet. Ő nagy levegőt vett.  

- A szüleid nem voltak a házban, ami leégett. Ez csak álca volt. Megöltél őket. Egy ellenséges vámpír család a tettes. Bosszú volt. Téged is megakartak ölni. De úgy intéztem, hogy ne legyél otthon. Esküszöm, megakartam őket menteni, de késő volt. Csak Téged tudtalak megmenteni. Sajnálom. – folyt egy könnycsepp ki a szeme sarkából.

- De miért? Mit tettek a szüleim? – eleredtek a könnyeid neked is. Ő letörölte a sajátjait, és újra felvette a pókerarcát.

- Az ellenséges vámpír klán egyik leszármazottját kiiktatták. Nem tehettek mást. Ez volt a feladatuk. De tudták, hogy súlyos következményei lesznek. Ezért kért meg édesanyád engem, hogy bármi is történjék; védjelek meg. Azóta én figyelemmel követem a sorsod alakulását, ha kellett akkor bele avatkoztam – persze észre vétlenül. – emelte rád a tekintetét.

- Annyira...annyira hasonlítasz rá... – suttogta Jonghyun.

Szemében megcsillant a vágy tüze. Ekkor lesütötte a tekintetét.

- És ezek? – böktél a papírok felé.

- Fényképek... és feljegyzések. Képek anyádról és rólam... Feljegyzések a nyomozásomat illetően. Annyit már kiderítettem, hogy melyik klán áll mindez mögött. De beférkőzni közéjük nem tudok. Ismernek. Tudják ki és mi vagyok.  Ezért ezen a birtokon kell maradnom, állandó lakhelyként.

- Hol is vagyunk pontosan? – pillantottál rá. Vörösek voltak a szemei.

- A hegyekben. Azt nem árulhatom el, hogy pontosan hol...

- Mért nem?

- Majd, ha eljön az ideje, megtudod. – emelte fel a hangját. – Most megyek. Ha valamire szükséges van, nyugodtan szolgáld ki magad. Elmegyek egy kis időre. – állt fel. Újra fagyossá vált a jelleme. Mielőtt bezárta volna maga mögött az ajtót, még a válla fölött visszaszólt:

 - Ja és melegen ajánlom, hogy ne próbáld megszökni. A sziklák meredekek, vadállatok is élnek erre. Nem biztos, hogy ott leszek, hogy megmentselek.  – majd becsapta maga mögött az ajtót.

Nem igazán értetted a hírtelen hangulat változásait. Legtöbbször fagyos, érzéketlen; de olykor már-már kedves...