Ahogy voltunk, perceken belül bealudtunk, és csak Young Hak telefonjának zenélésére kezdtem el ébredezni. A hétalvó kiterülve alattam húzta a lóbőrt, így elmásztam a mobilért, és megnéztem kitől jött üzenet. Kikerekedett szemekkel olvastam a sorokat.
"Isten éltessen, fiam. Ne haragudj, hogy nem vagyok most veled, de holnap otthon vagyunk."
- Mi a? - túrok bele a hajamba zavartan. Ekkor rezegni és dalolni kezd megint a telefon, majd újra és újra. Ne mondják azt, hogy csak én nem tudtam! Elfelejtettem a szülinapját...?
Lerakom a mobilt, és visszamászok Hak mellé, majd hozzá bújok. Remélem nem lesz rám pipa, hogy megnéztem a Myung Hee-tól érkezett üzenetét. Nem jönnék ki jól a dologból...
Perceken belül mocorogni kezd alattam, és nyújtózások közepette rávezeti kezét hátamra, majd puszikkal kezdi ellepni arcom.
- Jó reggelt. - motyogja rekedten.
- Inkább jó hajnalt. - felelem halkan.
- Hmm? - pillant oldalra a telefonja irányába, és elnyúl érte. - Tényleg. - vakarja meg szemét álmosan. Fel se merek rá nézni, miközben megnézegeti az sms-eseit. - Hyerin, te megnézted az üzeneteim? - kérdi nyugodt hangon.
- Nem! Vagyis igen, de csak egyet, és azt sem szándékosan. - ülök fel és neki vetem a hátam az ágy támlájának. Ő összehúzott szemekkel tekint rám, mire én összemegyek picire. - Jó, oké! Nem véletlen volt, de sajnálom. Nem szabadott volna. - pillantok le magam elé.
- Mindegy, nem számít. - ásít egy nagyot, és utánam nyúl, hogy ledönthessen. - Ha adsz egy csókot, akkor megbocsátok. - mosolyodik el huncutul.
- Na azt várhatod. - teszem karba kezeim, már amennyire oldalamnál pihenő karjai engedik.
- Akkor büntetést kapsz. - jelenti ki, a fülkagylómnál pusmogva, és beleharap cimpámba. Automatikusan szökik fel egy nyögés torkomból, és várom a folytatást. Érzékien végig csókolja nyakam, én pedig csak sóhajtozni bírok válaszul. Ekkor a csengő üti meg fülünket, és mindketten az ajtó irányába fordítjuk fejünket. - Ki lehet az, ilyenkor? - morgolódik, és magára teríti köntösét. Rátámaszkodom kezemre, és úgy figyelem, ahogy eltakarja az anyag testét. Azért titokban végig pásztáztam szememmel minden porcikáját. El sem hiszem, hogy tényleg lefeküdtünk. Túl valószerűtlen az egész. Túl jó hozzám Young Hak...
Belebújik papucsába és sietősen kimegy, mert a látogató nagyon rátapadt a csengőre. Frusztráltan dőlök hátamra, és folyton azon agyalok, hogy mi lesz most. Hamarosan mégis csak a húga leszek, így nem élhetünk normális párkapcsolatot!
Várok egy kicsit, hogy talán Hak visszajön ismét, de percek múlva is csak kiterülve fekszek az ágyán, mint egy béka. Erőt veszek magamon, és előkotrom az ágyhuzat rejtekéből a köntösöm, majd magamra kötöm. Mezítláb sietek le a lépcsőn, és ami ott fogad attól majdnem dobok egy hátast.
Young Hak a bejárati ajtó előtt áll, lefagyva, kezeit az oldala mellett tartva. Rajta pedig egy barna hajú lány csüng, akinek az arcát nem látom tisztán. Levegő után kapkodva sétálok le a lépcsőn, és próbálok nyugalmat erőltetni magamra.
- Ne haragudj, hogy ilyenkor beállítok, de gondoltam megleplek a szülinapodon, és mivel már elmúlt hajnali kettő, így boldog szülinapot! - ereszti el, és mosolyogva tekint rá. Fejfájást kapok a csaj hangjától már most, komolyan. Pár pillanat múlva engem is felfedez Hak háta mögött és kérdőn mér végig. - Ő... ki? - mutat felém. Dühösen teszem karba kezeim, míg várom Young Hak magyarázatát. Ő megfordul tengelye körül, és egyszer rám, egyszer a jövevényre pillant.
- Hát ez... bonyolult. - feleli nyugodtan. Bonyolult!? Ennyit érek én az együtt töltött idő után!? Hát köszönöm szépen. Idegesen fordulok meg és caplatok fel a lépcsőn, majd jó hangosan bevágom magam mögött az ajtót. A fának dőlve túrok bele hajamba frusztráltan, és így révedek magam elé.
- Ne haragudj, mindjárt jövök. - üti meg Hak hangja a fülem a túloldalról. Hát ez remek! Ellököm magam az ajtótól, és elsétálok a mostanra már kihűlt ágyig. Végig nézek rajta, és keserűen nevetni kezdek. Ekkor nyílik az ajtó, és azonnal be is csukódik. - Hyerin. - szólít meg, és próbál átkarolni hátulról.
- Hagyjál! - emelem fel a hangom, és visszafojtva könnyeim letelepedek az ágyra.
- Most mégis mi bajod van!? - teszi karba kezeit.
- Még kérded!? - pattanok fel dühösen. - Ennyit érek én neked!? Bonyolult? Hát köszönöm szépen, ez jól esett!
- Te mondtad mindig, hogy nem lehet, mert testvérek vagyunk. Most meg itt problémázol azon, hogy nem árultam el magunkat!?
- Egyáltalán ki ez a liba!? - vonom fel szemöldököm kérdőn.
- Ő nem liba, nagyon jó gyerekkori barátom. Ne beszélj így róla. - szűkíti össze szemeit.
- Tudod mit!? Nem érdekel, vissza költözöm a szobámba. Te komolyan nem tudsz azzal a tudattal élni, hogy béke van!? Mindig mindent tönkre kell vágnod!? - elkezdenek potyogni a könnyeim, amiket egyből letörlök, és kikerülöm Hak-ot.
- Ne csináld ezt! - nyúl utánam, és magához húz. Felsírok, ahogy hátulról átölel, nem látok át könnyfátylomon. Úgy érzem most minden stressz ki akar törni rajtam. Utat engedek sós könnyeimnek, nem érdekel már semmi. Young Hak megfordít, és felemeli fejem két kezével. - Hallod? Ne sírj. - csókolja le arcomról az égető víz cseppeket.
- Elegem van... Még meg sem kaptalak, de már úgy érzem elveszítlek. - emelem rá tekintetem.
- Ne butáskodj. - mosolyodik el, és szorosan magához ölel. Átkarolom hátát, és belefúrom fejem nyakhajlatába. Lassacskán megnyugszom karjai közt, itt már nem érhet baj. - Megnyugodtál? - motyogja halkan.
- Igen. - suttogom, valahol elhagytam a hangomat. Talán a sok sírás az oka.
- Amúgy meg ő barát. Régóta ismerem Hyosun-t, megbízok benne, szóval elmondom a titkunkat neki, jó?
- Ne, ne mond el. - törlöm meg szemeimet, ahogy elereszt. - Igazad volt, jobb, ha nem tudja.
- Biztos? - keresi tekintetem az övével.
- Igen. - sétálok el az ágyig, és fáradtan dőlök el rajta.
- Csinálok reggelit, így hajnaltájt. Kérsz? - mosolyog rám, miközben készül elmenni.
- Ühüm. - fúrom bele fejem a párnába, és elhelyezkedem az ágyon. Hallom az ajtó csukódását, így egyből kinyílik szemem. Hiába mondtam akármit Hak-nak, nekem nem tetszik ez a csaj...
Arra ébredek fel, hogy Hak lágyan rázogat.
- Hyerin, kész a reggeli. Gyere le.
- Oké. - motyogom álmosan. Ad egy apró puszit ajkaimra, és ott hagy, hogy felöltözzön. Erőt veszek magamon, és én is felkelek, hogy lecseréljem a köntösöm. Sokszor kapom rajta, hogy engem stíröl, ilyenkor csak mosolyogva megcsapom a vállát. Már nem érzem magam előtte zavarban, így nyugodtan öltözhetek a szeme láttára. Kissé rájátszok, hogy lassan veszem fel melltartómat, erre csak felmorran, és magához ránt.
- Alig várom, hogy levegyem rólad. - motyogja vállamba, ahogy végig simít bőrömön ajkaival.
- Telhetetlen. - kúszok ki az öleléséből, és felveszek egy pántnélküli piros felsőt, így fekete csőszárú farmerrel. Hak csak egy sima farmert vesz fel és egy trikót, így nyugodtan legeltethetem szemeim bicepszein.
- Tetszik amit látsz? - húzza ki magát egy elégedett vigyorral a fején.
- Hát még rád férne a gyúrás. - cukkolom, és elindulok kifelé.
- Tegnap nem volt vele bajod. - mondja fülemhez közel, és végig simít oldalomon, mire összerázkódok.
- Ne, ez csikis. - csapom meg vállát.
Amint leérünk a konyhába lenyugszunk, és próbálunk természetesen viselkedni, mivel az az átkozott is itt van... Ha még Tae Joo-ról lenne szó, ő nem érdekelne, úgyis levágta már régen a szitut.
- Bocsánat az illetlenségért. - áll fel és meghajol előttem. - Hwang Hyosun vagyok.
- Ő... semmi baj. Én pedig Hyerin. - felelem, de én nem viszonozom gesztusát. Ez szemet is szúr neki, és kissé idegesen dobja hátra haját. Leülök vele szemben, Young Hak pedig egy jó nagy adag palacsintával jelenik meg pár pillanattal később. Hyosun egyből elmosolyodik, és épp szólni akar neki, amikor Hak mellettem foglal helyet. Ez láthatóan nem tetszik neki, én pedig próbálok nem láthatóan vigyorogni. Mindenki vesz magának az édességből, és kénye-kedve szerint ízesíti. Épp egy palacsintával küzd meg Young Hak, amikor rácsúsztatom kezem combjára, ő pedig meglepve pillant rám. Én csak mosolygok, és eszem tovább a reggelim.Beljebb csúszik tenyerem, mire ő összerázkódik és köhögni kezd. Megütögetem hátát, hogy segítsek rajta. Ő csak megcsóválja a fejét, ahogy rám néz, és cserébe ő is rárakja egyik kezét lábamra. A combom belső felét babrálja, ami jól tudja, hogy csikis, így nagyon vissza kell fognom magam, hogy ne nevessek.
Hyosun kérdőn nézi végig ezt a jelenetet, nem igazán tudja mi történik. Végül megelégelem Young Hak játékát, és rácsapok kézfejére. Elhúzza karját, és elégedetten elvigyorodik.
- Ízlett a reggeli? - kérdi később Hak, mivel elpusztítottunk mindent.
- Ühüm. - mondom, miközben a narancslevem kortyolom. Lefolyik egy csepp a nyakamon, amit azonmód le akarna törölni Hak, de én megelőzöm. Kezdünk túl feltűnőek lenni. Felvonulunk a felső emeletre, én pedig bemegyek Hak-ak közös szobánkba, míg ő megmutatja Hyosun-nak a szobáját. Merem remélni, hogy hamar lelécel, mert már most idegesít, ahogy Young Hak-ot tapizza. De semmiért nem árulnám el magam előtte, hogy féltékeny vagyok.
Levetem magam az ágyra, és benyomom a tévét. Pár perccel később szobatársam is csatlakozik hozzám, kényelmesen rátelepszik hasamra fejével. Miközben kapcsolgatom a tévét megpillantom az ismerős színésznőt, és akaratlanul is elmosolyodok, ahogy eszembe jut, előző látogatónk. Bárcsak Yuu lenne most itt, és nem Hyosun. Legalább lenne kivel néznem a Miss Panda and Hedgehog-ot. Mert Hak-al nem volt kérdés, hogy nem fog menni. Nyugalmi helyzetemből egy ötlet mozdít ki, szó nélkül felpattanok az ágyról, és elmegyek mobilomért. Hak csak kérdőn néz rám, míg én előkaparom telefonomból a keresett telefonszámot. Mikor megtalálom tárcsázni kezdem, és kisétálok a szobából, majd bezárom az ajtót. Elindulok le a lépcsőn, amikor felveszik a telefont.
- Igen? - szól bele az ismerős hang.
- Szia, Yuu. - mosolyodom el.
- Sziiia! - vidul fel hangja. - Mi újság? Miért hívsz? Hogy van Young Hak? Történt valami fontos? - kezd el bombázni kérdéseivel.
- Hmm, hát mondhatjuk. - harapom be szám szélét.
- Naa, mesélj! - türelmetlenkedik.
- Nem most. - csitítom le. - De van egy jó ötletem, ami Young Hak-nak biztos tetszene...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése