Tudja valaki közületek, hogy milyen a négy fal közé bezárva lenni, elviselve egy számodra csöppet sem kedvelt embert? Én sajnos már tudom. Az egész a barátnőm hibája. Biztos csak egy viccnek szánták, vagy, hogy kibékítsenek minket. Pont minket...
~ Pár órával korábban ~
- Szóval, eljössz velem a buliba? - kérdi SunJe, miközben a sminkjét próbálja meg helyre tenni egy tükör segítségével.
- Miért tenném? - kérdem flegmán.
- Mert mondjuk sose mozdulsz ki, és rád férne a társaság?
- Jó nekem így is. - sóhajtok.
- Na persze. - csukja össze a kis pipere tükröt. - Ne már NiTae, legalább megismerhetnéd a barátomat is.
- Hát...
- Na, légszi! - csimpaszkodik rám.
- Jól van, csak ne nyagass már! - szólok rá, mert megint mindenki minket néz az ebédlőben. Ez mondjuk gyakran megesik, mert SunJe az egyik legszebb lány az iskolában, szóval nem kevés srác hajt rá. Engem is sokan megkörnyékeztek már, de nekem nem kell holmi srác, aki felforgassa az életemet. Egy románc csak bajjal jár.
- Okés. - vesz be egy rágógumit. - Akkor este hétkor átmegyek hozzátok. Viszek rucikat is, mert nem mehetsz akármilyen rongyban azért... - húzza el a száját.
- Jól van, de azért ha lehet ne úgy nézzek ki, mint egy útszéli lotyó...
- Hát kösz. Ez fájt. - kezd el durcáskodni. Nem akartam ezzel megbántani, de hogy is fogalmazzak... SunJe-nek eléggé kihívó stílusa van, nekem pedig nem állnak valami jól az ilyen darabok.
- Bocsánat. - állok fel az asztaltól.
- Nem gond... - legyint, de látom, hogy tényleg rosszul esett neki a dolog.
- Majd kárpótollak. - mosolyodom el.
- Ez a minimum Park NiTae! - vigyorodik el.
- Szóval mégis mész a buliba, csúfság? - szív bele a kólájába Jonghoon. Folyton szekál ez a faparaszt, már nagyon az agyamra megy. Alapból is alig szól hozzám, de ha mégis, akkor valami sértőt mindig. Csak SunJe miatt viselem el, mert neki jó haverja, és néha szokott velünk lógni. Sajnos máskor is kell vele találkoznom, mert egy szakörre járunk... Folyton henceg is, hogy neki jobban megy a gitározás.
- Igen, képzeld. - vicsorítok rá, nem is törődve a jelzővel amivel illetett.
SunJe az istenért, ne cicomázd magad annyit, és gyere vissza a wc-ről, mert ez az ember megőrjít...
- Hát ez meglep. - feleli, miközben látványosan megnézi egy csaj fenekét, aki elhalad mellettünk. Felhorkanok, és hátra fordulok, hogy lássam mikor jön már a barátnőm.
Végre megpillantom, ahogy ringó csipőmozgásával tart felénk.
- Na, itt is vagyok. - ül le mellém.
- Jó ideig eltartott, nem mondom...
- Ő legalább ad magára, most mért? - vigyorog önelégülten Jonghoon. Úgy pofán törölném, ha tehetném, komolyan...
- Nagyon humoros vagy, mondták már?
- Ja. - harap bele a pizza szeletébe. - Képzeld még nem is erőlködöm. - dumál teli szájjal.
- Áá fúj, hogy ehetsz ilyen disznó módon? - fintorodok el.
Elmosolyogja magát és még csámcsog is hozzá.
- Na jó, én megyek SunJe. Majd este találkozunk.
- Máris? - ocsúdik fel a telefonja böngészéséből.
- Ahha.
- Okés. Akkor hétkor! - integet, ahogy kimegyek az étteremből.
Elsétálok a legközelebbi buszmegállóig, és megállók, majd előhalászom a telefonom. Bedugom a fülhallgatót a fülembe, és benyomom az egyik kedvenc számom, míg várok a buszra. Mikor megérkezik a járatom, felszállok rá, és leülök az egyik hátsó ülésre. Lehunyom a szemeim, hogy minden zavaró tényezőt kizárjak.
- Szóval, melyik tetszik? - rakja le elém, az ágyamra a ruhadarabokat barátnőm.
- Hát... lássuk csak. - nézegetem meg jól őket. Azt fogom választani ami a legkevésbé kihívó.
- Talán ez jó lesz. - emelek fel egy fekete ruhát. Ez egész aranyos, és a csipkés pántrésze tetszik.
