You were my Destiny? (18. rész - Zavar)

- Young Hak POV -

- Hyerin? - szólítom meg újra, mert nem szól semmit.
- Hogy kerülsz ide? - förmed rám dühösen, és egyből felpattan.
- Én csak... - vakarom meg zavartan a tarkóm. Nem is tudom mit mondhatnék... - Tae Joo átvágott. - bököm ki.
- Mi van? - rázza meg a fejét zavartan. - Csak úgy feltűnsz itt, és elkezded Tae Joo-t a háta mögött ócsárolni? - teszi karba kezeit.
- Nem erről van szó. - felelem, és teszek felé egy lépést. - Gyere ide, és beszéljük meg. Elmagyarázok mindent.
- Azt már nem! - hátrál előlem. - Nem akarlak látni, Young Hak. Menj innen, és hagyj engem békén!
- Nem tehetem. - nyúlok utána, de ő ellöki a kezem. - Nem hagyhatlak itt egyedül.
- Egyedül? Miről beszélsz? - torpan meg.
- Tessék. - mutatom felé a mobilom, ami még mindig úgy van, ahogy az imént. Kikapja a készüléket a kezemből és mohón olvassa el a szavakat.
- Mit jelentsen ez? - néz rám kérdőn.
- Tae Joo felhívott és azt mondta baleset ért. Megkért, hogy jöjjek ide gyorsan, és segítsek. - felelem.
- Ez marhaság! Miért mondott volna neked ilyet? - méreget a szemeivel idegesen.
- Honnan tudjam!? - emelem fel a hangom. Kezd elegem lenni ebből a macska-egér játszmából...
- Mindegy, nem is érdekel! Akkor haza megyek gyalog. Egyedül. - kerül ki.
- Hyerin, ne gyerekeskedj. Veszélyes este az országút.
- Mit érdekel? - villantja rám dühtől elsötétült tekintetét.
- Nem akarom, hogy bajod essen.
- Persze... - motyogja halkan, ahogy elindul a móló mentén a fák közé.
- Ne makacskodj! - kapok a keze után, de ő egyből elhúzódik tőlem, ennek köszönhetően azonban elveszti az egyensúlyát. Megcsúszik a lába, és bele esik a vízbe. Már csak a levegőt markolom kezeimmel, nem volt időm elkapni. Ekkor eszembe jut valami, és kinyújtom a kezem a vízben ijedten vergődő lány felé.
- Segíts! - rivall rám rémülten.
- Hyerin... a víz csak a válladig ér... - motyogom.
- He!? - áll le a kapálózással, és körbe néz. Láthatóan elszégyelli magát, és hátat fordít nekem.
- Gyere, itt a kezem. Kihúzlak.
- Nem kell! - durcáskodik.

