Már jó ideje ébren vagyok, csak annyira kényelmes volt a meleg ágyikóban punnyadni. De mikor Young mocorogni kezd, akkor felé fordulok és megpöckölöm az orrát. Morgolódva fogja meg a bántott testrészét, és kinyitja íriszeit.
- Jó reggelt.
- Mmm... - morgolódik és felül az ágyon. Megvakarja ráérősen a szemeit, aztán nyújtózkodni kezd. Komolyan olyan, mint egy kisgyerek.
- Jó reggelt! - nyít be anya, és miko észreveszi, hogy már mindketten ébren vagyunk, akkor csak integet nekem, és becsukja az ajtót. Kimászok a takaró alól és elcsoszogok a fürdőig. Megnyitom a csapot és a vízből locsolok az arcomra, aztán meg is mosom. Utána a fogaimat is tisztára varázsolom, és kimegyek a szobába valami normális ruha után kutatni. Young Hak még mindig egy szál alsóban áll a szoba közepén és próbál észhez térni. Elvigyorodok, és a kezembe veszem a párnám. Erőteljesen hozzá vágom, mire lassú mozdulattal felém fordul. Ráérősen lehajol érte, és utána szépen lerakja az ágyra.
Ennyire álmos lenne? Vagy megint rossz a kedve? Végül nem filózok ezen, inkább miután magamra hagy, felöltözök. Felkötöm a hajam, és lemegyek a konyhába.
- Mi van reggelire? - kérdem Myung Hee-től.
- Semmi. - feleli.
- He? - pördülök meg tengelyem körül, hogy vele szembe lehessek.
- Piknikezni megyünk.
- Most?
- Igen. - pakolászik egy kosárban. - Ide megyünk a közeli rétre. Utána úgyis lassan haza kell mennünk.
- Ó, igaz... Már vasárnap van.
- Ugye édes szájú vagy?
- Miért? - próbálok belekukkantani a kosárba.
- Tegnap elég sok süteményt vettünk, szóval el kéne fogynia mindnek.
- El fog az! - vigyorodom el.
- Kávééét... - battyog el mellettem Young Hak, és előszed egy csészét a szekrényből.
- Ilyen rossz éjszakád volt, fiam? - fordul felé Myung Hee. Jó látni, hogy mostanra már egészen megbékéltek egymással.
- Ne is mond. - masszírozza meg arcát. - Alig aludtam néhány órát.
Kuncogni kezdek, ahogy figyelem, amint lassan kortyolgatni kezdi a koffein tartalmú italt. Tegnap este is ment a herce-hurca a takaróért, de egy idő után megbékéltünk. Aztán egy hangos zajra riadtam fel. Már akkor hangosan kiröhögtem Hak-ot. Hogy miért? Mindenki tudja, hogy néha elég furcsa pózokban tudok aludni, és eléggé nyugtalanul is. Az éjszaka közepén pedig sikerült leküldenem egy rúgással az ágyról. És ez még nem minden. Elmondása szerint fejbe is csaptam párszor a kezemmel. Újra elfogott a röhögés, amit próbáltam visszatartani.
Myung Hee kérdőn nézett rám, de én csak eltakartam a szám és elfordultam tőle, hogy szusszanjak egyet.
- Marha vicces. - húzza el Young Hak a száját, és megdob egy konyharuhával.
- Szerintem az. - felelem. - Adj nekem is egy kávét, légyszíves. - jut eszembe hírtelen. Addig kiveszem a tejet a hűtőből, mert én anélkül biztos, hogy nem iszom meg.
- És még ki is szolgáltatja magát...
Elmosolyodom és kinyújtom a nyelvem rá.
- Tessék. - teszi le elém az asztalra, és leül az egyik székre.
- Köszi. - öntöm bele a tejet a csészébe.
- Van mit. - teszi karba a kezeit.
- Ha ha. - iszok bele az italba. De menten az asztalon is landol a korty. Elfog a köhögés, és gyorsan felállok a székről. Kinyitom a hűtőt, kiszedek egy üveg narancslevet, gyorsan felbontom és nagy kortyokban iszom, amíg el nem tűnik ez a rossz íz a számból. Még köhögök párat, majd villámló szemekkel felé fordulok. - Te most komolyan sót tettél a kávémba!?
- Igen. - vigyorodik el elégedetten. - Visszakaptad a tegnapit. Most már kvittek vagyunk.
Felmorranok és felcaplatok a lépcsőn a szobánkba. Ááá nem hiszem el, komolyan! Kikészít ez az ember...
- Kész mindenki? - toporog anya, szokásához híven.
- De hova is megyünk pontosan? - kérdem tőle, mikor elmegyek mellette és beszállok a kocsiba utolsóként. Gyorsan összeszedtem minden cuccom, hogy mire visszajövünk ne kelljen keresgélni mindent. Olyan rossz lesz visszamenni abba a hatalmas házba...
- Innen nem messze van egy partszakasz, amire nagyon szép kilátás nyílik és csónakot is lehet bérelni. Arra gondoltam, hogy elmehetnénk horgászni. Mit szolsz Young Hak?
- Hogy én? - mutat magára.
- Tudom, hogy nem szereted, de nem lenne kedved az öregeddel eltölteni egy kis időt?
- Hát ezt inkább kihagynám, ha nem baj... Vidd magaddal inkább Jae Sung-ot.
- Lenne kedved? - fordul anya felé Myung Hee.
- Ha csak néznem kell téged... Akkor igen. - mosolyodik el zavartan.
- Az is megteszi. - rántja meg a vállát Mr. Choi.
- De akkor nekem vele - mutatok Hak-ra - kell maradnom egyedül?
- Szeretnél jönni?
- Azt már nem. Adja az Isten, hogy én csónakba szálljak.
- Te tudod. - mosolyodik el Myung Hee.
Perceken belül megérkezünk, és Mr. Choi leállítja a motort, majd mindenki kiszáll. Kezébe veszi a kosarat, anya pedig a plédet. Mi követjük őket, és segítek leteríteni a takarót. Young Hak nyugodtan helyet foglal, és belemélyed a telefonja böngészésébe. Myung Hee kipakolja a finomságokat a plédre, amit egyből végig is pásztázok. Tényleg sok süti van, meg van sült hús, dobozban ramyoun, párolt zöldségek, friss gyümölcsök és persze az elmaradhatatlan kimchi.
- Ez a mennyorszáág! - csillannak fel a szemeim. Anyáék csak elmosolyodnak a reakciómon.
- Jó étvágyat. - mondjuk egyszerre és neki látunk. Kivéve Hak, mert ő még mindig nagyon el van magában. Mindenből eszek egy keveset, és az édességeket hagyom utoljára. De először megpihenek egy picit, mert megint túlzásba vittem az evést.
Myung Hee-ék egy ideje már kint vannak a vízen, és úgy tűnik, jól elvannak.
- Hyerin árulj el valamit. - intézi felém szavait Young Hak.
- Mond. - törlöm meg a szám.
- Hogy bír egy ilyen vékony lány ennyire sokat, és ilyen disznó módon enni? - fintorodik el. Vágok egy grimaszt és karba teszem a kezem.
- Bunkó. - vágok vissza.
- Hisztigép.
- Te meg az egoisták egoistája.
- Haha. Jobbat nem tudsz Dwaeji? - vigyorodik el.
- Te, hogy lehetsz ekkora paraszt? - állok fel mellőle és sietősen elmegyek a mólóig. Fújtatva levágódok rá, és dühösen dobálok kavicsokat a vízbe.
De aztán pár perccel később alább hagy a dühöm, és csak szimplán besértődök. Letépek egy hosszú fűszálat és a mólón végig húzom. Ezzel játszadozom egy darabig, míg végül meg nem unom. Elhajítom a vízbe, és felhúzom a lábaimat, majd a combomra helyezem a fejem, és így nézem a tavat. Messzebb látni anyáékat, ahogy beszélgetnek és nevetgélnek. Elmosolyodom ezt látva, de ekkor lehuppan mellém az ünneprontó.
- Tessék. - nyomja neki az arcomnak a hideg fémdobozt, majd a sajátját felbontja és nagyokat kortyol belőle.
- Nem kell. - durcáskodom.
- Akkor megiszom én. Bár a halaknak is biztos ízlene.
Felnyitja azt is, és megbillenti oldalra a dobozt.
- Ne legyél hülye! - kapom el a kezét.
- Na, mégis kell? - vigyorodik el elégedetten. Kirántom a kezéből és lerakom magam mellé.
- Hogy lehetsz ilyen gyerekes? - dörzsölöm meg a szememet fáradtan.
- Ezt épp te kérded? - iszik bele újra az italába. Fújtatok egyet, hogy lenyugodjak.
- Azt mond meg, hogy miért kell neked bunkónak lenni folyton?
- Hmm lássuk csak... Mert ilyen vagyok?
- Ilyen választ is csak te adhatsz... - sóhajtok.
Felkászálódok, felkapom az üdítőt is, és visszamegyek a plédhez. Leülök rá, és körbe nézek a sütik között. Kiválasztok egy csokis, habos süteményt ráteszem egy tálra és előkaparok egy villát hozzá. Belevágok és bekapom az első falatot.
- Egy falat mennyország. - vigyorodom el. Becsukom a szemem, és úgy nyammogok rajta egy párat.
Valaki valami édeskéset nyom az arcomra.
- Habos lettél! - vigyorog rám Young Hak. Letörlöm a tejszínhabot az arcomról és lenyalom az ujjaimról az édességet.
- Ezt most mért kellett?
- Mert vicces. - feleli.
- Igen? - szűkítem össze a szemeimet. Meglátom a kezében a tejszínhabos flakont, és elvigyorodok. Lerakom a tálat a földre, és Hak-ra vetem magam. Ő magasra feltartja a flakont, amennyire csak tudja. Nyújtózok utána, de nem érem el. - Add ide!
- A-a. - vigyorog elégedetten. A combjára térdelek, és így végre elérem az üveget, amit nyomban el is kobzok. Young Hak felszisszen, ahogy belevág a térdkalácsom a lábába. Elveszti az egyensúlyát és szépen eldől, én pedig rá.
Ahogy fekszek a mellkasán elfog a nevetés. Hangot is adok neki, és moccanni sem bírok egy centit sem.
- Nehéz vagy! - csapkodja a hátam. Röhögve felnyomom magam a kezemmel, és ráülök a combjaira.
- Most pedig... Bosszú. - nyomom le a kis műanyag pöcköt, a hab az arcán landol, amit a másik kezemmel még szét is kenek.
Elhúzza száját, és nyomban kikapja a kezemből a flakont, majd elhajítja messziről. Felkászálódik és nyomban maga alá gyűr.
Megtisztítja az arcát egy zsepivel, és közelebb hajol hozzám. Még jócskán maradt rajta tejszín. Dühöt vélek felfedezni a szemeiben. Összehúzom magam picire, és nagy levegőt veszek.
- Tisztísd le. - mutat az arcára.
- Mi? - lepődök meg.
- Most. - nyomja meg ezt az egy szót határozottan és leszáll rólam. Felülök és előszedek én is egy zsebkendőt. Becsukja a szemét, és hagyja, hogy megtörölgessem.
- Kész. - mondom, és fel akarok állni.
- Te még olyan vagy. - húz vissza maga mellé, és közelebb hajol hozzám. Végignyal államon és elégedetten átnyúl fölöttem a sütimért. Én csak döbbenten ülök előtte és figyelem, ahogy elpusztítja a desszertemet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése