Amint sikerült megbarátkoztam a gondolattal, hogy osztoznom kell egy ágyon Hak-al, a vacsoránál elújságolta Tae Joo, hogy hamarosan vissza költözhetek a szobámba. Meglepett a dolog, és valahogy nem is volt merszem vissza menni abba a szobába, amit nem régen még birtokoltam.
- Holnap lesz a matek doga? - szólal meg halkan Young Hak, ahogy a laptopjával babrál. Felpillantok rá a könyvekből, és ekkor veszem észre, hogy éppen felém tart. Oda húz egy másik széket mellém, és helyet foglal.
- Ühüm. - motyogom, és újra visszatérek a matek könyvem megfejtéséhez.
- Segítsek? - hajol közelebb, így megcsap mentás lehelete.
- Ez most komoly? - fordítom felé tekintetem, és felvonom kérdőn szemöldököm. - A nagy zseni, Choi Young Hak a segítségét ajánlja? - húzom el gúnyosan számat.
- Ha nem kell, akkor nem is fárasztom magam. - sóhajt, és felállni készül.
- Ne... - ragadom meg karját. - Magyarázd el, nekem... légyszíves.
Nagyot sóhajt, de azért kezébe veszi a könyvem, és átfutja a sorokat.
- Hmm, ez könnyű. - jelenti ki.
- Chh, még ilyenkor is menőzől?
- Nem menőzök. Nem tehetek róla, hogy ilyen szerencsétlen vagy. - böki meg a fejem ujjával, és maga elé húzza a füzetem. - Lássuk csak... - kezdi el böngészni a jegyzeteimet, és a feladat megoldásaimat. - Értem már... - pillant fel.
- Mit értesz? - lepődök meg.
- Folyton ugyanazt a hibát követed el. - csóválja meg a fejét. - A behelyettesítésnél rosszak az előjelek. Ez után ne csodálkozz ha nem lesz normális megoldása, vagy egyáltalán nem lesz.
- Ahha. - motyogom, és arrébb araszolok, hogy megfigyeljem, amint megold egy feladatot. De egy idő után elvonja a figyelmemet az arca, és bicepszei, amik pár centire szemezgetnek velem. Percekig figyelem izmos nyakát, ami megfeszül, amint mozdít néha egyet fején.
- Hyerin, figyelj. - szól rám, és rám pillant szeme sarkából.
- Oh, bocsi. - szabadkozom, és ráemelem tekintetem a füzetre, amin már egy teljesen kész egyenlet látható. - Ezt... hogy csináltad?
- Ezért kéne figyelni... Gyere, elmagyarázom. - sóhajt, és így is tesz.
Egy negyed óra elteltével teljesen felfogom az egészet, és boldogan állok neki gyakorolni az újonnan szerzett tudásomat.
- Ha nem írsz nekem ötöst, kitekerem a nyakad! - szól rám Young Hak már az ágyban. - Na jó éjt.
- Neked is. - fordulok a fal felé, és hamar elnyom az álom.
~ Másnap délután ~
- Na, hogy ment? - kíváncsiskodik Soo Min az ebédnél.
- Hát... - ülök le a tálcámmal a kezemben az asztalhoz. - Azt hiszem jól.
- Azt hiszed, vagy biztos vagy benne?
- Hát nem száz százalék, hogy ötöst kapok. - ingatom meg a fejem. - De tegnap Young Hak segített, szóval előnnyel indultam. - mosolyodom el.
- Tényleg? - pislog nagyokat. - Nem terrorizál már?
- Nem, már jó ideje normális velem. - rántom meg a vállam.
- Ez meglepő tőle.
- Hát... mondjuk, ha tudnád, hogy mik történtek köztünk...
- Miért mik!? - kerekednek ki szemei.
- Nem most... majd haza felé elmesélem.
- Na, kíváncsivá tettél nagyon.
- Ez komoly!? - hüledezik Soo Min. Az utca kellős közepén akarja feldobni a pacskert.
- Igen... - motyogom zavartan.
- És mit érzel iránta?
- Nem tudom. - felelem tanácstalanul. - Nem érzem zavarban magam mellette, de valahogy jobban vonzz, mint bármikor. Tegnap is azon kaptam magam, hogy bámulom. És ez mostanában gyakran megesik. Ha tényleg kedves, és úgy bánik velem, mint egy nővel, akkor egy pillantás alatt felforr a vérem. Csak elég, ha megölel és máris gyorsabban kezd verni a szívem. - pillantok le magam elé.
- Hát kérlek, ezt nevezik szerelemnek. - teszi csípőre kezeit, és mindentudóan néz rám.
- Tényleg így gondolod? - nézem cipőimet, ahogy lépkedek előre, majd Soo Min hírtelen megtorpan. Felpillantok, és meglátom, hogy már itt is vagyunk a házunknál. Nyitva van a kapu, így bemegyünk. Megállunk a bejárati ajtó előtti kis lépcsőnél, és percekig csak bámulunk egymásra.
- Nem haragszol rám?
- Mért tenném? - vonja fel kérdőn szemöldökét.
- Mert szeretem Young Hak-ot.
- Te bolond vagy! - csapja meg karomat. - Tudod jól, hogy már régóta nem érdekel. És nem is fog. Annak az időszaknak vége, és az enyém amúgy is csak puszta rajongás volt. - legyint.
- Megnyugodtam.
- És ami azt illeti, szerintem összeilletek. Olyanok vagytok, mint a mágnes, vonzzátok egymást. Meg én úgy érzem, Young Hak csak melletted lehet igazán önmaga. Te már láttad a gyenge oldalát is, így megbízik benned.
- Valahogy mindig megnyugtatnak a szavaid, Soo Min. - ölelem át. Ekkor hangosan behajt Tae Joo a kocsijával, és pár méterre tőlünk leparkol.
- Sziasztok, lányok. - köszön nekünk, amint elsétál mellettünk, és bemegy a házba.
- Ez... ki volt? - kérdi egyből Soo Min.
- Tae Joo. - pillantok hátra a becsukódó ajtóra. - Myung Hee egyik üzlet társának a fia. Amíg nincsenek itthon anyáék, ő felügyel ránk.
- Nagyon dögös... - állapítja meg.
- Ismerem ezt a tekinteted, Soo Min. - csóválom a fejem egy hatalmas vigyorral az arcomon.
- He? Micsoda? - pillant rám a bambulásból kiszakadva.
- Semmi, Semmi. - legyintek. - Na, megyek. Fáradt vagyok.
- Mire a sietség? A mai utolsó csöngetés óta szünet van. - mosolyodik el. - Elég időd lesz a pihenésre, és persze khm... Young Hak-ra is. - somolyog.
- Soo Min, te! Ezt még visszakapod. - szólok rá megrovóan, és fellépdelek a lépcsőn.
- Alíg várom. - indul el ő is. - Majd találkozunk! - integet, amit viszonozok, és becsukom magam mögött az ajtót. Csak pár lépést tudok tenni, mert valaki megragadja a karom, miután erősen becsapta maga mögött az ajtót.
- Mit keresett itt Soo Min? - lihegi nekem kifulladva.
- Haza kísért. Ez nem nyilvánvaló? - teszem karba kezeim.
- Ne hülyéskedj! - áll elém, megtámaszkodva térdein. - Tud mindent?
- Milyen mindenre gondolsz? - kérdem tőle ártatlanul.
- Ne nézz hülyének. - teszi csípőre kezeit.
- És ha igen? Jézusom, Young Hak, Soo Min a barátnőm. Jogom van elmondani neki.
- Ez igaz. Csak mi van, ha majd eljár a szája? - vonja fel kérdőn szemöldökét. - Én csak neked akarok jót. Gondolom nem szeretnél visszakerülni a legutáltabb csajok listájára.
- Nem, nem szeretnék. De megbízok benne, nem fog beárulni. Miért is tenné?
- Hát jól van. Csak én sem jönnék ki jól belőle, ha megtudnák a többiek.
- Kössz, Young Hak. Ez jól esett... - kerülöm ki. - Nem tudtam, hogy ennyire szégyellsz. - indulok el a lépcsőn.
- Nem, én nem erre...
- Nem érdekel! - legyintek a kezemmel hátrafelé, és fellépdelek a lépcsőn a szobánkig, majd hangosan magamra csapom azt.
Folyton ezt csinálja... Egy picit kezdek vele megbarátkozni és máris tönkre teszi. Nem tud azzal a tudattal élni, hogy kedvelem!? Elegem van abból, hogy az eszem távol tartaná magától, de a szívem és a testem... már másról árulkodik. Miért nem tudtunk más körülmények között találkozni? Akkor lehetnénk ugyanolyan pár, mint akármelyik másik...
- Young Hak te vagy az? - nem jött válasz, helyette kinyílt a fülke ajtaja. Felkaptam a fejem, és próbáltam magam takarni a kezeimmel, amennyire csak tudtam, de hátulról karok kúsztak a csípőmre, majd maga felé húztak. Tudtam, hogy Hak az, hiába álltam háttal neki. Éreztem bódító illatát, leheletét a nyakamon. - Azonnal engedj el! - szóltam rá, ahogy feleszméltem.
- Hyerin... - motyogta a nyakamnál, mitől egyből kirázott a hideg. Karjai elengedtek, és megfordítottak tengelyem körül. Szerencsére nem látott semmit sem, mert egyből magához szorított. Beleszippantott nyakhajlatomba, én pedig átkaroltam hátát. Az eszem visszavonulót fújt, de egyszerűen nem tudok a testemnek parancsolni. Hiába álltatom magam, minden porcikám vágyik rá. Hogy magához húzzon, öleljen, csókoljon, bőrömet érintse férfias tenyerével.
- Young Hak kérlek... Tudod, hogy ezt nem tehetjük.
- Miért ne tehetnénk? A vér, ami benned folyik... - néz mélyen szemeimbe - más, mint az enyém. - simít ki egy tincset arcomból. - Ezért összekeverhetjük őket. - érinti össze ajkainkat - Legyen az vér, vagy nyál... vagy akármi más. - harap bele alsó ajkamba, amitől automatikusan felnyögök. Átvezeti nyelvét az én számba, és hevesen magához húz. Lesiklik keze derekamhoz, majd egyre feljebb vándorolnak ujjai. Egyből eltolom magamtól, és hevesen veszem a levegőt, hogy légzésem normalizálódjon.
- Érts meg, hogy nem lehet! - gyűlnek könnyek szemembe. Akárhányszor eltaszítom magamtól, olyan, mintha a szívemet tépnék ki. De ez egyszerűen lehetetlen! - Én a húgod vagyok... de hiába győzködöm magam nem megy... Ezért kérlek, tartsd magad távol tőlem. Kérlek ne gyötörj.
- Baj, ha szeretlek? - húzza el száját keserűen. Erre a szóra egyből felkapom a fejem, még a lélegzetem is elállt.
- Mi? Mit mondtál? - még az eddigi zavarom is elillant.
- Miért fontos? Ha úgysem lehetünk együtt, akkor hiába szeretlek bármennyire is. - sóhajt elgyötörten, és kitárja az ajtót, hogy kimenjen.
Az eddigi szilárd pajzsom úgy tört darabokra, mint holmi kártya vár.
A köntösömben ülök Young Hak ágyán, aki épp tanul az íróasztalnál. Háttal vagyok neki, mégis érzem a szomorúságot, ami szinte áramlik testéből.
- Miért? - nyögök fel fájdalmasan. - Miért nem tudok igazán a húgod lenni? - kérdem inkább saját magamtól, mint tőle. Újra könnyek gyűlnek szemembe, úgy érzem szét tép a tehetetlenség és a fájdalom.
- Elég! - szól rám Hak, és hangosan kitolja a székét. Hallom nyugodt lépteit, majd leguggol elém, és felemeli a fejem, hogy szemembe nézhessen. - Mond meg az igazat! Szeretsz engem?
- Igen. - próbálom elfojtani könnyeimet.
- Akkor szakítsuk el együtt... a testvéri láncot. - csókol meg lágyan. Szinte csak súrolják ajkaink egymásét, amint ledönt az ágyon, és lábaim közé fekszik. Végig simít a combomon, be egészen a köntös alá. Belemarkol fenekembe, ahogy egyre követelőzőbbé válik. Ahogy kényezteti ajkaimat én elkezdem kigombolni inge gombjait. Óvatosan leterítem válláról az anyagot. Gyengéden bejárják ujjaim felsőtestét, ő pedig végig csókolja nyakamat nedves ajkaival. Kissé felnyögök, ahogy belemélyeszti fogait a húsba. Elér a köntös anyagához, így kibontja az övet derekamon, majd kihajtja. Ahogy végig mér, úgy érzem szinte felfal szemeivel.
Miközben újra egymásra találnak ajkaink, úgy érzem felforr a levegő közöttünk. Nyelve végig barangolja felsőtestemet, szinte megbénít a vágy. Egyik mellemet szájával, míg másikat tenyerével kényezteti. Elér kutakodó izmával szemérem dombomhoz. Ahogy végig simít kezével nőiességemen, megremegek. Elmosolyodik reakciómon, és egy ujját belevezeti járatomba, mitől automatikusan felnyögök. Nem tétlenkedik, nyelvével köröket ír le csiklómon. Belemarkolok a takaróba, és levegőért küzdök. Felkúszik hozzám, és megcsókol, olyan hevesen, mint még soha. Közben még egy ujját küldi az előző után, így végig karistolom körmömmel hátát. Ahogy falja ajkaimat, kicsúsztatja ujjait hüvelyemből, és elkezdi lehámozni magáról a farmerét és a bokszerét. Segítek neki, és mikor sikeresen azok a ruhadarabok is a földön landolnak, azonnal belém hatol. Beharapom számat, hogy elfojtsak egy hangosabb nyögést. Lassan kezd el mozogni bennem, hogy szokjam a helyzetet. Fokozatosan gyorsít, és a hátára helyezi lábszáraimat, hogy közelebb húzódhasson. Ahogy gyorsabb tempót diktál végig csókolja nyakamat, megszívva a vékony bőrt. Ekkor elér a gyönyör első hulláma, de ő meg sem áll, hajt minket tovább. Hírtelen kicsúszik belőlem és az ágy támlájának veti hátát. Beleültet ölébe, mitől olyan hatalmas nyögés szakad fel torkomból, mint még soha. Érzékenyebb vagyok, mint eddig, így lassan kezdek el mozogni. Ő ráteszi kezeit csípőmre, és rásegít a tempóra. Fáradtan dőlök nyakába, már szinte csillagokat látok. Kezével megkeresi csiklómat, és dupla örömet okozva nekem, elkezdi ingerelni ujjával.
- Young Hak... - sírom a nevét, ő pedig folyamatosan simogatja a hátam.
- Szeretlek. - súgja fülembe túlfűtött hangon, én pedig ekkor összerázkódok az orgazmustól. Összerándul alfelem, ő pedig morogva adja tudtomra, és túlcsorduló magjával, hogy ő is eljutott a gyönyörhöz. Lecsúszok róla, és csak így, a mellkasán pihegek fáradtan. Ő addig betakargat gyengéden, és puszikkal lepi el vállam.
Úgy érzem, még soha nem voltam ilyen boldog, szinte már túlcsordulok. Együtt... a testünk... megtanította, hogyan kell megoldani a szerelem egyenletét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése