Hangos horkolás üti meg a fülem, valaki az arcomba szuszog. Nehéz súly nehezedik rám, amit nem bírok magamról leszedni. Kinyitom a szemeimet, így Young Hak kobakjával és pucér felsőtestével szemezhetek.
- Mi a fene!? - motyogom. Megpróbálom letaszítani magamról, mert így elég nehezen tudok levegőt venni. De mivel ez nem használ, így elkezdem lökődni.
- Hé. Young Hak! - szólok rá hangosabban. - Az istenit! Kelj már fel, és szállj le rólam! - csapkodom a hátát szabad kezemmel.
- Mmm... - kezd el mocorogni. Felemeli fejét, így szemtől-szemben figyeljük egymást egy darabig.
- Jó reggelt. - mosolyodik el. Álljunk csak meg egy pillanatra! Young Hak tud mosolyogni!?
- Leszállnál rólam? - préselem ki magamból a mondandóm.
- Olyan kényelmes itt. - fúrja fejét a nyakhajlatomba. Csak pislogni tudok nagyokat erre válaszképp.
- Mi van? - kérdem inkább magamtól, mint tőle. - Ne szórakozz! Nehéz vagy.
Végre lekecmereg rólam, és felül az ágyon. Ahogy nyújtózik kezeivel, könnyen megfigyelhetem izmos hátát. Észbe kapok és elkapom a tekintetem, mielőtt még teljesen el nem vörösödök.
Gyorsan kimászok az ágyból, magamra kapok egy pulcsit és lesietek a konyhába. Miközben a reggelihez alapanyag után kutatok, egy gonosz terv fogalmazódik meg bennem. Most számolunk az eddigiekért Young Hak!
- Mit csinálsz? - jelenik meg anya és Myung Hee.
- Reggelit.
- Ez kedves. - mosolyodik el Mr. Choi.
- Remélem ízleni fog. - bizonytalanodok el. Nem vitás nem vagyok valami nagy konyha tündér...
De azért egy húsz perc alatt sikerül előállnom a reggelivel, nevén palacsintával. Főzök hozzá kávét, Hak-nak és magamnak pedig kiöntök pohárba friss narancslevet. Kirakom az adagokat a tállra és eléjük rakom. Pont ekkor toppan be bátyókám is, felöltözve, fitten.
- Remélem tettél bele mérget is. - ül le az egyik székre.
- Csak neked. - mondom mézes-mázos hangon. Leteszem elé a juhar szirupot és a naracslevet. Leülök vele szemben az asztalhoz. Addig nem eszek, amíg véleményt nem mondanak a kreálmányomról.
- Finom lett kincsem. - mosolyog rám anya, Myung Hee pedig helyeslően bólogat. Young Hak-ra pillantok aki eddig csak szemezett a tányérjával, de látva, hogy figyelem, ő is neki kezd.
- Nem rossz. - jelenti ki. Elvigyorodom és várom a további reakciókat. Bevesz még egy falatot az édességből és ekkor, mint egy őrült a pohara után kap. Nagyokat kortyol belőle, de nyomban ki is köpi az asztalra a gyülömcslét.
- Mit tettél bele? - liheg, tátott szájjal. - Éget!
- Én semmit! - kuncogok. Anyáék csak kérdőn néznek rám.
- Vizet! - pattan fel a székről és viharzik el mellettem Young Hak, egyenesen a csaphoz. Ekkor kitör belőlem a röhögés. Próbálom visszafogni magam, de csak rá kell néznem, ahogy rátapad a csapra, és nem bírom visszatartani a nevetést.
Myung Hee és anya csak bámul, magyarázatra várva, de egy szót sem bírok kinyögni, nemhogy beszélni.
- Na várj csak! - indul el felém egy pohár jéghideg vízzel.
Kuncogva állok fel és kirohanok a konyhából. Hallom, ahogy Young Hak morgolódva jön utánam.
- Bassza meg, kilöttyent! - kettesével veszem a fokokat, hogy meneküljek. Megragadja a karom hátulról és magához ránt. A fejem fölé tartja a poharat és diadalittasan elvigyorodik.
- Úgysem mered!
- Ilyennek ismersz? - nevet fel. Megbillenti a poharat és a víz nagy része rám loccsan. Nehezen, de elérem, hogy ő is kapjon belőle. - Na, most már kvittek vagyunk. - törli meg az állát pólója csücskével.
- Elmegyünk a városba bevásárolni, kértek valamit? - kukkant be a szobánkba anya. Hak a laptopját bújja egy ideje, én pedig a tévét nézem.
- Hozzatok valami gyümölcsöt, légyszi! - kérlelem.
- Rendben. - feleli. - És neked Young Hak?
- Én nem kérek semmit. - mormolja bajsza alatt.
- Oké. Akkor esteféle jövünk. Még körbenézünk a városban. Legyetek jók! - integet.
Hak ekkor felpattan és kisiet a szobából. Csak kérdőn utána tekintgetek, aztán inkább visszatérek a tévé bámulásához.
- Uncsi, még inkább az... - sóhajtok. Semmi értelmes nem megy a tévében. Mit kezdjek magammal?
Végül miután Young Hak visszajött addig nyaggattam, míg bele nem ment, hogy dámázzunk. Végül mindig ő nyert, amiért néha önelégülten ki is jelentette, hogy ő verhetetlen, de legalább ezzel is ment az idő.
Aztán 7 körül végre betoppantak anyáék, aminek hatására mindketten versenyt futva lerohantunk a lépcsőn. Megint piszkáltuk egymást egy picit, lassan már a védjegyünké válik ez a lökdösődés.
- Tessék. - rak le elém szőlőt és barackot anya. Felcsillan a szemem és a kezembe fogok egy barackot, majd a csap alá rakva megmosom. Nagy falatokban harapom a gyümölcsöt.
- Tessék fiam. - nyújt át egy szatyrot Myung Hee Haknak. Tegnap óta olyan hideg vele...
- Köszönöm. - fogadja el, majd a titokzatos holmival fel is megy a szobába.
- Milyen volt megnézni a várost? - kérdem anyától, aki a hűtőben pakolászik.
- Nagyon jó. - mosolyodik el, ahogy felegyenesedik. - Bevásároltunk, aztán elmentünk a parkba, megnéztünk egy filmet és végül beültünk egy kis cukrászdába. - éli magát teljesen bele.
- Az jó. - mosolyodok el. - Mikor lesz vacsi?
- Körülbelül egy óra múlva. - néz a fali órára Myung Hee.
- Okés. - sétálok ki, majd fel a szobánkba.
Young Hak megint azt a nyavalyás könyvet bújja, nem tudom mi benne annyira érdekes.
- Mit olvasol? - kíváncsiskodok, de közben ismét benyomom a tévét.
- Egy könyvet. - feleli halkan.
- Na, nem mondod! - tapsolom meg. - Ha ezt nem mondod meg, akkor hülyén halok meg. - gúnyolódom.
- Így is, úgy is. - vigyorodik el.
- Kösz. - durcáskodom. Folyamatosan kapcsolgatom a tévét, míg meg nem pillantok egy ismerős arcot. Mikor megbizonyosodom róla, hogy az akire gondoltam, előrébb kúszok az ágyon és szinte rátapadok a képernyőre.
Hallom és érzem is, ahogy Young Hak is előrenyomul és engem figyel, ahogy csorgatom a nyálam a tévére. Vagyis... pontosabban a takaróra...
- Ki ez a gyerek? - kérdezi kíváncsian.
- Mi? - pillantok fel rá.
- Ki ez? - kérdi újra.
- Ez most komoly? - hatás szünet, de nem mond semmit. - Eunhyuk-nak hívják. A Super Junior egyik tagja. Csak azt ne mond, hogy nem ismered őket.
- Soha életemben nem hallottam még róluk. - rántja meg a vállát.
- Te... nem nézel tévét? - vonom fel a szemöldököm.
- Dehogynem. De engem a világ hírei érdekelnek, nem az ilyen... csőgatyás sztárocskák.
- De hisz rajtad is csőszárú farmer van. - nézek le lábára, és rá is mutatok.
- Az más. - feleli.
- Tényleg, az nagyon más... Ha Choi Young Hak hordja, az nem egyenértékű azzal, ha például Lee HyukJae vesz fel egy ilyet? - kérdem inkább magamtól, mint tőle.
- Hogy ki? - pillant rám.
- Hagyjuk. - legyintek fáradtan. Egy fiúnak nem lehet megmagyarázni, hogy egy idol miért is olyan híres, és miért nézik annyian őket, mint amennyien. Young Hak-nak, meg a cső látású agyának meg főleg nem.
- Kész a vacsi! - kopog az ajtón anya. Felpattanok az ágyról és lemegyek a konyhába. Hak épp fürdik, majd biztos szól neki is anya.
- Hmm, fincsinek néz ki. - veszem fel a pálcikámat és beveszek a számba némi riszt, majd hozzá húst. - Ez isteni! - kezdem el habzsolni.
- Az én érdemem... - szerénykedik Myung Hee feltűnően.
- Egy isten vagy Myung Hee! - veregetem meg a vállát. - Mostantól te főzől rám!
- Hogyan? - szól közbe anya. - És velem mi lesz? - kezd el látszólag siránkozni.
Csak elmosolyodok, Mr. Choi pedig belecsap a kezembe és kuncog anyán egy sort.
Ekkor caplat be Young Hak egy köntösben. Leül mellém és ő is nekiáll falatozni.
- Végeztem! - állok fel az asztaltól. - Köszönöm a vacsorát.
- Egészségedre. - veszi el előlem a tányért anya, és elviszi a mosogatóhoz.
- Finom volt. - jelenti ki Hak, és ő is feláll. Átnyújtja a tálat, és utánam lohol. - Álmos vagy? - kérdi.
- Miért? - nézek rá ferdén.
- Csak kérdeztem. - feleli.
- Hát... oké. - vonok vállat.
Elmentem fürdeni gyorsan, hogy utána bebújjak az ágyikómba. Anya mikor meglátta, hogy mit műveltünk a takaróval - vagyis Young Hak mit művelt vele, csak ez a genya rám fogta - adott nekünk egy másikat. Szóval most megint menni fog rajta a civakodás, mint múlt éjjel.
Mikor beléptem a szobába, egy alsógatyában feszítő Young Hak-al találtam szembe magam.
- Ve... vegyél már fel valami ruhát! - szólok rá, és odahajítom a törülközöm, hogy ne lássam. Pironkodva - de persze ezt leplezve - megyek oda az ágyhoz. Magamra húzom a takarót, és nem akarok foglalkozni azzal, ami az imént történt.
- Alszol? - suttogja.
- Igen! - morranok fel.
- Akkor jó, mert mutatni szerettem volna valamit. - mondja. Meg sem várja a válaszom megragadja a karom, és ülő helyzetbe felhúz.
- Áú, ez fáj! - kapom el a kezem.
- Bocsi.
- Mit akarsz? - morgolódok.
- Nem itt. - mondja. - Ott, kint. - mutat az erkély felé.
- Istenem... - mászok ki a takaró alól és megigazítom magamon a nagy méretű pólóm. Young Hak is feláll, és kimegy a teraszra. - Mi van? - vakarom meg álmosan a szemem.
- Nézd! - nyújt felém egy hosszúkás valamit.
- He? - Egy csillagszóró. - Ezt most... miért?
- Engem a tűzijáték mindig boldoggá tesz. - mosolyodik el halványan. - Kiskoromban mindig úgy tekintettem a csillagszóróra, mint mini tűzijátékra. Doboz számra vetettem apámmal. Meggyújtottam őket és egyből felvidultam. - gyújt meg egyet. Sisteregni és szikrázni kezd a pálca, ő pedig a kezemben lévőhöz érinti azt, aminek hatására az is begyullad.
- Miért mondod el nekem mindezt? - kérdem tőle végül.
- Nem tudom. - von vállat. - Mert sose volt senki, akinek mesélhettem volna az élményeimről. De ez titok. Csak én, apa, és Jegesmedve úr tudunk róla. - mosolyodik el, ahogy begyújt egy újabbat.
- Jegesmedve úr? - kezdek el kuncogni.
- Igen. - vigyorodik el. - De ő is titok! - teszi az ujját a szája elé, mintha azt kérne, hallgassak erről.
- Oké. - vigyorgok. Jól esik, hogy végre megtudhatok róla valamit, és nem mindig az érzéketlen oldalát mutatja felém. Ilyenkor szinte már úgy érzem, hogy kedvelem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése