Secret Love I.(Kim HyunJoong)+18

Még kislány korodban költöztetek Dél-Koreába. Alig lehettél hat-hét éves. Mára már teljesen leküzdötted a nyelvi, a kulturális különbségeket, beilleszkedtél, elfogadtak téged úgy, ahogy vagy. Sőt! Egy idő után, miután fiatal nővé értél elkezdtek rád tapadni a jobbnál jobb koreai férfiak. Eleinte féltél egyhez is közelebb kerülni, de miután túl estél pár randin, sokkal magabiztosabb lettél.

Azóta évek teltek el. Középiskolás lettél és volt egy féléves kapcsolatod. Sohasem gondoltad volna, hogy egy ilyen jóképű fiú rád szemet vethet. És nemcsak helyes volt ez a srác. Okos, kedves, sportos, ő volt az iskolátok focicsapatának ünnepelt sztárja. Semmi nem árnyékolhatta volna be a fényét. Éppenséggel semmi több, mint egy ember. Egy szintén nagyon jó focista. A rivális iskola csapatának a kapitánya, Kim HyunJoong. Utáltad azt a srácot. Amikor csak tehette keresztbe tett a barátodnak, egy szörnyen öntelt seggfej volt...

Mint minden szombaton, ma is meccse volt a barátodnak. Az első sorban ültél a nézőtéren, hogy jól láss mindent.

- Hajrá, Jaemin!!! – kiáltottad a korláton majdnem átesve. Barátod vigyorogva pillantott rád a válla fölött és lepasszolta az egyik csapattársának a labdát. Ekkor elévágott HyunJoong és megszerezte. Kikerülgette a döbbent játékosokat és rohant a kapu felé. A lábfejére pattintotta a labdát, a térdével fellőtte a levegőbe és egy jól irányzott ollózással belőtte a kapuba. A kapus annyira leblokkolt, hogy már késve ugrott a labda után. A rivális csapat gólt szerzett. Ujjongva ugrottak a csapattársai a feketehajú srácra, te pedig csüggedten ültél le a fenekedre.

- Ne búslakodj _____. Jaeminék biztos győznek. – mosolyodott el a barátnőd.

- Tudom. Csak ez a srác annyira szúrja a szememet... – sóhajtottál.

- Ne is törődj vele! Hiába piszkál, te a suli legjobb srácával jársz. Jaeminhez még ő sem ér fel. – mondta gunyorosan másik barátnéd. 

- Ez igaz... – suttogtad. Nem igazán értetted miért zavart ennyire ez a srác. Talán az nem tetszett igazán, hogy sokszor kaptad el a tekintetét, amit hosszú ideig rajtad felejtett.

Fél óra múlva véget ért a meccs. Az ellenfél csapata győzött. Ünnepelve lehúzták magukról a pólóikat és felkapták a csapatkapitányt a vállukra. Kinyitották a korlát kapuját, hogy a szurkolók is lemehessenek a csapatokhoz. Egyből a barátod felé vetted az irányt.

- _______. – ölelt át barátod. – Nem sokon múlt, hogy mi győzzünk és elverjük ezeket a tehetségteleneket. – kuncogott.

- Azért ezt ne mond rájuk. – húztad el a szádat. – Jó játékosok ők is. Vannak olyan jók, mint ti. – húzódtál el tőle.

- Hiába mondod neki, szereti fitogtatni az erejét. – mondta gúnyosan egy hang a hátatok mögül. Ijedten fordultál meg. HyunJoong állt előtettek.

- Te meg mit keresel itt, Kim? – mondta barátod. Szavaiból csak úgy sütött a lenézés. Elvigyorodott erre a fekete, mire barátod közelebb húzott magához.

- Tartunk egy bulit a házamban, megünnepeljük a győzelmünket. Mindenkit meghívok, ezért jöttem ide hozzátok is. – mosolygott rád. Kissé elpirultál mikor eljutott az agyadig az-az információ, hogy egy kidolgozott testű srác állt előtted félmeztelenül. Lesütötted a pilláidat és némán álltál a barátod mellett.

- És miből gondolod, hogy mi elakarunk menni a te flancos partidra? – fintorodott el Jaemin. 

- Én csak kedves akartam lenni. Nem lenne ideje elásni a csatabárdot végre, Jaemin? – vigyorodott el gonoszul. – Egyszer te győzöl, egyszer én. Ez nem vezet sehová. A végén úgy is felülkerekednék rajtad. – húzta össze a szemeit.

- Nem hiszem. Van olyanom ami neked nincs. – nevetett fel. Nem szeretted mikor ilyen. Néha annyira gonosz tudott lenni Jaemin...

- Ezt nagyon jól tudom. Mindenki tudja, hogy nem szeretem ha elvesznek tőlem valamit.

- Csak, hogy sosem volt a tiéd. – lépett közelebb HyunJoong felé. Farkasszemet néztek percekig, míg végül HyunJoong meg nem szólalt.

- De még lehet. – vigyorodott el gonoszul és faképnél hagyta Jaemint.

A focicsapatok visszavonultak, hogy felfrissíthessék magukat és átöltözhessenek. Te a kispadon vártad meg Jaemint. A barátnőid elmentek haza, így magadra maradtál. Amíg ott várakoztál nekiálltál zenét hallgatni, hogy addig is elüssed az időt. Behunytad a szemed és nekidőltél a falnak.

Arra riadtál fel, hogy benyomódik melletted a pad.  Kinyitottad a szemed és rápillantottál a melletted csücsülő srácra. HyunJoong volt az. Mosolyogva nézett rád. Kivetted a fülhallgatót a füledből és megköszörülted a torkodat.

- Mit szeretnél? – tápászkodtál fel ülőhelyzetbe a padon.

- Te sem szeretnél eljönni a bulimra? – nézett maga elé.

- Hát tudod... nem ismerlek. És Jaemin nem akar menni. Én pedig egy parti miatt nem veszek össze a barátommal.

- Ó hát persze... a barátod... – mondta gúnyosan.

- Nem értem mi bajotok egymással... – húzod fel a térdeidet magad elé. – Pedig azt hallottam, hogy régen haverok voltatok.

- Na hát az tényleg jó régen volt. – húzza el a száját. – Mindegy... Hanyagoljuk ezt a témát. Mennem kell. – állt fel és elsétált köszönés nélkül. Te pedig csak figyelted a távolodó alakját. Ha nem volt a közelben Jaemin, sem a haverjai, akkor tudott egész normálisan is viselkedni.

Kisvártatva előkerült Jaemin is, aki közölte veled, hogy családi vacsorát beszélt meg az apjával, amiről már így is elkésett, így mennie kell. Váltottatok egy gyors csókot és mindketten elindultatok a magatok útjára.

Elgyalogoltál az egyik közeli buszmegállóig és megvártad az első arra járó, neked megfelelő buszt. Felszálltál arra és leültél az ablak mellé az egyik ülésre. Percekig utaztál mikor először piros lámpát kaptatok. Nekidöntötted a fejed az ablaknak és figyelted a járókelőket. Elméláztál egy percre, mikor kiszúrtál egy ismerős arcot. Nem, kettőt. Az egyik Jaemin volt... a másik pedig a barátnőd Soohi. Kikerekedett szemekkel tapadtál rá az ablaküvegre, és úgy nézted őket. Percekig ölelték egymást és végül Jaemin végig simított a lány arcán, közelebb hajolt hozzá és... nem bírtad tovább nézni, elfordultál. Összeszorította a tokodat a sírás. Próbáltad tartani magadat, nem akartál nyilvánosan bőgni. A tenyeredbe temetted az arcodat és mélyeket lélegeztél, hogy letudd magadat nyugtatni. A következő megállónál leszálltál a buszról és elővetted a telefonodat. Csak tartottad a kezedben és némán bámultad magad a képernyőben, ahogy visszatükröződött az arcod azon. Leültél egy padra és elkezdtél gondolkozni. Gondolkozni azon, hogy mi legyen... Pár napja volt a féléves évfordulótok Jaeminnel, erre ma rajta kapod a legjobb barátnőddel csókolózni...

Teljesen kiborultál. Egyből eszedbe jutott minden emlék, minden apró kis mozzanat ami megtörtént a kapcsolatotok során. Nem bírtad tovább, útjára engedted a könnyeidet. Épp azon küszködtél, hogy megmentsd a sminkedet mikor leparkolt előtted egy fekete Porsche. Lehúzták az ablakot és egy ismerős arc bukkant fel benne.

- Elvihetlek? – mosolyodott el HyunJoong. Nem feleltél, csak kérdőn néztél rá. Miért segít rajtad? Eddig azt sem mutatta ki, hogy tudna a létezésedről. Mostanában meg...

- Nem is tudom... – felelted rekedten.

- Nem bánod meg. Gyere. – nyitotta ki az ajtót és kiszállt a kocsiból. Odajött hozzád és felhúzott a kezednél fogva. – Te...sírtál? – döbbent meg.

- Nem, dehogyis. – törölted meg a szemedet. Ezzel véglegesen tönkre vágtad a sminkedet. - Remek... – néztél a pulóvereden éktelenkedő fekete csíkra.

- Tudom mi vidíthat fel. – vigyorodik el és magával húz a kocsiig. Betuszkol az ülésre és becsapja az ajtót. Megkerüli a kocsit és beszáll a másik ülésre. Becsatolja az övedet, aztán a sajátját és elindul veled, kitudja hová.

Pár perc múlva oda is értetek az úti célhoz. Kinyitja neked az ajtót és kilépve az úttestre megszemlélheted a házat, ami előtted tornyosul.

- Te itt laksz? – ámulsz el. Egy kétemeletes, terasszal ellátott, nagykertes ház előtt áltatok.

- Ahha. – felelte. Ahogy közeledtetek, egyre jobban hallottad a zenét, ami a falakon át kiszűrődött. HyunJoong kinyitotta előtted a bejárati ajtót és betessékelt rajta. A kezében lévő szatyrot lerakta a konyhában, amiből ki is vette a tartalmát. Többféle alkohol sorakozott az asztalon. Elővett két poharat és két féle italból öntött bele. Az egyik poharat a kezedbe nyomta és elindult kifelé.

- Érezd jól magad. – intett és magadra hagyott.

Végig néztél magadon. Szerencsére mindig csinosan öltöztél, így nem volt észrevehető, hogy nem bulihoz öltöztél. Egy pántnélküli, fekete felső volt rajtad, fehér rövid gatyával és egy ugyanolyan színű papuccsal.

Lassan erőt vettél magadon és elvegyültél a tömegben. Sajnos rá kellett jönnöd, nem ismertél ott senkit, így feladtad az ismerősök keresgélését és leültél a kanapéra. Kisvártatva egy barnahajú srác telepedett le melléd. Eleinte rá sem néztél, de aztán kezdett idegesíteni, hogy magadon érzed a tekintetét, így felé fordítottad a fejedet. Egy eléggé ittas emberkével néztél farkasszemet. Belekortyoltál az italodba és inkább visszafordultál.

- Één ismerlek ám. – mondta kissé kótyagos hangon az alkohol hatására.

- Igen? – kérdezted feszülten.

- Te Jaemi’ barátnőcskéje vagy. – mondta gúnyosan.

- Már nem vagyok az. – mondtad határozottan.

- Télleg? – kacarászott. – Ez nagyo’ jó hír. Akko’ legyél az én barátnőm. – tévedt a keze a combodra.

- Ne érj hozzám! – csaptál rá a kezére és felálltál.

- Me’ mé’ ne? – állt fel ő is dülöngélve a piától. – Nagyon teccel nekem. – húzott magához a derekadnál fogva. Lélegzet visszatartva fordítottad el a fejedet tőle és megpróbáltad lefejteni magadról a kezeit. – Ne pánikojá’ cica. – simított végig az arcodon.

- Hagyj békén! – térdeltél bele a legfájóbb pontjába; a lába közé. Amaz összegörnyedve arrébb lépdelt tőled.

- Ne nyúlj hozzá még egyszer. – fogta meg a pólójánál fogva HyunJoong a srácot és arrébb rakta. – Jól vagy? – jött oda hozzád.

- Igen. – fordultál el tőle. Vele sem akartál beszélni. Senkivel sem akartál egy légtérben lenni. Csak szerettél volna végre haza menni. Egy húzásra felhörpintetted a poharad tartalmát, azt magát a kezébe nyomtad és elindultál fel az emeletre, a fürdőbe, hogy megmosakodj és rendbe hozd magad. Megtörölgetted az arcodat és kifestetted magadat újra, mivel az előző teljesen lejött. Kopogást hallottál az ajtón.

- Bejöhetek? – kérdezték kintről.

- Gyere. – mostad meg a kezedet is.

- Minden rendben? – kérdezte HyunJoong.

- Nem semmi nincs rendben. – támaszkodtál rá a mosdókagylóra. Érezted, hogy nem bírod tovább. Elkellett mondanod valakinek azt, ami a szívedet nyomta. – Egyszerűen nem értem, hogy tudott fél év után csak úgy megcsalni... – szorult el a torkod.

- Ez jellemző Jaeminre. – felelte HyunJoong fojtottan. 

- Ez nem igaz! – fordultál felé. – Ő nem ilyen! – mondtad ellentmondást nem tűrő hangon.

- Valóban? – lépett közelebb hozzád. – Mondta neked egyszer is, hogy szeretlek? – kérdezte fogcsikorgatva.

Elgondolkodtál a kérdésén. Nem voltál benne biztos, hogy mondta-e neked bármikor is... Megijesztett az a tudat, hogy nem vagy biztos a barátod érzéseiben.

- Biztos mondta, hiszen tudom, hogy szeret! – köpted a szavakat az arcába.

- Nem hiszem, hogy úgy ért hozzád, vagy úgy csókolt meg, mint ahogy én tenném.

- Honnan veszed mindezt? – kérdezted gúnyosan. – Nevetséges!

- Nem hiszel nekem? – kérdezte, mire te megráztad a fejedet. – Bebizonyítom.

Oltári lassúsággal de végig simított az oldaladon, aminek következtében libabőrős lettél az érintése nyomán. Megfogta az arcodat, a másik kezével pedig átkarolta a derekadat és közelebb húzott magához. Beletúrt a hajadba és közelebb hajolt hozzád. Összeérintette az ajkaitokat és megnyalta az alsó ajkadat, jelezve, bejutást kér. Megborzongtál, de nem lökted el magadtól. Utat engedtél a nyelvének, ő pedig mohón kapott az alkalmon és bejárta a szád minden milliméterét vele. Átkaroltad a nyakát és te is beszálltál a csókcsatába. Egyre vadabbul csókolóztatok, közben ő elkezdett kifelé terelni a fürdőszobából. A szabad kezével kinyitotta az egyik szoba ajtaját és behúzott magával. Becsapta az ajtót és neki nyomott annak, így fojtatta a csókot. A keze a felsőd alá tévedt, a hasadat cirógatta.

- Ezt talán nem kéne... – toltad el magadtól.

- Már miért ne? – kapott újra a szád után.

- HyunJoong, nekem van barátom.

- De ő is megcsalt téged. Te csak visszaadod a kölcsönt. – simított ki egy hajtincset az arcodból. – Én akarlak, és te is akarsz engem. Ezt hiábavaló letagadni. – mosolyodott el kajánul. – Nem bánod meg. – nézett áthatóan a szemedbe.

Annyira levett a lábadról, hogy képes vagy vele lefeküdni?! Alig ismered, mégis itt fekszel egy ágyon és élvezed az érintését. Már lefeküdtél Jaeminnel is, többször is, de ő sosem tudott ennyire lázba hozni. Sosem volt veled ilyen gyengéd. Inkább követelőző. HyunJoong is vad volt, de mégis olyan gyengédséggel ért hozzád, mint egy virágszálhoz.

Már levette rólad a felsődet és a gatyádat is. Már csak fehérneműben voltál. A melltartódtól is megszabadított és a melleiddel kezdett játszani. Az egyiket masszírozta, míg a másikon a mellbimbóid körül írt le köröket. Halk sóhajok hagyták el a szádat.

Visszatért a szádhoz, így érezted, ahogy a kidolgozott meztelen felsőteste a mellkasodnak feszül. Végül megszabadított a fehérneműd utolsó darabjától is, ami a földön végezte a többi sorstársával együtt. Megcsodálta meztelen testedet, amibe te bele is pirultál.

- Gyönyörű vagy. – suttogta és birtokba vette újra a szádat.

Beleharapott az alsóajkadba, amit megnyalt és áttért a kulcscsontod szívogatására.

Végig puszilta a hasadat és elért a leggyengébb pontodhoz. Megdörzsölte kezével lüktető nyílásodat és betolta azon egyik ujját. Aztán becsúsztatta a másikat is, mire te felnyögtél az élvezettől. Folyamatos sóhajok közepette élvezted, ahogy kényeztet téged. És ekkor elért az orgazmus első hulláma és te remegve fogtad meg izzadt arcát. Közelebb húztad magadhoz a nyakánál fogva és megcsókoltad. Lágyan, nem követelőzőn.

- Tégy magadévá... – suttogtad a fülébe, mire ő összerezzent a forró leheletednek köszönhetően. Nem tétovázott egyből beléd hatolt; váratlanul. Lassan kezdett el benned mozogni, ezzel is kínozva téged a gyönyörrel. Egyre hangosabb sikolyok hagyták el a szádat. Mielőtt még elért volna a második hullám, kihúzta belőled férfiasságát és megfordítva maga alá gyűrt. Újra beléd hatolt, még mélyebbre, mint eddig. A hirtelen jött kielégítő érzéstől megremegtél és összecsuklott az eddig támaszkodó kezed. Miközben egyre gyorsított a tempón, te tehetetlenül markolásztad magad körül a lepedőt. Ekkor összeszorult az elfeled, remegés fogta el minden kis izmodat: elélveztél. Pár lökéssel később ő is beért téged és fáradtan dőltetek egymás mellé. Betakart téged és közelebb húzott magához, hogy átölelhessen.

- Elmondhatok egy titkot? – suttogta rekedten HyunJoong.

- Milyen titok? – fordultál felé. Megcirógatta az állad és egy lágy csókot hintett ajkadra.

- Szeretlek. 

Love in the Night III. (Jonghyun)

3. fejezet – Változás

Órákig elvoltál a feljegyzések olvasgatásával. Elég részletesen leírt minden kis mozzanatot. A személyekről részletes rajzot is készített. Még egy listája is volt az eddigi kiiktatott emberekről. Ezt inkább tovább lapoztad.

Azon is percekig elidőztél egy-egy oldalnál, hogy milyen régies gyöngybetűkkel ír. Ilyen írást csak a nagyon régi könyvekben látni. Vajon hány éves lehet...?

Egy idő után felfedező útra indultál a házban. Kissé félve léptél ki a szobádból, de egy folyosó és lépcső után barátságos  környezet fogadott. Egy tágas nappali, szép amerikai stílusú konyha. Volt még egy helyiség a földszinten a mellékhelyiséget nem számítva. Kulcs volt a zárban, elfordítottad és kinyitottad az ajtót.  Amikor feltárult az ajtó felragyogott az arcod. Egy tükrös táncteremre leltél. Azonnal bekapcsoltad a magnót és lábujjhegyen csináltál egy pár mozdulatot. De hamar abba is hagytad, mikor egy forgásnál megpillantottad az ajtóban Jonghyun.

- Ahh, bocsánat, hogy csak úgy bejöttem… - sütötted le a pilláidat.

- Semmi baj. – felelte – Nem vagy éhes? – emelte le a válláról majd felemelte a levegőbe a táskáját a kezében.

- De egy kicsit. – válaszoltad és kikapcsoltad a zenét.

- Akkor csinálok neked valamit. – fordult meg és elindult a konyha felé. Te követted.

- Ddeokbokki jó lesz? – kérdezte, miközben lerakta a táskát a konyhapultra.

- Persze. – ültél le vele szemben a pult másik felére.

- De, ha nem nyugodtan mond meg Isteni a ramyeonom is. Instant ramyeon a szupermarket polcairól. – mutatja feléd és elmosolyodik a saját viccén. Elösször látod mosolyogni. Már ennek tudatában elvigyorodsz.  

- Nem, a ddeokbokki jó lesz. – ülsz le a konyhaasztal  vele szembeni oldalára. Ő előveszi a hozzávalókat, majd egy kis mélyhűtő ládát vesz ki a táskából.

- Az meg mi?

- Vér. – veszi ki a vért tartalmazó tasakokat. – Kérsz? – vigyorodik el.

- Kössz, nem... – fintorodsz el. Ő bedobálja őket a mélyhűtőbe, egyet kivéve. Annak a tartalmát kiönti egy bögrébe és berakja a mikroba.

- Emberi ételt nem is tudsz enni?

- De tudok. – feleli, miközben szeletekre vágja a répát egy vágódeszkán. – Kiéve a nagyon zsíros, kalóriadús, cukros ételeket. Azokat nem tudom megemészteni és kijönnek belőlem. – veszi ki a bögrét és belekortyol.

- Ezt meg honnan szerezted? Kiraboltál egy korházat? – vigyorodsz el.

- Majdnem. Egy vérbankot. – szürcsöl bele megint a vérbe. A kikerekedett szemeidet látva elvigyorodik. – Csak vicceltem. Van egy haverom a városi vérbanknál. Ő lát el vérrel. Persze csak 0-sat és A-sat kapok, mert abból van a legtöbb. Pedig az AB negatív a legjobb. – törli meg a száját. – A legfinomabb és legritkább egyben.

- Az én vércsoportom is...

- Tudom - vágja rá. Te ledöbbensz. Tényleg nem viccelt mikor azt mondta, hogy mindent tud rólad.

- És még milyen érdekességek vannak a vámpírléttel kapcsolatban?

- Hát sok minden.

- Például? – emeled meg az egyik szemöldököd.  – Elégsz a napon?

- Nem. Ha kevés emberi vér van a szervezetemben, akkor égési sérüléseim lesznek; de amúgy úgy kelek-járok a napon, mint egy rendes ember.

- Örök élet?

- Baromság. – mondja gúnyosan. – Nem élünk örökké, csak lassan öregszünk. A tisztavérűek 50 évente öregednek egy évet, míg az úgynevezett félvérűek és fattyúk 25 évente. Én rám az utóbbi vonatkozik.

- A kettő közül melyik vagy?

- Félvérű vagyok. Édesanyám ember volt, míg az apám vámpír.

- És a fattyúk?

- Vámpírokká átváltoztatott emberek. Számuk csekély, mert egy embert csak egy tisztavérű tehet vámpírrá. Erre pedig a tisztavérűek ha tehetik, nem vetemednek. Számukat az is befolyásolja, hogy csupán néhány ember képes életben maradni, miután megmarták őket. Na meg ha túl is élik, előbb vagy utóbb saját hibájukból halnak meg. Tilos fattyúvá tenni egy embert, ezért a Vámpírtanács kiiktatja őket. Ha elkerülik a tanács figyelmet, akkor pedig a vámpírvadászok, mint én, találunk rájuk. Mérhetetlenül vadak és kezelhetetlenek. Nem bírják elfojtani a vérszomjukat és képesek fényes nappal is gyilkolni. Ilyen esetekben a mi feladatunk leszámolni velük.

- Az nap, ami megtámadt...

- Igen. Egy frissen átváltoztatott fattyú volt. – sóhajt fel.

Mély csend borult a konyhára. Ő közben a vacsora elkészítésén ügyködött, amíg én próbáltam megemészteni a hallottakat.

-És sosem táplálkozol... emberből? – nyelsz egyet.

- Nem igazán ajánlott. Ha többször is megismétled rákapsz az ízére és akkor már késő. A rabja leszel. – issza ki az utolsó cseppig a bögre tartalmát.

- Pedig jobb, mint ez a zacskós szar... – tolja arrébb a poharat. . Egy ideig én is csak emberekből táplálkoztam. De kezdtem lesüllyedni arra a szintre, hogy nem bírtam magamat türtőztetni. Aztán bejött a ’divatba’  ez a vérraktározás és akkor átálltam erre.  Évtizedekbe telt, de sikerült. Most már nem is bánom, hogy így döntöttem.

- És meg lehet ölni egy vámpírt?

- Nincs rá túl sok lehetőség, de meg lehet. Mindenképp ki kell véreztetni. Egy vámpírnak a vérében van az erejének a forrása. Ezt úgy értem, hogy el kell vágnod néhány ütőerét. De a leggyorsabb mód az, ha levágod a fejét, vagy kivágod a szívét.

Ezt olyan nyugodtan és rezzenéstelen arccal mondja neked, hogy végig fut a hátadon a hideg.  – Hidd el, néha szívesen beléd kóstolnék, de ennél nekem erősebb az akaratom,  hogy csak úgy 50 évnyi szenvedésekkel tarkított megtartóztatást felrúgjak...

El kellett gondolkodnod ezen a kijelentésén... Most értetted meg gazán azt, hogy Ő egy vámpír...

„Néha szívesen beléd kóstolnék...” Ez az egy mondat visszhangzott a fejedben folyamatosan már percek óta.

- Figyelsz Te rám? – legyezett az arcod előtt. Elbambultál a gondolatmeneted alatt.

- Persze. – ráztad meg a fejed.

- Kész a ddeokbokki. – meri ki egy tálba és eléd tolja azt.

- Kóstold meg. – ül le veled szemben. A kezedbe veszed a villát és neki állsz enni. – Na, finom? – mosolyodik el.

- Ühüm. – tömsz be egy újabb falatot a szádba. Miközben eszel folyamatosan az arcát figyeled. Ahogy mosolyog. Egy jó ideje folyton vidám. Sosem láttad még ilyennek. Ezt az oldalát sokkal jobban szeretted. Így még azt is eltudtad volna felejteni, hogy vámpír.

Gyorsan megetted az ételt, mert már nagyon éhes voltál.

- A legfontosabbat még nem is kérdeztem. – pillantasz rá, miközben megtörlöd a szádat egy szalvétával.

- Mi lenne az? – veszi el a tányérodat.

- Hány éves vagy?

- Hát... a valódi életkorom érdekel... – fordul hátra és rád néz. – Elég annyi, hogy egy középkori leletnek számítok. – mosolyodik el.

- Szóval... 300 évesnél biztos több... – suttogod. – Pontosabban nem tudnád megmondani?

Odasétál melléd és belesúgja a füledbe.

- Mi? – kerekednek ki a szemeid. – Több, mint 500? – hüledeztél. Valóban. Egy ’középkori lelettel’ ültél szemben, aki nem tűnt többnek, mint húsz.

- Na, mi az, elszörnyedtél, hogy egy öregemberrel élsz együtt? – kuncog félhangosan. Miután végig gondoltad, te is elneveted magad.

- Későre jár az idő, ideje lefeküdni. – állt fel és elindult fel a lépcsőn. Te is felálltál, betoltad a széket és követted. A lépcső tetején meg várt.

- És te hol alszol? – kérdezed mikor felértél te is. 

- Amott. – mutatott az első ajtóra a lépcsőnél – Mivel most te alszol a szobámban... – vakarja meg a tarkóját.

- Heh? Az a te szobád? – kissé meglepett ez a fejlemény, bár rájöhettél volna a sok képből...

 - Igen. – megy tovább. – És miért érdekel? – pillant rád a háta mögül.  Csak nem végezni akarsz velem, miközben alszok? – kuncog. – El kell szomorítsalak, elég éberen alszom. – a mondat végére elkomolyodott a hangja. – Jó éjszakát! – mondja, kinyitja a hálószoba ajtaját és bemegy. Te is bemész a ’sajátodba’. Befekszel a puha ágyba és magadra húzod a takarót. Perceken belül elnyom az álom.