- Oké. Akkor vedd fel, hadd lássam rajtad. - tol be a fürdőbe a ruhával a kezemben.
Magamra zárom az ajtót és gyorsan levetkőzök. Magam elé tartom a ruhát, és megnézem magam a tükörben, utána bele is bújok. Jól áll ez a ruha. Kiemeli a vékony derekam, jól látható benne jellegzetes homokóra alakom.
- Na, milyen? - kérdi barátnőm kintről.
- Jól áll. - nyitom ki az ajtót, és körbe forgok benne.
- Csinos vagy. - igazítja meg az alját a ruhának. Amíg öltöztem ő is átvette az egyenruháját, és most már egy pántnélküli vérvörös ruhában pompázott.
- Akkor most megcsináljuk a hajadat, és a sminkedet.
- Okés. - leülök az asztal elé a székre, hogy hozzá kezdhessen a sminkeléshez. Púder alapú alapozót visz fel, utána korrektort, hogy a több napos karikák eltűnjenek a szemem alól. Pirosítót is eldolgoz egy keveset az arc csontomon, aztán kifesti a szemem, és végül egy színtelen szájfénnyel emeli ki ajkaimat. A hajamat begöndöríti, majd felköti magasra. A fufrumat kivasalja és az egészre hajlakkot fúj.
- Kész vagy. - jelenti be. - Most én jövök, addig kéretőzz el apudtól.
- Ó tényleg, teljesen kiment a fejemből...
- Estig lesz szolgálatban? - kérdi, miközben szemceruzával ad kontúrt ajkainak.
- Nem, majd csak kora reggel ér haza.
- Akkor észre se venné, ha lelépnél nem? - kérdi mosolyogva.
- De azért nem kéne...
- Ne legyél már ilyen nyuszi! - kuncog. - Hajnalban haza érünk, meg se fogja tudni.
- Legyen... - adom be a derekam. - De akkor maximum háromra nekem itthon a helyem.
- Rendicsek.
Míg SunJe cicomázta magát, addig felvettem a magas sarkúimat, és most teszek benne pár lépést, hogy megszokja a lábam. Elvetve hordom csak, szóval tutira fájni fog a lábam mire haza érek.
- Mehetünk? - veszem fel a bőrkabátom.
- Persze. - igazítja meg a haját, miután ő is magára terítette kabátját. - Pont időben készültünk el. Háromnegyed nyolcra beszéltem meg Woohyun-nal, hogy jöjjön el értünk kocsival.
- Szerencse... - motyogom, ahogy lelépdelek a lépcsőn.
Pont ekkor csöngetnek, SunJe pedig odasiet, hogy kinyissa az ajtót. Egy ismeretlen fiú áll a küszöbön, akivel barátnőm egyből csókot vált.
- Hiányoztál, kicsim. - öleli át a srác.
- Ö... hello. - integetek zavartan Jenni háta mögött neki.
- Szia. - engedi el SunJe-t, és rám mosolyog. - Woohyun vagyok. Te vagy NiTae, igaz?
- Ahha. - mosolyodom el.
- Jonghoon egy hazug dög. - vigyorodik el.
- Én mondtam... - motyog halkan Jenni.
- Miért? - indulunk el, én pedig kulcsra zárom az ajtót magunk mögött.
- Azt állította, hogy csúnya vagy. - a hangja viccesen cseng, ahogy próbálja utánozni Jonghoon hangját. - Ekkora egy barmot. - kuncog. Egyre közelebb érünk a kocsijához, ahol megpillantok egy alakot a motorháztetőnek dőlve. - Hallod, te marha? - kérdi hangosabban, és elengedi SunJe vállát.
- Mi van? - morran fel, és felnéz a mobiljából. Meglepetten mér végig, én pedig csak elégedetten elvigyorodok.
- Az van, hogy egy hülye vagy. - csapja fejbe, és elhalad mellette. Kinyitja az ajtót SunJe-nek, aztán megkerüli a kocsit is beszáll. Barátnőm is így tesz, aztán én is kinyitom a hátsó ajtót és behuppanok az ülésre. Jonghoon még szenved egy kicsit a mobiljával, aztán végül beül mellém.
Az úton jó párszor rajta kapom, hogy engem bámul, ilyenkor csak egyből kibámul az ablakon. Annyira átlátszó és gyerekes...
- Na mi az, csak nem tetszik amit látsz? - kérdem tőle később.
- Chh... - fordul felém. - Szeretnéd.
- Én aztán nem.
- Majd meglátjuk. - mondja halkabban. - De megleptél. Nem hittem volna, hogy a bányarém ábrázatodból elviselhetőt is tudsz csinálni.
- Szemét. - szűkítem össze szemeim, és inkább kibámulok az ablakon. A szemem sarkából még így is látom, ahogy Woohyun és SunJe vigyorogva összenéznek.
- Remélem mindenki sikeresen le fogja inni magát a sárga földig. - mondja Woohyun, miközben kiszállunk a kocsiból, és elindulunk a ház felé, amiből hangos zene szűrődik ki.
- Minden bizonnyal. - feleli Jonghoon, aki utolsóként jön utánunk. SunJe csönget be, mire egyből ajtót is nyitnak.
- Hy skacok! - pacsiznak le egyből a sráccal. - Hölgyek. - vonogatja a szemöldökét a fiú, majd beenged minket. A nappaliból már egy kisebb csoport zaja szűrődik ki, és az emelet is elég zajos. - Érezzétek jól magatokat! A pia a hűtőben, kaja a pulton, a wc meg az emeleten. Ha túl sokat innátok. - magyarázza. - Ha lehet semmit ne törjetek szét, de érezzétek magatokat otthon.
- Kösz tesó.
Leveszem a kabátom, és feldobom a ruha halmazra, ami már beborítja az akasztót.
- Kérsz valamit inni? - kérdi a srác, aki üdvözölt minket.
- Ahha. - felelem, és követem a konyhába.
Mikor beérünk kivesz néhány üveget a hűtőből, és egy pohárba összeönti őket. A végeredmény egy sárga lötty lesz, ami nem hiszem, hogy jót tenne, ha meginnám.
- Tessék. - nyomja a kezembe. Ekkor csöngetnek és gyorsan elsiet. Az itallal a kezemben megyek ki a nappaliba, ahol pár ember már táncol. Leülök a kanapéra, egy eléggé illuminált állapotban lévő lány mellé, és belekortyolok a pohárba. Egyszer élünk!
Majdnem kiköpöm, mert elég erős az alkohol, amit a srác adott. Ahogy körülnézek a szobában, egy ismerős arcot sem vélek felfedezni. SunJe-ék eltűntek, Jonghoon meg biztos valamelyik hülye libát fűzi a sok közül. Már nem mintha érdekelni az a bunkó...
Még több ember jelenik meg, aztán a házigazda jön be utoljára a terembe. Oda jön hozzám és lehuppan mellém a kanapéra.
- Mi a neved? - kérdi később. Átdobja kezét a vállam fölött és kényelembe helyezi magát. Nagyon nincs ínyemre ez a beszélgetés...
- NiTae. - felelem, és újra beleiszok az italomba.
- Én MenHwa vagyok. - mondja, bár nem igazán izgat, hogy ki is ő. El sem akartam jönni, a bájcsevelyhez meg főként nincs kedvem. - Táncolsz velem? - kérdi hírtelen.
- Hogy? - pillantok rá, mert nem igazán figyeltem rá mit mond.
- Tánc. - válaszolja.
- Bocsi, most nincs kedvem.
- Na, csak egyet. - áll fel, és megragadja a kezem. Erőteljesen felránt maga mellé, és nem ereszti el a karom.
- Nem. - ellenkezem még mindig.
- Ne legyél ilyen. - hajol közelebb hozzám.
- Azt mondta, hogy nem. - szólal meg egy ismerős hang a srác háta mögött.
- És akkor mi van? Hagyjál, Jonghoon...
- Bocs, de asszem' ez nem fog összejönni. - fejti le a tenyerét a karomról. - Gyere. - húz maga után.
- Eressz! - rántom el a kezem, miután kiértünk az előtérbe. - Ne játszd nekem itt a macsót. Nem áll jól.
- Akkor inkább hagytam volna, hogy lesmároljon és tapizzon? - kérdi gúnyosan.
- Nem, de a te társaságodat sem élvezem. - felelem sértetten. - Különben is, mit izgat? - szegezem neki a kérdést, amire nem mond semmit.
- Mert...
- Jonghoon elfogyott a sör, hoznál kérlek? - jelenik meg SunJe váratlanul.
- Most? - kérdi morcosan.
- Igen. Fent van az egyik szobában két rekesszel. Naa, Jongie légyszi! - kérleli.
- Jól van már! - morgolódik.
- Jaj és NiTae légyszíves segíts neki. Egyedül nem tudja lehozni. - tol utána a lépcsőn fel.
- Oké, tudok magamtól is menni... - sóhajtom.
SunJe követ minket, és megmutatja, hogy melyik szoba az. Bemegyünk az ajtón és Jonghoon átmegy a szoba másik felébe, hogy megkeresse a rekeszeket. Mikor megtalálja felveszi mindkettőt, nem engedi, hogy segítsek neki.
- Csak nyisd ki az ajtót, meg csukd be.
- Hát jó. - megkerülöm, hogy kinyissam neki az ajtót. De hiába nyomom le a kilincset is húzom befelé az ajtót, az nem nyílik. - Nem tudom kinyitni. - jelentem ki.
- Ne legyél már ilyen béna, még ez sem megy?
- Komolyan nem nyílik! - mordulok fel.
- Istenem... - leteszi a rekeszt a földre, majd ő is megpróbálja. - Mi a fene?
Jonghoon telefonja jelez, hogy üzenete érkezett.
- Pont ilyenkor... - halássza elő a farzsebéből. - Mi van!?
- Mi történt? - kérdem tőle, és felé fordulok.
- Ezek szívatnak minket. - tartja felém a telefonját.
" Kaptok egy kis kimenőt. Élvezzétek egymás társaságát! Woohyun "
- Nem tehetik ezt meg velünk... - pánikolok be.
- Ha kijutok innen én kinyírom ezt az állatot... - szorítja ökölbe a kezét.
- Nyugi. - sóhajtok és oda sétálok az ágyhoz, majd leülök rá. Leveszem a magas sarkúkat, mert már szörnyen fáj tőle a bokám. Elkezdem masszírozni, hogy csillapodjon egy picit.
- Fáj? - kérdi, és leül mellém ő is.
- Nem, csak poénból vágok ilyen fejet... - mormogom.
- Várj, segítek. - fogja meg a kezem, és elkezdi gyengéden körbe-körbe mozgatni a lábfejem, ami nagyon jól esik a bokámnak.
- Ez nagyon jó... - suttogom.
- Na, jobb? - engedi el a lábam.
- Ahha, köszi. - helyezem magam török ülésbe, de azért úgy, hogy a szoknyám alja ne nyíljon szét.
Mély csend borul a szobára. A padlót pásztázom és az éjjeli szekrényen lévő órát, hogy mennyi idő telt már el. Kereken hét perce vagyok ezzel a kreténnel összezárva.
- Rohadt meleg van... - legyezi magát, majd megfogja a pólója alját és lehúzza magáról.
- Hé, mit csinálsz? - kapom el tekintetem felsőtestéről.
- Melegem van. - válaszolja. - Neked nincs? - kérdi.
- De igen, viszont én nem fogok melltartóban és bugyiban flangálni előtted...
- Engem nem zavar. - rántja meg a vállát, és hátra dől az ágyon.
- Azt gondoltam... - motyogom. Picit hátra sandítok, hogy megnézhessem magamnak izmait. Meglepetten szemlélem, hogy milyen kidolgozott a felső teste, jó pár kockája van.
- Na mi az, csak nem tetszik amit látsz? - utánoz engem.
- Chh. - vigyorodom el. - Szeretnéd. - kuncogok.
- Na, valld csak be. - ül fel és közelebb hajol hozzám, hogy a mellkasa a vállamhoz érjen.
- Nincs mit bevallanom. - fordítom oldalra a fejem.
- Na persze. - fogja meg a kezem, és végig simítja izmos hasán, amitől kiráz a hideg. - Gyere. - húz közelebb magához.
- Nem akarok. - csukom be szemem, hogy ne lássak belőle semmit.
- Nagyon kívánatos vagy ma este... - suttog bele a fülembe, mitől végig fut oldalamon a hideg. Bele is puszil a cimpámba, mire behúzom nyakam. Megfogja arcom, és az állkapcsom mentén végig puszil, aztán végig nyal alsó ajkamon. Megadom magam, ő pedig kapva az alkalmon egyből beférkőzik a nyelvével a számba. Viszonzom a csókját, sőt még élvezem is játékát. Végig simít oldalamon, aztán a vállamhoz érve elkezdi lehúzni a ruhám pántját.
- Jonghoon, ezt nem kéne... - válok el ajkaitól.
- Mért nem? - csókol bele nyak hajlatomba, mire jólesően elfog a bizsergés. - Kívánlak. - szívja meg a puha bőrt nyakamon.
- Persze, egy dugásra. - húzódok el tőle.
- Ez nem igaz. - kerekedik felém. - Már jó ideje így érzek.
- És akkor meg magyaráznád, hogy miért voltál olyan bunkó?
- Azért mert különben nem érdekeltelek volna. - feleli mélyen a szemeimbe nézve. - Különben engem is úgy eltaszítanál most, mint lent MenHwa-t.
- Kösz, de én nem egy egyéjszakás kaland akarok lenni.
- Nem csak ennyit jelentesz nekem, te butus. - harapja be szája szélét. - Szerinted ki akarta, hogy elgyere erre a bulira?
- SunJe. - vágom rá.
- Téves válasz. - simít végig számon ujjával. - Én voltam. - dönt hátra az ágyon.
- De...
- Ne ellenkezz. - húzza le a másik pántot is a vállamról. - Csak élvezd. - csókol meg forrón.
Úgy húzza le rólam a selyem anyagot, hogy ne szakadjon el ajkaimtól. Arrébb dobja, hogy ne legyen útban. Miközben végig csókolja a nyakam a combom belső felét cirógatja, néha-néha áttérve a hasamra. Elváll ajkaimtól és belepuszil a köldökömbe. Felemel kissé, hogy kikapcsolja a melltartóm. Azt is elhajítja a földre, én pedig elkezdem kikapcsolni az övét. Végig simítok izmos hátán, kockás hasán, kidolgozott mellkasán. Ő addig a melleimet masszírozza, majd bekapja egyik melbimbóm is kissé megszívja. Egy apró sóhaj hagyja el a szám, miközben a gatyájánál matatok, hogy megszabadítsam tőle. Lenyúl ő is magához, majd kibújik belőle.
- Nem tudod mióta vágyok már rád. - harapja meg alsó ajkam, amit meg is szív kissé. Újjabb táncra hívja nyelvemet a sajátjával.
Végig simítok merevedő férfiasságán a boxerén keresztül, amitől csak belemosolyog a csókba.
- Ne légy türelmetlen. - csíntalankodik, és lehúzza utolsó ruhadarabomat is. Végig simít nőiességemen kezével, mitől egyből kiráz a hideg. Elvállik ajkaimtól és lehajol combomhoz. Óvatosan végig nyal csiklómon, mire felnyögök. Kisebb köröket ír le rajta nyelvével, majd be is kapja, és szopogatni kezdi.
- Úristehen...
Egyik ujját is beveti, amit belevezet hüvelyembe. Egyből utána küldi még egy ujját, és felmászik hozzám, hogy megcsókoljon. Néha akaratlanul is belenyögök a csókba, ha olyan helyre tévednek kutakodó ujjai. Váratlanul kihúzza őket, mielőtt még a csúcsra jutottam volna, és lefejti magáról boxerét.
- Nem bírom tovább. - mondja számnál még mindig, és egyből belém is hatol. Hangosan felnyögök, és most először örülök ennek a hangos zenének, mert így nem hallatszik ki mit is művelünk.
Lassan kezd el mozogni bennem, ezzel is megőrjítve engem. Néha erőteljesebbeket lök, amitől egyre nagyobb nyögések szakadnak fel belőlem. Felmorran, mikor elér az első hullám és összeszorul falam tagja körül.
- Ezt ne csináld... - suttogja, hátra csapva izzadt tincseit a szeméből.
- Sa-sajnálom. - lehelem, mert többhöz nincs erőm.
Gyorsít tempóján, és egyik kezével lenyúl, hogy csiklómat izgassa, dupla élvezetet adva ezzel.
- Ahh Jonghoon - nyögök egy hatalmasat a nem várt élvezettől.
- Mindjárt elmegyek. - motyogja halkan.
- Még egy kicsit...
Még jobban begyorsít, és néha körkörös mozdulatokat tesz csípőjével, amitől menten megőrülök. Belevájom vállába körmeim, ahogy kapaszkodok benne. Felmorran, és érzem, ahogy teljesen kitölt forró magjával. Ajkaim után kap, és próbál még erősebbeket lökni magán, amitől egyből belém is hasít az orgazmus. Összeszorul alfelem, összerándulnak izmaim, és a lepedőbe markolva küzdök a mámoros érzéssel. Jonghoon lök még rajtam párat, majd fáradtan dől rám.
Nagy kortyokban nyeldesem a levegőt, hogy megnyugodjon testem.
- Ez eszméletlen volt. - szólal meg halkan, miközben kis köröket ír le hasamon. Kicsusszan belőlem, és mellém fekszik. - Nem bántad meg? - kérdi a plafont bámulva.
- Nem. - mászok mellé, és átkarolom mellkasát.
- Örülök. - mosolyodik el, és betakar a paplannal. - Akkor máskor is sort keríthetnénk ilyen kimenőre... - fordul felém, és kisimít egy tincset arcomból.
- Benne vagyok. - döntöm homlokom Jonghoon-énak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése