- Hol a fenébe van a könyvem? - túrja szét a szekrényt Young Hak.
- Az, amit egész hétvégén olvastál? - kérdem tőle, hátra sem fordulva.
- Ja. - morog.
- Lehet elhagytad? - teszem a szám elé a kezem és ijedséget színlelek.
- Nálad van! - indul meg felém.
- Nem tudom miről beszélsz... - rázom meg a fejem.
- Add vissza! - fogja meg a karom.
- De nincs nálam! - kiáltok rá. Szememet fürkészve markolja kezemet még mindig. - Tényleg. - fújok egyet.
- Hol lehet? - enged el. Először látok rajta ijedséget, amióta ismerem. Egy könyv ilyen fontos lenne neki?
Végül nem találtuk meg a kötetet, így anélkül indultunk útnak. Hak csak csöndben ült, és bámult ki az ablakon. Nem igazán értem, hogy miért viselkedik így. Olyan drága lenne az a könyv? Myung Hee biztos tud helyette venni másikat...
- Megérkeztünk. - állítja le a motort Mr. Choi. Kimászok a kocsiból és becsapom az ajtót magam mögött. Végig nézek a házon, és eszembe jutnak a nemrégiben szerzett emlékek. Mennyivel othonosabb volt az a partmenti ház, mint ez a nagy villa. Anya felnyitja a csomagtartót, Myung Hee pedig kipakolja a bőröndöket. Megfogom a sajátomat, és elindulok be a házba. Mikor felérek a lépcsőn, a komornyik ajtót nyit, és a szobalányok hada meghajol, üdvözölve minket.
- Üdv itthon kisasszony! - hangzik fel hangjuk, majd sorban mindenkinél megismétlik. - Üdv itthon ifjú úr! - kiáltják el utoljára magukat, Young Hak jöttére.
Ő morgolódva felcipeli poggyászát, és én is így teszek. Ő megy a saját szobájába, én pedig az enyémbe. Olyan furcsa belépni abba a nagy szobába, rá gondolni, hogy mostantól nem kell osztoznom az ágyon senkivel. Nem mintha hiányozna az a fafej társasága...
- És komolyan egy ágyban aludtál vele? - hülledezik Soo Min.
- Így áll a helyzet. - felelem.
- Én az éjszaka leple alatt biztos kicsináltam volna. - viccelődik, de nem vagyok humoros kedvemben. Rosszul esik, hogy tegnap óta Young Hak szabályosan levegőnek néz, úgy, mint azelőtt, hogy elmentünk.
- De nem bántott ugye? - fordítja komolyra a szót.
- Nem, dehogyis. - rázom meg a fejem. - Bár volt egy kisebb veszekedés, nem sokkal azután, hogy megérkeztünk...
- Mi történt?
- Ez a hülye "viccből" bevitt a medencébe, hiába kérleltem, hogy ne tegye. Bár nem tudhatta, hogy nem tudok úszni, és víziszonyom van... De mindegy is. - legyintek.
- Én behúztam volna neki! - jelenti ki. Elnevetem magam, ahogy Soo Min felfujja magát, és öklözik a levegőbe.
Ekkor érkezik meg az ebédlőbe Charin, és díszes társosága. Elhúzom számat, és nagy levegőt veszek, hogy lenyugodjak.
- Még mindig terrorizál? - kérdem közben Soo Min-től.
- A-a. - iszik bele a dobozos naracslevébe. - Amióta lekevertél neki egy kiadós pofont, a közelembe sem jön. Szerintem fél tőled. - vigyorodik el.
- Lehet.
- Kit látnak szemeim? - csapja rá kezét az asztalra Charin, mire minden szempár ránk szegeződik. - A csóró páros. - vigyorog elégedetten. - Merre kószáltál az utóbbi napokban? - kérdi ingerülten. - Egész véletlenül nem az én Young Hak-om nyomában?
Nyelek egy nagyot, és fohászkodni kezdek, hogy nehogy kiderüljön a dolog.
- Nem hiszem el, hogy léteznek ilyen pofátlan ribancok! - fujtat. - A mi Oppánk elmegy kipihenni a fáradalmait, és egyesek követik bárhová megy.
- Honnan veszed ezt? - húzom össze szemeim. Nem értek semmit. Követtek volna minket...?
- Eléggé lehetetlen, hogy PONT azokon a napokon hiányozz az iskolából, amikor Young Hak Oppa. - Kissé fellélegzek, hogy nem sejtenek valójában semmit, csak gyanakodnak...
- Volt egy balesetem pár napja, ezért nem jöttem iskolába. Egy ideig lábra sem tudtam állni. - felelem. Reménykedek, hogy ezzel még csírájában elfolythatom a gyanakvását.
- Na, ne mond! - nevet fel. - Ha ennyire fájt a lábad, akkor vasárnap délután mégis, hogy kerültél épp Oppa házához?
Felszisszenek. Francba, tegnap elmentem a könyvesboltba, körbenézni Haknak egy könyvért. Legyen kedves az ember, egyből lebukik...
- Én csak... - több száz ötlet kavarog a fejemben, hogy mit mondhatnék. - anyukám kérésére mentem oda. - bököm ki.
- Minek is? Anyád kérésére? - méreget.
- Mivel, Mr. Choi és az anyám munkatársak. - mondom könnyedén. Ez nem hazugság. - Anya megkért, hogy menjek el néhány papírért a Choi rezidenciára. Megmondanád, hogy ezzel mégis mi a baj? - teszem karba a kezem, és felállok a székemből.
- Basszus, tévedtem Charin. Bocsi. - szólal meg halkan egy lány mögötte.
- Még, ha így is áll a helyzet, akkor se kószálj Young Hak körül. - húzza össze szemeit.
- Majd pont te mondod meg, hogy mit tehetek, és mit nem. - lépek egyet előre, mire összerezzen. Kihúzza magát, és nyugalmat színlel.
- Ha nem akarod, hogy a szép kis arcod bánja, akkor igen. - vigyorodik el.
- Chh... kevés vagy te ahhoz, hogy féljek tőled Charin. - lépek el mellőle. - Gyere, Soo Min, menjünk. Elment az étvágyam.
Barátnőm feláll, és utánam siet.
- Olyan menő voltál!
- Menő? Én csak magamat védtem...
- De ahogy viselkedtél! Senki nem mert még szembe szállni Charin-nal és a bandájával. - vigyorog. - Meg olyan könnyedén kimagyaráztad magad. - szusszan egyet. - Pedig azt hittem, hogy megfogtak, és minden kiderül.
- Az nem történhet meg. - rázom meg a fejem. Nekem jön valaki, mire morogva hátra pillantok.
- Nézz a lábad... - Young Hak hátát csodálhatom meg, ahogy bocsánat kérés nélkül elballag. Mi üthetett belé!? Ne mondja, hogy mindez a könyv eltünése miatt van...
- Mit csinálsz ma? - érdeklődik Soo Min.
- Próbálom rendezni az életem. - sóhajtok. - Annyira össze vagyok zavarodva Soo Min, mint még soha. - dörzsölöm meg a szemem.
- Young Hak miatt, igaz? - kérdi halkan.
- Nem erről van szó...
- Dehogynem Hyerin. - hangja olyan határozott, még én is megijedek, hogy igaza van. - Ideje bevallanod saját magadnak, hogy amit iránta érzel az már korántsem utálat.
- De nem lehet. - ellenkezek. - Még ha papíron nem is, de hamarosan ő a bátyám lesz. - botlok bele kételyeimbe. - Addig kell elfolytanom ezt az egészet, mielőtt még tényleg megszeretem.
- Ha így látod jónak...
- Igen, így látom. - nézek ki az ablakon, a gondtalan égre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése