You were my Destiny? (17. rész - Csapda)

 - Hyerin POV - 

Másnap mikor felébredtem hamar kipattantam az ágyból, és elmentem lezuhanyozni. Egy félig kómás Hak-ra nyitottam rá fog mosás közben, de nem zavartattam magam, bementem, nekidőltem a csempének, és megvártam míg végez. Egy hang nélkül készülődött el, aztán, mint aki jól végezte dolgát, távozott. Kulcsra zártam az ajtót, aztán levettem a pizsamámat, és beálltam a zuhany alá. Gyorsan megmostam a hajam, és tisztára sikáltam magam, aztán elzártam a csapot. Kiléptem a kabinból, majd magamra vettem a köntösöm, és egy törülközőt csavartam a hajamra. Visszamentem a szobámba, hogy elkészüljek. Oda mentem az éjjeli szekrényemhez, hogy megnézzem mennyi az idő, mikor megláttam, hogy jött egy üzenetem.

" Ne haragudj, de csak késő délután tudunk találkozni, közbe jött valami. Olyan hat óra körül rá érnél? Remélem nem haragszol rám. Tae Joo "

- Remek... - motyogom durcásan, de azért bepötyögőm a választ.

" Semmi baj. Nem haragszom. Akkor majd hívj, hogy hol találkozzunk. Hyerin "

- Most mit kezdjek magammal este hatig? - nyafogok magamban. Hát ha már más elfoglaltságot nem találok, neki állok matek témazáróra gyakorolni. Szerencse, hogy utána két héttel később kezdődik a téli szünet, mert már begolyózok a sulitól.
Újra csak a sötétben tapogatózok, nem megy nekem a matek. Bárcsak Soo Min jó lenne benne, akkor megkérdezhetném... De így marad a fej asztalba verése a tizedik félbehagyott feladat után. - Nem megy ez nekeem. - sírdogálok.
- Neked semmi nem megy. - hallom meg Hak hangját, ahogy elmegy a nyitott szoba ajtó előtt.
- Marha vicces! - kiáltom ki neki, és inkább elmászok a távkapcsalóért, és benyomom a tévét. Az egyik tini sorozat megy, de nem igazán tudja lekötni a figyelmem, amíg meg nem pillantom benne az egyik kedvenc idolom.
- Úr isten, ez Donghae! - tapadok rá a képernyőre. Kissé azért elszégyellem magam, hogy ELF létemre nem tudtam róla, hogy van új sorozata. Bár mostanában ez a legkisebb gondom, hogy a netet bújjam hírek után. - Kell szereznem egy laptopot... - motyogom a tévét bámulva.

~ 5 órával később ~

Szerencsém, hogy Tae Joo felhívott hat előtt, mert teljesen el voltam havazva a teendőkkel. Gyorsan összekapkodtam magam, aztán mentem is. Azt mondta a parkban vár, és csak utána árulja el hova megyünk.
- Hova-hova? - mosolyog rám Myung Hee, ahogy felveszem a magas sarkúm.
- Tae Joo-val randevúzom. - pirulok el kissé.
- Tényleg? - lepődik meg. - Jae Sung, gyere egy pillanatra! - kiált be anyának a nappaliba. Már csak ez kellett...
- Igen? - lépked ki itthoni, kényelmes ruhában. - Elmész kicsim? - kérdi ő is.
- Igen. Majd Mr. Choi elmondja, hogy hová, de már így is késésben vagyok...
- Képzeld, Tae Joo-val randizik.
- Tényleg? - csillannak fel a szemei.
- Igen. - sóhajtok. - Most már mehetek?
- Persze, menj csak! - taszigál ki szinte az ajtón, és a kezembe nyomja a bőrkabátom.
- Ilyet...

- Bocsi, hogy késtem! - tipegek oda a padhoz, ahol Tae Joo kényelmesen hátradőlve ül.
- Semmi baj. - áll fel. - Szia. - ölel át, amikor oda érek. Kissé váratlanul ér a dolog, mert a kezemet is tegnap fogta meg először.
- Sokat kellett rám várnod? - kérdem tőle, amikor elereszt végre.
- Nem, pár perce értem ide. - rázza meg a fejét.
- Nos, akkor elmondod, hogy hol fogunk randizni? - vonom fel az egyik szemöldököm kérdőn, és elmosolyodom.
- Majd a kocsiban. - vigyorodik el, és megfogja a kezem, majd maga után húz a járműig. Egy fekete limuzin ajtaját nyitja ki előttem, majd miután beülök ő is mellém ül. - A nyaralóm melletti tóhoz! - mondja a sofőrnek.
- Nyaraló? - vonom össze szemöldököm.
- Igen. Egy fenyves erdő szélén található, nem messze tőle van egy tó, ami naplementekor nagyon szép. - válaszol egy huncut mosollyal az arcán.
- Értem. - mosolyodom el. Szeretem a romantikus pasikat, és Tae Joo pontosan a vártat hozza. Kezdem egyre jobban megkedvelni.
- Hamarosan oda érünk. - szólal meg percekkel később. - Jut eszembe, ezt oda adom neked. - nyújt át egy kulcscsomót.
- Minek a kulcsa ez? - emelem fel a levegőbe.
- A nyaralóé. Még be akarok ugrani oda is, hogy megmutassam, de én egészen biztos, hogy elhagynám útközben, amilyen figyelmetlen vagyok.
- Oké. - kicipzározom a táskám, és beleejtem a kulcsokat, majd vissza zárom.
- Megérkeztünk, uram. - szólal meg a soför.
- Épp ideje volt. - szólal meg Tae Joo, és kinyitja az ajtót, majd illedelmesen kisegít, miután maga is kiszállt. - Kérem kísérje el a hölgyet a tóhoz. - szól rá a sofőrre.
- Mért, te nem jössz? - fordulok hátra.
- De igen, csak van egy fontos hívás, amit le kell bonyolítanom. - feleli. - Ezért kértem meg, hogy kísérjen el, bár szerintem magadtól is eltalálnál. Nem lehet eltéveszteni. A jobb ösvény a tóhoz vezet, a bal pedig a nyaralóhoz. - mutat a két útszakaszra, miközben a telefonjával babrál. - Mindjárt megyek, sietek!
- Oké. - indulok meg az egyenruhás férfi után, aki mutatja az utat.