- Hyerin POV -

Úr isten, ennyire még talán soha nem égettem le magam előtte. Ez nagyon ciki.
- Gyerünk már, meg fogsz fázni! - sürget. Nagy levegőt veszek és hátra nyújtom a karom, hogy megfoghassa. Megfordulok tengelyem körül és hagyom, hogy kihúzzon a vízből. Leülök a móló szélére, és átkarolom a lábaimat a kezeimmel, mert egyből elfog a vacogás. - Én megmondtam... - motyogja Young Hak, én pedig durcásan rápillantok, ahogy magasodva felettem áll. Hátra nyúl kezeivel a pólója aljához, és lehúzza felső testéről a ruhadarabot.
- Mit csinálsz? - kapom el a tekintetem róla.
- Így meg fogsz fázni. - jelenti ki, és felém nyújtja a pólót.
- Te is. - felelem.
- Ne kéresd magad, hanem vedd át a vizes felsőd.
- Itt előtted? - emelem fel a hangom.
- Elfordulok. - feleli, és így is tesz.
- De... ne kukucskálj! - szólok rá, és lehúzom a vizes ruhát magamról. Mért hagytam Tae Joo kocsijában a bőrkabátom...?
A pléddel megtörlöm magam, hogy valamennyire száraz legyek, és felveszem a még Hak testétől meleg pólót. Egyből megcsapja az orrom erős parfűmjének illata, ami bódító hatással van rám.
- Kész vagy? - kérdi egy perccel később. Ránézek a felém fordított izmos hátára, így észlelem, hogy libabőrös az egész felsőteste.
- Igen. - felelem. Eszembe jut valami, és ijedten kezdek kutatni a földön a táskám után. - Úr isten, biztos bele esett a vízbe az is! - kapok a szám elé kezemmel. Abban volt minden cuccom, sőt a nyaraló kulcsai is...
- Micsoda? - guggol le mellém Young Hak, ahogy a vizet pásztázom szemeimmel.
- A táskám... - suttogom.
- Ügyes vagy, mondhatom... - zsörtölődik. - Nem csak csóró vagy, kétballábas és szerencsétlen, de még idegesítő és fárasztó is...
- Mi van? - jövök rá megint mennyire leoltott. - Nem tehetek róla, a kezemben volt az is! Most mit csináljunk...? - motyogom.
- Majd én kiszedem. - feleli, és egy pillanat múlva már a tóban áll.
- Mit művelsz? Miattam aggódsz, közben pedig te sokkal jobban megfázhatsz!
- Nem baj. - tüsszent egyet.
- Gyere ki a vízből! - szólok rá.
- Mindjárt. - bukik a víz alá, és jó ideig nem jön fel. Kezd úrrá lenni rajtam a félelem, amikor felbukkan feje, utána pedig feltartja a kezében a táskám. Nehézkesen vissza lépked a vízben a mólóhoz és kézfején megtámaszkodva kihúzza magát a vízből. Oda sietek a plédért, és azonnal a hátára hajtom. Felpillant rám szemeivel, ahogy mögötte térdelve átkarolom a hátát.
- Ne legyél ekkora hülye... - motyogom zavartan.
- De legalább megvannak a kulcsok. - törli meg arcát a takaróval. Hírtelen feláll és utána felhúz magával. - Siessünk, mindjárt megfagyok! - ered futásnak, engem is magával húzva. Hamar kiérünk az ösvényről és az ellenkező út felé kezdünk el szaladni. Pár perccel később lelassítunk, mert oda érünk egy két emeletes házhoz.
- Ez lesz az. - tüsszent egyet Young Hak. Felsiet a lépcsőn, és a harmadik próbálkozás után sikeresen kinyitja az ajtót. Belép a sötét házba, és ott hagy engem. Ahogy elindulok én is befelé felkapcsolódnak a villanyok. Hak épp a kapcsolótól balra lévő kandallót próbálja begyújtani. Mikor sikerül leteríti magáról a vizes plédet és leül elé, hogy melegedjen. Akaratlanul és végig futtatom tekintetem izmos hátán, acélos bicepszein...
- Nem ülsz ide? - pillant rám a válla fölött.
- De... - oda lépdelek mellé, és leülök a kályha elé melegedni én is.
- Mindjárt jövök, csak keresek valami száraz ruhát. - pattan fel, amint kényelembe helyezem magam. Amíg el van körbe nézek a szobában, a megfigyelem a képeket, amik a kandalló tetején vannak, a festményt, ami felettük lóg.
- Itt is vagyok. - nyújt felém pár ruhadarabot.
- Ez mi? - kérdem tőle, ahogy elveszem tőle.
- Hát csak Tae Joo ruhái között tudtam válogatni, de legalább száraz. - vonja meg a vállát. - Vedd fel, addig én is elmegyek átöltözni.
- Oké... - motyogom, ahogy figyelem távolodó alakját. Olyan kevésszer kedves velem, jól esik a törődés.

- Ne kuporogj ott, hanem gyere ide! - szól rám Hak, ahogy ráterít a hátára egy takarót.
- Jó nekem itt. - motyogom a bajszom alatt.
- Hyerin... - néz rám sötét szemeivel, amitől úgy érzem, elveszek tekintetében. Lassan arrébb csúszik mellém, és átdobja a vállamon a paplant, majd maga elé húz, hogy szinte az ölében üljek. Meglepő a közelsége, de ahogy átölel egyből elönt a melegség. Hátrébb húzódok, hogy hozzá simulhassak teljesen testéhez, mire kuncog egyet. - Hamar változik a véleményed. - szólal meg.
- Tudom. - suttogom elpirulva, ahogy ráteszi fejét a vállamra, így nagyon közel kerül arcunk. - Kérdezhetek valamit, Young Hak?
- Már megtetted, de ha ennyire szeretnéd... - vigyorodik el.
- Komolyan gondoltad amit Charinnak mondtál? - veszek egy nagy levegőt, és kíváncsian várom a folytatást, bármilyen választ is kapok.
- Mármint? - leheli, ahogy játszadozik az egyik hajtincsemmel.
- Hogy... sosem járnál egy olyan lánnyal, mint én.
- Én nem ezt mondtam. - pillant fel rám sötét szemeivel. - Charin azt mondta, hogy soha nem járnék egy szegény, rossz modorú csúnya lánnyal. - szívja be az alsó ajkát. - És én erre azt mondtam, hogy tényleg nem járnék olyan lánnyal. - emeli fel a fejét a vállamról. - De te nem is vagy ilyen. - pillant rám.
- Hát milyen vagyok? - suttogom viszafojtott lélegzettel.
- Kétballábas és idegesítő. - húzza széles vigyorra a száját.
- Kössz... - szedem le magamról kezeit, és felállok.
- Hová mész? - pillant fel rám.
- Friss levegőt szívni.
- Megyek veled. - tornássza fel magát.
- Ne, szeretnék egy kicsit egyedül lenni. - suttogom.
- Rendben.
Nagy levegőt veszek és kinyitom az udvarra nyíló ajtót. Kilépek, és neki dőlök a korlátnak, ami előtt virág ágyások sorakoznak. Kíméletlenül beletép hajamba a csípős szél, amitől vacogni kezdek.
- Hyerin? - csúsztatja a derekam köré karjait Young Hak.
- Igen? - suttogom fojtott hangon.
- Mi a baj? - elkezd játszani az egyik hajtincsemmel.
- Semmi.
- Na, ne legyél ilyen gyerekes... Úgyis tudom, hogy van valami.
- Nem számít. - vonom meg a vállam.
- Dehogynem. - fordít maga felé. - Mosolyogj. - húzza szét a szám ujjaival, mintha ezzel ösztönözne rá. - Amikor nekem rossz kedvem van, akkor mindig édességet eszek. Anya mindig azt mondta, hogy a csokoládé olyan, mint egy falat boldogság. - mosolyodik el. - Bár csokim nincs... azért vidulj fel. - mosolyog rám úgy, mint még soha. Ahogy csillognak szemei, és a szája körül keletkezett gödröcskék rávesznek arra, hogy megejtsek egy fél mosolyt. - Na, ugye, hogy megy. - fonja össze ujjainkat az oldalamnál.
- Direkt csinálod... - puffogok.
- Micsodát? - vigyorog önfeledten, mint egy kisgyerek.
- Játszod az aranyos, ártatlan srácot.
- Korántsem. - szívja be alsó ajkát. - Csak felvidítalak. - rántja meg a vállát. - De vigasztaljon a tudat, hogy ezzel folyton kicsikarod belőlem a féltve őrzött titkaimat.
- Ez igaz. - vigyorodom el, ahogy lebiggyesztett szájjal áll előttem, és félre néz, mint egy sértett kisfiú. - Jól esik, ha kedves vagy velem. - bukik ki belőlem az igazság, mire rám pillant sötétbarna szemeivel.
- Csak olyannal vagyok az, aki megérdemli. - suttogja bele a fülembe, mire végigfut rajtam a hideg. Nyom egy puszit a fülkagylómra, majd egy másikat az arcomra. Mikor a számhoz ér végig nyal saját ajkain, és csak lágyan hozzáérinti enyéimhez. Percekig maradunk így, szótlanul, egymás szemébe nézve.
- Meg is csókolsz, vagy csak húzni akarod az agyam? - vonom fel az egyik szemöldököm.
- Nem tudom. - ránt egyet vállán. - Vegyél rá, hogy megcsókoljalak. - húzza pimasz vigyorra ajkait.
- Na azt várhatod. - felelem morcosan, és eltolom magamtól. - Nem vagyok senki játékszere. - kerülöm ki, hogy ott hagyjam. Visszaránt a karomnál fogva, és átkarolja a csípőm.
- Mindig eléred amit akarsz, igaz? - vigyorog, mire elkezdek kuncogni, amikor beleharap alsó ajkamba. Beszívja párnámat a saját szájába, majd végig nyal a felső ajkamon, és átdugja a nyelvét az én számba. A nyakamnál fogva közelebb húzza a fejünket egymáshoz, én pedig átölelem izmos hátát. Miközben vad táncot járnak nyelveink, simogatom a hátát, ő pedig váratlanul bele markol a fenekembe. Ennek köszönhetően felnyögök, és összekoccan a fogunk.
- Ezt ne csináld... - lehelem, ahogy eltávolodunk egymástól.
- Többet akarok... - motyogja, ahogy végig nyal számon, és besiklik keze a pólóm alá. Simogatni kezdi hasamat hideg ujjbegyeivel, én pedig beletúrok hajába, ahogy tépkedi szinte már számat, annyira vadul csókol.