Még aznap úgy döntöttem, hogy felhívom Yorut. Érdeklődtem az otthoniak felől, és meséltem neki Jiyong-ról. Nem fogadta kitörő sikerrel, hogy egy sztárral lesz randevúm, de még ő sem tudott lebeszélni a dologról. Meglehet, hogy Ji mára már egy híresség, de ez nem számít. Ő az a Kwon Jiyong, akit egykor megismertem, és megszerettem, az idő és a körülmények ezen nem változtatnak. Úgy döntöttem elmegyek egy könyvesboltba és veszek magamnak valami olvasnivalót, mert a meglévő regényeimet már megszámolhatatlanul sokszor átrágtam. Legalább lesz valami elfoglaltságom. A munkában csak holnap kezdek, és mára az esti randin kívül nincs ötletem. Az sem volt betervezve, azt sem hittem, hogy valaha újra látom Jiyong-ot. Átöltöztem utcai ruhába, és rendezetten magam mögött hagytam a lakásom. Az ajtón kilépve egy lapot fedeztem fel a tölgyfán. Leszedtem a papírt, és átfutottam a sorokat rajta. Jiyong írta.
" Elfelejtettünk számot cserélni. Megadom az enyémet, de ez nem jelenti azt, hogy öt percenként zaklathatsz! ;) "
- Chh... - mosolyodom el. Bepötyögöm a számot a telefonomba, és kidobom a lapot a kukába az utcára kilépve. Egy közeli aranyos boltba térek be, ahol kint a teraszon vannak kis székek is, hogy az arra tévedők le is ülhessenek, és úgy olvashassák a választott könyvüket, egy csésze tea mellett. Frappáns megoldás véleményem szerint, mert így a vevők még a könyv ára fölött is költekeznek, és barátságos környezetet kölcsönöz a könyvesboltnak. Bemegyek az ajtón és az egyik figyelmes középkorú eladónő segítségével egy krimi könyv mellett döntök, majd rendelek egy cappuccinót, és helyet foglalok az egyik asztalnál.
Hamar elszalad az idő, és azon kapom magam, hogy kezd beesteledni. Gyorsan szedelőzködni kezdek, és elköszönök az eladóktól, akik megköszönik a vásárlást. Gyors léptekkel indulok el a kiszemelt háztömb felé, így hamar oda érek.
Mire felérek a lakásomhoz, a telefonom nyolc órát mutat. Beleügyeskedem a kulcsot a zárba, és benyitok. Megcsap a meleg, a csípős őszi levegő után. Felakasztom a kabátom a fogasra, és leveszem a cipőm, majd gyorsan beszaladok a hálóba. Kinyitom a gardróbot és végig nézek a kínálaton. Előszedek egy fehér, nyak pántos ruhát, mellé egy ugyanolyan színű magas sarkút, majd levetkőzök és a köntösömben elvonulok fürdeni. Felcsatolom a hajam, hogy az ne legyen vizes, és beállok a zuhany alá. Jól esik, ahogy végigcsorog a meleg víz áthidegült végtagjaimon. Elzárom a csapot, és kilépek a fülkéből. Magam köré tekerek egy törülközőt, és a tükör elé állva neki állok a sminkemnek. Csak alapozót viszek fel, egy kevés szemhéj festéket, és spirállal kiemelem pilláimat. Alaposan megtörülközöm, majd kimegyek a ruháimért, és felöltözök. Visszatérve a fürdőbe leengedem barna fürtjeimet, és kisimítom hajvasalóval. Pont időben, kilencre készülök el.
Leülök a nappaliban a kanapéra, és a szám sarkát rágva figyelem a telefonom, ahogy a számok követik egymást. Lassan 5 perc telik el, majd 10, és így tovább. Fél óra múltán kezdek dühös lenni. Kikeresem Jiyong számát és felhívom. Kicsörög, majd felveszi a hangposta.
- Hol vagy, Jiyong? Fél órája várok rád... Ha közbe jött valami, akkor legalább egy nyamvadt sms-t írj. Hívj, ha már rám érsz. Szia - motyogom morcosan és bontom a vonalat. Ledobom a telefont a kanapé végébe, majd eldőlök, és elnyújtózok az ágyon. Egy ideig a plafont bámulom, majd lassan elnyom az álom.
Ijedten riadok fel arra, hogy a lábamnál rezeg a telefonom. Fáradtan tornászom fel magam, és elnyúlok a mobilért. A kijelző több nem fogadott hívást ír ki, és egy sms-m is érkezett. Megnyitom a levelet, ami Jiyongtól jött, mint a hívások is.
" Fent várlak a tetőn. "
Ennyi áll benne. Úgy döntök, hogy nem érdekel a dolog, várjon csak. Megérdemli ezek után, hogy ő is pofára essen. Nem vagyok senki ölebe, hogy egy füttyentése ugorjak. Elhajítom a fenébe a telefont, és felállok az ágyról. Átsétálok a konyhába, majd egy kis kutakodás után előszedem a naracslevet a hűtőből. Lerakom a pultra, majd előszedem az egyik fagyis dobozt a fagyasztóból. Azt is a gyümölcslé mellé helyezem, majd kiöntök az italból egy pohárba. Egy húzásra megiszom, utána a fagyival és egy kanállal a kezemben visszamegyek a nappaliba. Benyomom a tévét, és a csatornák között váltogatva elkezdem majszolni a hideg édességet. Többszőr is hív még Jiyong, majd végül feladja. Megnyugszom és hátradőlök a kanapén. De hiába a hitegetés, sokszor kapom magam azon, hogy a telefonom bámulom. Miért is várom, hogy felhívjon? Nem leszek olyan naiv, hogy ezek után csak úgy megbocsátok neki. Azt már nem, lehet makacs vagyok, de nekem is van önbecsülésem.
Pont ezen mélázok, amikor kopogtatás üti meg a fülem. Frusztráltan leteszem a fagyisdobozt az asztalra, majd felállok a kanapéról, és kimegyek, hogy ajtót nyissak. Gondolkodnom sem kell, hogy tudjam ki fogad majd az ajtóban állva. Nagy levegőt veszek, és lenyomom a kilincset.
- Jiyong, nem vagyok kíváncsi...
- Hallgass meg. - teszi az ajtófélfára kezeit. Haja kócosan áll mindenfele, izzadság cseppek gyöngyöznek homlokán.
- Nem akarlak. - teszem karba kezeim.
- Pedig megfogsz. - húzza el száját. Sóhajtva bújok bele magas sarkúmba, és követem, ahogy elindul a folyosón, de közben gyorsan becsukom magam mögött az ajtót. Kinyitja előttem a liftajtót egyik kezével, a másikban egy fehér szatyrot szorongat. Belépdelek a felvonóba, ő pedig elengedi az ajtót, és benyomja a legfelső szint gombját. Karba tett kézzel neki dőlök a lift falának, és úgy várom a magyarázatát.
- Csinos vagy. - szólal meg, mikor rám pillant.
- Ezzel nem hatsz meg, Jiyong.
- Tudom. - von vállat. - Nem is akarlak. - jelenti ki. - Helyette elmagyarázom a helyzetet.
- Hát tedd.
- Időben haza akartam érni, de mint azt tudhatnád, az életem más, mint a tiéd. Szabályok köteleznek a munkám elvégzésére, és ha a főnök azt mondja nem mehetek haza, mert próbám van, vagy miegymás, akkor nem mondhatok neki ellent. Ezt megérthetnéd...
- Én ezt megértem Jiyong. - sóhajtok. - Engem az zavar, hogy még egy sms-t sem tudtál hozzám vágni, hogy késni fogsz. Ennyit megérdemeltem volna.
- Jól van, igazad van. - motyogja. - De én is hibázhatok.
- Ez így van.
- Akkor miért vagy dühös? - vonja fel szemöldökét. - Nem vagyok a barátod, hogy bármilyen magyarázattal tartozzak.
Ahogy kimondja ezeket a szavakat, elszégyellem magam. Lesütöm szememet, és elgondolkozom a dolgon. Igaza van, minek akadtam ki egy ilyen aprócska dolgon?
- De mindegy, hagyjuk is. - legyint Jiyong. Ekkor fel ér a lift, és kitartja nekem az ajtót, amíg kisétálok. Ji kinyitja a tetőre nyíló ajtót, majd mikor kimegyünk a hidegbe a korlátnak dől. Néha-néha rá pillantva állok mögötte, valahogy ezek után nem merek a szemébe nézni.
- Na, gyere már ide. - szól rám gyengéden Jiyong. Mellé lépdelek, és ráteszem kezeim a korlátra, ahogy figyelem a nyüzsgő város fényeit. Amint megcsap a csípős szél megborzongok. Jiyong mögém áll és átfonja kezeit csípőmön, meleget adva ezzel a kabátja alatt. Vér szökik arcomba és elpirulok az újszerű helyzettől. Ráteszi fejét vállamra, és így pusmog a fülemnél. - Annyira siettem, hogy ide érjek. Tudtam, hogy dühös leszel, így arra gondoltam, hogy veszek valami édességet. Régebben mindig felvidultál már egy kis csokitól is. De a nagy kapkodásban csak megfogtam az első dolgot, ami a kezem ügyébe akadt a polcon, és mentem is fizetni. - mosolyodik el. Elenged, és ráteríti a hátamra a kabátját, majd arrébb áll és matatni kezd a zacskóban.
- Szóval... remélem szereted a robbanós cukrot és az energia italt... - motyogja kuncogva.
- Persze. - mosolyodom el. Átnyújtja az említett dolgokat, és ő felbontja a saját energia italát.
- Hmm, jó hideg. - teszi le a földre a dobozt. Addig én kibontom a robbanós cukrom. Gyerekkoromban ettem utoljára ilyet. Beleborítok egy keveset a számba, és élvezem, ahogy pezseg a számban. Elvigyorodom, mert eszembe jutnak az emlékek.
- A tiéd milyen? - kérdi Jiyong, amint ő is átéli az emlékek torlódását. Gondolom.
- Kólás. - ízlelem nyelvemmel a cukor ízét. - A tiéd? - pillantok rá.
- Epres. - feleli, és elvigyorodik. - Kérsz belőle?
- Ühüm. - motyogom, ahogy próbálom kibontani az energia italom. Ekkor váratlanul Jiyong magához húz, és rátapasztja ajkait az enyémre. Végig nyal alsó ajkamon, amitől szétnyílik szám, és ő átdugja nyelvét. Megfeledkezve mindenről, kiejtem a kezemből az italt és átkarolom Ji nyakát, hogy közelebb húzódhassak hozzá. Vad táncot lejtenek nyelveink, ahogy az ízek keverednek a szánkban, és a cukorkák pattognak össze-vissza. Valahogy még bizsergetőbbé teszi a csókot a robbanós cukor pattogása. Jiyong belevigyorog a csókba, ahogy rápattan egy cukor a szájpadlására. Mikor elolvad az édesség, lágyan kezdi el masszírozni nyelvével az enyémet, gyengéden még rá is harap izmomra. Végül számon végig nyalva válik el ajkaimtól, és elégedetten eszi tovább az édességét. Rám pillant közben barna szemeivel, én pedig elkapom tekintetem róla, zavarba hoz a vad tűz íriszeiben.
- Te nem adsz a tiédből? - kérdi egy huncut mosollyal az arcán.
- Tessék. - nyújtom felé a zacskót, rá se pillantva.
- Tudod te, hogy én mire gondoltam. - kacsint egyet, és elveszi tőlem a zacskót. Beleborítja mindet a szájába, és levezeti kezeit csípőmre. Végig simít hátamon, majd összekulcsolja kezeit a derekamnál, és így néz mélyen szemeimbe. Megbabonáz tekintete, úgy érzem egy pillanatra minden megszűnik létezni körülöttünk. Beharapja alsó ajkát, és lassan közelít felém arcával. Neki dönti homlokomnak a sajátját, így érzem kólás leheletét, ahogy figyel szemeivel.
- Yu Kyung, te szeretsz engem? - kérdi váratlanul. Meglepődve pislogok rá nagyokat, majd lesütöm szemeim.
- Mi-miért kérded? - kissé beremeg a hangom, egyre jobban elkezd forrósodni a levegő közöttünk.
- Mert szeretnem tudni, hogy az érzéseim kölcsönösek-e. - vágja rá, mire én rápillantok. Ez a vallomás elég váratlanul ért, a rosszfiús kinézet mögött lágy érzelmek rejtőznek.
- Jiyong...
- Yu Kyung, szeretnél a barátnőm lenni? - vág közbe.
- Mi? Ezt most ilyen hírtelen?
- Ahha. - vigyorodik el. - Ne legyél már ilyen ijedős Yu Kyung, eleget vártam a válaszodra. Ha már feleségül nem jössz hozzám. - vonogatja szemöldökét.
- Olyan gonosz vagy, így válasz elé állítani. - motyogom.
- Imádom ha mérges vagy. - vigyorodik el. - Még édesebb vagy, mint általában. Legszívesebben felfalnálak. - harap bele fülcimpámba, mire felnyögök. Kis puszikkal lepi el nyakamat, majd elér ajkaimhoz. Beleharap alsó ajkamba, és egyből elmélyíti a csókot. Simogatja az arcom, miközben lágyan csókol. A közelébe sem ér annak a vadságnak, amit az imént mutatott. Ez tipikus szerelmes csók, amiben megmutatkoznak érzelmei. Elválnak ajkaink egymástól, és beletúr hajamba, majd az egyik tincset kezdi el csavargatni. Arcához simítja hajam, és beleszippant illatába.
- Annyira hiányoztál, Yu Kyung. - néz mélyen szemeimbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése