Always stay with me (2. fejezet - Apró meglepetések)

Jonghyun halványan elmosolyodik és visszafordúl a barátai felé. Kissé félénken lépdelsz oda a padodhoz. Szörnyen zavarban vagy. Még sosem bámúlt ennyi ember...
Halk sugdolózást hallasz a lányok felől. Olyan epés megjegyzéseknek leszel fültanúja, mint: "Na nézzétek csak! Jégkirálynő már majdnem úgy néz ki, mint egy lány!" vagy " Milyen számító kis dög... Csak azért csinálja, hogy felhívja magára a figyelmet... Szánalmas." és hasonlók. Már csak ezekért a hozzászólásokért szépen kihúzod magad és megmutatod, hogy nem törnek meg ennyivel.
- Na miújság te lány? - ül oda a székével Jonghyun. Kissé megijedtél tőle egy pillanatra, így mélyeket lélegeztél.
- Semmi különös. - jött a rövid felelet.
- Nem úgy tűnik. - vigyorodik el. - Mir ez az új külső?
- Milyen új külsőről beszélsz? - húzod fel a szemöldököd kérdőn. - Ez csak egy kis smink.
- Nem baj. - emeli meg az egyik göndör tincsedet. - Nekem tetszik. - Először hallasz tőle egy gyenge bókot. Egy halvány pír jelenik meg az arcodon, amit megpróbálsz leplezni. - Csak nem zavarba jöttél? - lepődik meg.
- Nem. - fordulsz el tőle. Kezded kényelmetlenűl érezni magadat.
- Ne szégyenlősködj! A gyerekkori barátod vagyok. - igaz. Csak a barátod. Egy barát...
- Jong! - szólítja meg az egyik haverja mögületek. Jonghyun feláll a székről és visszarakja a helyére. Nem jön vissza többet hozzád, az óra pedig elkezdődik.
Nagy nehezen azt is túléled. Nagyot nyújtózol a székeden és felkelsz, hogy elmenj a büfébe. Mikor oda érsz kiválasztod, hogy mit szeretnél venni. Épp fizetni akarsz, amikor észleled, hogy nincs nálad a pénztárcád. Remek... De nincs mit tenni. Vissza kell menned az osztályba érte.
- Majd én fizetem. - mosolyog rád egy szőkehajú srác. Ismered, hiszen az osztálytársad az, Kang Dongho.
- Köszi. - pirulsz el és elindulsz az ellenkező irányba, mint Dongho.
- Éss, tudod már, hogy kivel mész a bálba? - jön utánad. Kérdőn nézel rá. Ugye, nem épp arra készűl, hogy elhívjon? Te már hetek óta megfogadtad, hogy nem mész el rá.
- Még nem. - vonod meg a vállad végül.
- Nekem már van partnerem, de miattad még őt is dobnám. - vigyorog, mint a tejbetök.
- Ne tégy ilyen gonosz dolgot...
- Nem szándékoztam semmi rosszat tenni! - rázza meg a fejét. - Csak kíváncsi vagyok, hogy te szeretnél-e velem jönni... Mert én szeretném, ha a partnered lehetnék.
- Hát nem is tudom, Dongho. Nem ismerlek igazán. - tétovázól. Igazából tényleg nincs túl sok kedved vele menni, de ezzel megmutathatnád a sulinak, hogy nem vagy egy kis nyomi. És más részről nagyon kedves volt veled. Eddig csak néhányszor beszélgettetek, ha mondjuk csoportba kerültetek egy-egy óra alkalmával, de akkor sem volt ellenséges.
- Na? - néz rád csillogó szemekkel.
- Legyen... - sóhajtod megadóan. Túl kérlelően nézett rád. Miért vagy ilyen kedves!?
- Király! - csapja össze a tenyereit. - Akkor ma haza kísérlek. - kacsint rád és bemegy előtted a terembe. Te követed és leülsz a helyedre.

A következő szünetben elmész megkeresni a nővéred termét, hogy elújságold, hogy már van kísérőd. Teljesen feldobódtál. Jól esik, hogy megnéznek a fiúk, miközben a folyosón mész.
A nővéred egyből tudni akart minden kis részletet, mint például, hogy mi a neve a fiúnak, hány éves, hogy néz ki, melyik osztályba jár... satöbbi. Csak úgy dőltek belőle a kérdések.
 - Büszke vagyok rád! - törölt le a szeme sarkából egy nem létező könnycseppet. - Látod? Ennyit tesz egy kis smink. - oktat ki.
- Igenis, mester. - hajolsz meg. - Na de mennem kell órára!
- Jaj még valami! Azt nem mondta, hogy mikor jön érted holnap este?
- Nem.
- Ez furcsa...
- De azt mondta, hogy ma haza kísér.
- Az mindjárt más! Sok sikert. Otthon majd mesélsz! - int és bemegy a termébe. Te is elballagsz a sajátodhoz.
A nap további része hamar elmegy. Kissé össze is szorúl a gyomrod, amikor eszedbe jut, hogy preceken belül egyedül kell haza menned egy fiúval. Ez most más, mint amikor Jonghyunnal mentél haza. Azok olyan haveri beszélgetések voltak.

- Na mehetünk? - jön oda hozzád Dongho. - Majd koccanunk skacok! - int Jonghyunéknak.
- Aztán vigyázz Baekho, hogy hova teszed a kezed! - kiállt utánatok Jonghyun.
- Baekho? - lepődsz meg.
- Igen. A becenevem. Te is nyugodtan szólíts így. - mosolyodik el és átkarolja a hátad. Kicsit furcsán ér a közelsége. Egy erős gyomor görccsel a hasadban mész mellette szótlanul.
- Zavarban vagy? - szólal meg hírtelen. Nem felelsz csak lesütöd a szemedet. - Ne zavartasd magad! Nyugodtan mond meg. - mosolyog rád. Elenged és kissé messzebb megy tőled. - Így jobb?
- Igen... - feleled halkan.
- És, hogy-hogy te ilyen jóban vagy JR-el? - keresi a szemével a tekinteted. Felpillantasz Baekhora.
- Már gyerekkorunk óta barátok vagyunk. Na meg szomszádok is.
- Tényleg? Nem is tudtam.
- És ti meg, hogy lettetek így öten ilyen jó barátok?
- Összetart minket a zene. - vigyorodik el.
- A zene? Azt tudtam, hogy Jonghyun szeret rapp szövegeket írni...
- Igen. De nem csak írja, hanem előadja is őket. - álltok meg a házad előtt. - Ő és Aron rappel. Én, Ren és Minhyun pedig éneklünk. A többiek azt mondják nekem van a legjobb hangom. - fordul feléd.
- Tényleg? - pillantasz fel rá zavartan. Csak egy méter választ el titeket.
- Szeretnéd egyszer hallani?
- Persze.
- Ideje mennem. - lép közelebb. Félve becsukod a szemed és összeszorítod a szádat. Egy gyengéd puszit kapsz az arcodra. - Jó légy! - simít végig az arcodon és tovább áll. Levegő után kapkodva mész be a házba.
- Láttam mindent! - fogad egyből a nővéred. - Nem bírtam ki! Muszáj volt leskelődnöm. - kuncog.
- Hát jó...
- Olyan cukik voltatok! Emlékeztetettek az első szerelmemre... - kezdene el nosztalgiázni.
- Oké, oké, tudom. Már ezerszer elmondtad. - sóhajtod.
- Kicsit sem vagy izgatott!?
- Dehogynem! - dőlsz le az ágyadra, mint egy kugli, a szobádban. - Csak én nem így mutatom ki.
- Dee miért neeem? - nyújtja meg a szavakat.
- Nyugodj le, Soohi. Nem a te randidról van szó, hanem az enyémről.
- Tudom. - nyugszik le. - Holnap el kell mennünk vásárolni! Csinosnak kell lenned! Tavaly ugysem mentél. Most meg kell mutatnod mindenkinek, hogy tudsz te csini is lenni. - mosolyog rád. Teljesen belelkesűlt a nővéred. Sosem láttad még ilyennek. Régóta nem volt veled ilyen jó viszonyba. Azóta nem, hogy elkezdett fiúzni.
- Már ma is nagyon megbámúltak...
- Azért, mert irigykednek! Ne foglalkozz vele.
- Tudom, csak...
- Nincs semmi csak! Tényleg, mondott valamit Jonghyun?
- Igen... Hogy tetszek neki... Vagy valami ilyesmi... - révedsz el.
- Te tényleg teljesen beleestél... - sóhajt egy hosszút. - Akkor miért nem Jonghyunt cserkészed be és mész vele a bálba?
- Mert már van partnere... És ő csak barátként tekint rám.
- Na és? Ne add fel és tégy elenne. Érd el, hogy úgy tekintsen rád, mint nőre. - kacsint egyet és magadra hagy.

Másnap reggel Soohi ad pár tippet arról, hogy hogyan fesd ki magad a mindennapokban. Meg is mutatja, utána pedig rád bízza, hogy próbld meg magadnak megcsinálni. Sec-perc alatt összehozod a sminked, a hajadat pedig felcsatolod. Arra már nincs időd, hogy megcsináld megint úgy, mint ahogy tegnap volt.
Lesietsz a konyhába kérsz anyukádtól pénzt reggelire és elköszönsz tőle.
- Nem megyünk együtt? - szól utánad a nővéred.
- Nem, ma beszeretnék időben érni. - lépsz ki a bejárati ajtón. Nekimész valaminek, mire félénken megfordulsz.
- Jó reggelt! - találod szembe magadat egy mosolygó Jonghyunnal.
- 'Reggelt. - kerülöd ki.
- Szóval Baekho lesz a partnered? - jön utánad.
- Miért érdekel? - nézel fel rá kérdőn.
- Tudom, hogy ő lesz... Csak tőled akartam hallani.
- Ha tudod, akkor minek fecsérled az idődet azzal, hogy engem is megkérdezel? - hagyod le.
- Mert mostanában semmit nem beszélünk meg. - nem adja fel könnyen.
- Úgy gondolom, hogy ez főként nem az én hibám. - küldesz felé szúros pillantásokat és elsietsz. Nem jön utánad többet. Talán belátta, hogy most neked volt igazad.
Nem szererettél Jonghyunnal veszekedni... Valójában senkivel nem szerettél haragban lenni. De már eleged volt ebből. Ő hagyott magadra és most meg kioktat...

A suliban már nem voltál olyan nagy látványosság, mint tegnap, de még ma sem hallgattak el a sugdolózások. A szünetekben odajött hozzád Baekho, néha Rennel a társaságában és jól elbeszélgettetek. Ren nagyon kedves volt veled, azt is megmondta, hogy ne foglalkozz a lányokkal az osztályból.
- És minek öltözöl? - érdeklődött a ruhád iránt Ren.
- Még nem döntöttem el.
- Én szerintem varázsló leszek. - vigyorodik el Ren. - Baekho biztos lovag lesz, vagy valami hasonló...
- Nem is igaz! - ellenkezik Baekho. Elmosolyodsz a próbálkozásain.
- Ugye nem vesztetek nagyon össze JR-el? - komorodik el Ren hangja. JR? Biztos Jonghyunról lesz szó...
- Hát... csak összekaptunk valamin. Majd úgyis kibékülünk, ne aggódj. - vonod meg a vállad.
Csöngettek. Visszaülnek a helyükre és kezdetét veszi az óra.

Az utolsó órátok tesi, amin rendesen kipurcansz. Leülsz a lelátóra, amíg a többiek tovább futnak.
- Jól vagy? - ül le Jonghyun melléd. Odanyúlt egy üveg ásványvízet. - Tessék.
- Köszi. - fogadod el és nagyokat kortyolsz a hideg vízből.
- Ugye nem haragszol rám nagyon? - kérdezi tőled JR, miközben a pályát lesi.
- Nem.
- Nem akartalak elhanyagolni, csak tudod, szeretnék egyszer én is a színpadon állni és hallgatni, ahogy a közönség tombol... Szeretném ha az álmaim valóra válnának.
- Megértem.
- Mostantól több időt szánok rád, oké? - fordúl feléd mosolyogva.
- Megígéred?
- Persze. - nyútja oda a kisújját. - Megígérem.