Secret Love III. (Kim HyunJoong)

Azt megjegyezném, hogy lesz a fejezetben néhány francia kifejezés, amit becsillagozok és alul meglehet találni a magyarázatát.
Egy-egy szón a vége fele lesz link, a koktélruha, a magas sarkú és a Mercedes szónál figyeljetek, hogy a linket át ne ugorjátok.;] 

Diadal ittasan és egyben összetörten rogytál le a helyedre. Még az osztályban is megbámultak páran, de az osztályod fiú állományának nagy része megdicsért, hogy milyen merész vagy. Egy lány még azt is megjegyezte, hogy ezt Jaemin már nagyon kiérdemelte.
Bár kicsit segítettek a társaid szavai, de ez sem nyugtatott le eléggé ahhoz, hogy hideg fejjel tudj gondolkodni.
Annyira magad alatt voltál, mint még soha. Még soha nem érezted magad ennyire elárulva. Három embert is elveszítettél egy hétvége alatt. A legeslegelső szerelmedet, a több éve tartó barátságodat és egy románcot; amely talán gyógyír lett volna a sebeidre, de te elutasítottad.
Átkoztad a napot, amikor ebbe a suliba kerültél. Miért nem inkább egy állami suliba írattak be a szüleid!?

Ami nem sokkal később megérkezett és ledobta a táskáját a helyére, amely melletted volt.
- Nem hiszem el! Ekkora egy tróger busz sofőrt... - morgolódik félhangosan és feléd fordul. - Hallottam, hogy mi történt... Annyira sajnálom, _________. - néz rád szomorúan. Tényleg sajnál. De neked nem kell senki szánalma.
- Túl teszem magam rajta. - rántod meg a vállad.
- Tudom is hogyan! - tartja fel a kezét diadal ittasan.
- Hallgatlak. - sóhajtasz. Ami oda húzza a székét melléd és leül arra.
- Összehozunk neked egy randit. - mosolyodik el.
- Ami... nem hiszem, hogy ez jó ötlet... - húzod el a szádat.
- Dehogynem! Mit szoktam mondani? - teszi karba a kezét.
- A szerelmi csalódásra gyógyír egy új szerelem... - sóhajtod.
- Na ugye. - bólogat serényen.
- De ugye nem valami nyomit szedsz össze? - nézel Amira összehúzott szemekkel. - Ugye!?
- Persze, hogy nem! Már meg van a jelöltem. - vigyorodik el huncutul.
- És el is árulod?
- Bízhatsz benne! - neveti el magát. - Az titok. - húzza vissza a székét a helyére, mert csöngetnek.
Kifújod a levegőt hosszan és lesütöd a szemedet. Perceken belül ott terem a tanár és elkezdi az órát. Nem igazán tudsz az anyagra koncentrálni, folyton a tolladdal játszol, vagy a hajadat birizgálod. Percenként meg nézed az időt, hogy mikor szabadulhatsz már el. Fullaszt a levegő. Főként az zavar, hogy pár méterrel előtted ott ül az ex legjobb barátnőd és legszívesebben leszúrnád... mondjuk egy dárdával.
Legalább ennyi információ megmaradt a történem órából...

A nap végén arra eszméltél fel, hogy észrevétlenül elmentek az órák. Senkivel nem beszéltél a szünetekben sem, még reggelit venni sem mentél el a büfébe. Bár nem is bírtál volna enni ilyen gyomor görccsel.
Az órák után végül valahogy hozzád csapódott Ami, hogy megbeszéljétek a ma estét.
- Akkor, este hétkor érted megy egy csinos fiú. Piros... nem is, inkább vörös Mercedes fog a házatok előtt állni. Este. Hétkor. - mondta tagoltan, mint egy gyépésnek. - Minden infót megjegyeztél?
- Persze, nem vagyok elmeroggyant...
- Rendben. - vigyorodott el. - Csípd ki magad rendesen, mert egy ismert night club-ba megyünk! - integetett, hogy ő most megy.
Vártál még pár percet a buszmegállóban, hogy megvárd a buszod. De az csak nem jött időben. Sóhajtottál egyet és inkább leültél a váróban.
Úgy döntöttél hallgatsz egy kis zenét, majd legfeljebb ha lekésnéd a járatod, akkor keresel egy másikat. Behunytad a szemed, hogy kitudj szűrni minden zavaró tényezőt és a zenére koncentráltál.

Majdnem elaludtál, mikor megéreztél egy erős szorító kezet a válladon. Hírtelen kipattantak a szemeid és egy mélybarna szem párral találkozott a tekinteted.
Hátrahőköltél és elfordultál az illetőtől. Kihúztad a füleseket és rekedten megszólaltál.
- Mit akarsz?
- Beszélni.
- Mégis miről!? - akadsz ki teljesen. Idegesít a jelenléte. Idegesít a tudat, hogy szeretnéd, ha átölelne... Ha erősen magához szorítana és azt mondaná, nincsen semmi baj. - Nekem semmi kedvem a magyarázkodásodat hallgatni. Úgyhogy, én inkább megyek is. - állsz fel és a válladra veszed a táskád.
Nem várod meg a válaszát, kimész a váróból és felhívod az apádat. Megkéred, hogy jöjjön érted minnél előbb, ahogy csak tud.
Negyed órán belül érted is jön, te pedig gyorsan beszállsz mellé a kocsiba. Pillanatok múlva már magatok mögött is hagyjátok a buszmegállót és te fellélegzel.
- Hogy-hogy nem busszal jöttél haza? - pillant rád édesapád.
- Mert lekéstem. - vonod meg a vállad. - És nem volt kedvem várni a következő járatra.
- Értem. Nem mintha zavarna, hogy idehívtál, csak megkérdeztem. - mosolyodik el.
Megálltok, mert piros lámpát kaptok.
- És megvagytok Jaeminnel?
- Ezt a témát inkább hagyjuk...
- Miért? - néz rád. - Csak nem összevesztetek?
- Mondhatjuk így is... Szakítottunk.
- Na hogy-hogy? - vonja fel a szemöldökét kérdőn.
- Muszáj ezt most megbeszélnünk? - masszírozod a halántékodat. - Fáradt vagyok...
- Nem muszáj. Csak kíváncsi vagyok. Egyet árulj el... ugye te dobtad ki őt és nem ő téged?
- Pontosan. - vigyorodsz el.
- Ez az én lányom. - kuncog és elindultok újra, mert átváltott a lámpa.
Tíz perc sem telik bele és már otthon is vagytok.
- Milyen volt a suli? - fordul hátra anyud, miközben mosogat.
- Fárasztó... - sóhajtod.
Megeszed az ebéded és épp mikor kiakarnál menni, akkor eszedbe jut, hogy mára van még egy programod.
- Anya... - szólsz neki, mire hátra fordul. - Szeretnék valamit kérni...
- Miről lenne szó? - törli meg a kezét és leül a konyha pulthoz.
- Mára felelőtlenül megbeszéltem Amival egy programot, a beleegyezésed nélkül.
Sokáig csak hallgatsz és bámulsz magad elé.
- Mondjad csak. - mosolyodik el.
- Rendezett nekem egy vakrandit egy sráccal, egy étteremben...
- Micsodát? - lepődik meg. - De hát olyanokra csak szinglik járnak...
- Én azt tudom... - sóhajtasz. - Van valami, amit el kell mondanom neked... Szakítottunk ma Jaeminnel.
- De hát miért?
- Hát... ez úgy volt, hogy...
- Ne kerüld a forró kását, szívem! Nyugodtan elmondhatsz nekem bármit.
- Az- az igazság, hogy megcsalt.
- Hogy mit csinált? - hüledezik. - Ezt a mocskot... - néz maga elé. Aztán a szája elé kapja a kezét és elvigyorodik. - Nem hallottál semmit!
- Nyugi anya, Ami ennél durvábban káromkodik. - vigyorodsz el te is. - Szóval, akkor megengeded?
- Hát persze, szívem. Megérdemli ez a semmirekellő, hogy lássa, te többet érsz ennél. - legyint.
- Köszi! - mész oda és megöleled. - Ja és lenne még valami... - nézel szégyenlősen.
- Mi lenne az? - tol el magától.
- Egy eléggé puccos helyre megyünk, ezért kéne valami kisestélyi féleség...
- Rendben. - áll fel és oda megy a konyha szekrényhez, ahol a táskája a munkaasztalon pihen. Kivesz némi pénzt és a kezedbe nyomja.
- Köszi! - öleled meg újra. - Te vagy a legjobb anyuka a földön! - viharzol ki. Odasietsz a bejárathoz, magadra veszed a cipőd és elindulsz. Szerencsére a közelben van egy pláza, így még utaznod sem kell.

Megvetted ami kell, egy kék koktélruha mellett döntöttél és egy ahhoz hasonló színű magas sarkút vettél. Már az üzletben járkálva imádkoztál, hogy nehogy eless benne az este.
Lefürödtél, felöltöztél, és kivasaltad a hajadat. Kissé több festéket vittél fel, mint általában, a szemeidet is jobban kihangsúlyoztad és egy halvány szájfényt is felraktál. Felvetted a cipőt és az egész alakos tükörben megcsodáltad a végeredményt. Boldogan nyugtáztad, hogy kitettél magadért, nagyon csinos vagy.

Pontosan háromnegyed hétre készültél el, így lesiettél és gyorsan elköszöntél a szüleidtől. Vagyis akartál volna gyorsan köszönni, mert ők feltartottak. Apád mindenáron akart rólad egy képet csinálni. Anyukád pedig a lelkedre kötötte, hogy vigyázz magadra és, hogy ne dőlj be egyből a srácnak, akármilyen helyes is legyen.
Hét előtt öt perccel csöngettek. Odabattyogtál az ajtóhoz, vettél egy nagy levegőt és kinyitottad azt. Egy barnahajú, zöldszemű, külföldi srác állt a küszöbötökön, egy csokor rózsát tartva.
- Szia. - mosolyodik el kedvesen. - Daniel vagyok. Ez a tiéd. - nyújtja feléd a csokrot.
- Ó, köszi. - illetődsz meg és elveszed tőle.
- Én majd azt vázába teszem, menjetek csak. - terem ott anyukád és átveszi tőled a virágokat.
- Érezzétek jól magatokat! - integet apukád és kitessékel, majd becsukja az ajtót.
Percekig csak álltok ott, majd a srác idegesen megvakarja a nyakát és megszólal.
- Nagyon csinos vagy. - vet rád egy lehengerlő mosolyt.
- Te is nagyon jól nézel ki. - mosolyogsz rá te is és követed a kocsijához.
Mielőtt beszállnál, megcsodálod a járgányt. Nem vagy az a kifejezett autó mániás, de ez a kocsi tényleg nagyon tetszik. Pedig alapvetően a Mercedesek nem tartoznak a kedvenceid közé, sőt...
Beülsz az anyós ülésre, megvárja míg bekapcsolod az övet és elindul.
- És honnan ismered Amit? - elegyedsz vele szóba.
- Már kiskorúnk óta szomszédok vagyunk. Én már jó párszor láttalak, amikor Aminál jártál, csak te nem tudsz róla. Ami kérdezte meg, hogy nem-e randiznék veled. Én meg igent mondtam, mert nagyon tetszel. - jelenik meg egy halvány pír az arcán.
- Áá értem. - mosolyodsz el a reakcióján. Próbál vagány maradni, de érzed, hogy ő is ugyanúgy izgul, mint te.
- És megkérdezhetem, hogy hány éves vagy? Annyi, mint Ami, vagy fiatalabb? - pillant rád.
- Nemsokára leszek 17.
- Uhh... Az nem zavar, ha idősebb vagyok nálad? - harap bele az alsó ajkába.
- Mennyivel? - hajtod oldalra a fejedet.
- Négy évvel. - vakarja meg a tarkóját zavartan.
- Engem nem zavar. - vonod meg a vállad. - Az előző barátom is idősebb volt nálam. Csak ő két évvel.
- Örülök. - mosolyodik el. - Megérkeztünk. - száll ki. Te addig kikapcsolod az öved, ő pedig kinyitja neked az ajtót. Megfogja a kezed és kisegít az autóból. Úgy érzed, ebben a cipőben szükséges is volt rá.
Besétáltok az étterembe és Daniel szól a főpincérnek.
- Asztal foglalásom van Daniel James névre.
- Erre tessék. - tárja ki a kezét a pincér és oda kísér az asztalotokhoz. Nagyobb, mint vártad, négy szék van körülötte.
Daniel kihúzza neked a széket és csak utána ül le veled szemben.
- Mit parancsolnak? - veszi elő a jegyzet füzetét a férfi.
- Elsőként egy palackkal kérnénk *Chardonnay-Colombard-ot. - néz az étlapra. - És te mit kérsz? - pillant rád. - Válassz először te.
- Előételnek fokhagymás camambertet szőlővel, főételnek pedig... fehérboros csirkenyársat.
- És a fiatalúrnak?  - fordul Daniel felé.
- Előételnek ugyanazt, mint a kisasszony, főételnek pedig *Hachis Parmentiert.
A pincér miután felvette a rendeléseket elviharzott, majd visszasietett a borral és utána ott hagyott titeket.
- Még sosem voltam francia étteremben. - vallod be.
- Ahhoz képest elég jól választottál.
- Próbáltam olyanokat választani, aminek normális neve volt. - kuncogsz. Daniel is elmosolyodik.
- Jól érzem magam veled. - mondja váratlanul. Majdnem félre nyeled az alkoholt is.
- Be kell vallanom, hogy én is. - mosolyodsz el.
Hamarosan kihozzák az előételeteket, aminek az elfogyasztása közben beszélgettek. Arról, hogy milyen középiskolába jársz és, hogy mi akarsz lenni.
- És neked mi a munkád? - nyeled le az utolsó falatot.
- Ügyvéd leszek.
- Az szép cél.
- Nem igazán az akartam volna lenni... - sóhajt.
- Hát mi? - kérdezed kíváncsian.
- Imádok festeni. - mosolyodik el. - De apám szerint abból nem lehet megélni... De szerintem csak azért mondja ezt, mert szeretné, ha követném a nyomdokait.
- Értem...
- De ne erről beszéljünk. Ez nem randizós duma. - vidul fel és megfogja a kezedet.
- Régóta ilyen lányt keresek. Nagyon kedvellek, _______. - simít végig a kezeden, aztán elhúzza azt.
- Látom jól megvagytok! - kiállt valaki. A hang felé fordulsz és Amit pillantod meg.
- Ami...?
- Ennek örülök. - jön oda.
- Pont a legjobbkor... - sóhajt egy nagyot Daniel.
- Most miért? - vigyorodik el a lány. - Megmondtam, hogy dupla randi lesz, nem?
- Dupla randi? - hökkensz meg.
- Igen, csak lezárták az utat, így kerülnünk kellett.
- És ezt nekem miért nem mondtad? - akadsz ki.
- Csak biztos akartam lenni benne, hogy nem lesz köztetek zavaró halál csend. - vonja meg a vállát. - Áá, itt is a partnerem. - csillan fel a szeme és szalad a szája vigyorra.
Érdeklődve fordulsz hátra, de ekkor egy pillanatra kihagy a szíved. Idegesen nézel Amira, majd újra vissza a srácra. A fiú gonoszul elvigyorodik, a tekintetét a szemedbe fúrja és elindul felétek...

*Chardonnay-Colombard -> francia félszáraz fehérbor
*Hachis Parmentier -> krumplipüré, alatta sült húsos ragu