- Young Hak POV -

Összerezzenek, ahogy megszólal a telefonom az ágyon mellettem. Teljesen bele mélyedtem egy könyv olvasásába, meg is feledkeztem az időről. Gondoltam hagyom, hadd csörögjön csak, ha annyira fontos, elmondja hangpostára, azt meg úgy is hallom.
- "Én vagyok az, Young Hak. - hallok meg egy ismerős hangot, mire egyből ledobom a könyvet, és felülök. - Tudom, hogy ott vagy. Kérlek ne szórakozz, és vedd fel! Nagyon fontos, Hyerinről lenne szó..."
- Mi van Hyerinnel? - kapom a fülemhez a mobilt, és bele szólok.
- Hála istennek, hogy felvetted! - aggodalmat hallok ki a hangjából, mire én is kissé megijedek. - Én próbáltam segíteni rajta, de nem ment... Úgy sajnálom, Young Hak...
- Ne kertelj, mond már mi van! - rivallok rá. Kezem ökölbe szorul és érzem, ahogy pulzusom felszökik, miközben ereim megtelnek adrenalinnal.
- Beverte a fejét, és most eszméletlenül fekszik... - hangja rekedtessé válik, mire egyből felpattanok az ágyról és félkézzel elfordítom a kulcsot a zárban, majd kimegyek az ajtón, és lesietek a lépcsőn. - Nem tudom mit tegyek... A kórház messze van, és amikor egy pillanatra magához tért téged szólított...
- Mi a baj, fiam? - hallom meg apa hangját a nappaliból, ahogy elrohanok előtte.
- Ne mondj többet, azonnal ott vagyok! - kiabálom a telefonba, és kinyomom. Zsebre vágom a telefont, és gyorsan felveszem a cipőm. Se kabát, se semmi, kicsapom az ajtót és elrohanok a garázsig. Benyomom a gombot, hogy az ajtó felhúzódjon és oda futok az egyik kocsihoz. Ilyenkor hálát adok apának, hogy rábeszélt a jogosítványra, és, hogy idén nyáron sikeresen meg is szereztem. Bepattanok az autóba, és elfordítom a kulcsot a zárban, amit a kesztyűtartóból halásztam elő az imént. Ekkor eszembe jut valami. Kapkodva tárcsázom Tae Joo számát.
- Hol vagytok most!? - túrok bele a hajamba, amikor felveszi.

- Hyerin POV -

Hamar oda értünk a tóhoz, majd a sofőr leterített egy plédet, hogy arra üljek le. Kényelmesen elhelyezkedtem és végig pásztáztam szemeimmel a tájat. Épp lemenőben volt a nap, gyönyörű színekben játszott az égbolt.
- Ugye milyen szép? - szólal meg mögöttem Tae Joo, mire hátra fordulok. Épp akkor lépked oda mellém, majd ő is leül a takaróra.
- Nagyon. - mosolyodom el.
- Kérsz inni? - emel fel a kezében egy szatyrot.
- Aha, köszi. - fogadom el a gyümölcs levet, amit felém nyújt.
- Nem fázol? - kérdi, ahogy végig mér.
- Nem köszönöm, de nagyon figyelmes vagy.
- Ez egy úriember dolga. - villant rám egy mosolyt.
- Egy sármos úriemberé, igaz? - vigyorodom el, ahogy rápillantok.
- Így van. - hajol előre, így centik választják el arcunkat egymástól. - Ne haragudj, de ott felejtettem valamit. - megcsap menta illatú lehelete, ahogy beszél. - Többet nem megyek el, de most egy pár percre magadra hagylak. Sietek! - áll fel a plédről.
- Ne várass sokáig! - kiáltom utána, ahogy elsiet.

- Young Hak POV - 

Tae Joo szavai visszhangoznak a fejemben, ahogy szorítom a kormányt vezetés közben. " A nyaralómtól nem messze, már te is voltál itt régebben. De siess Young Hak, kérlek! " Beharapom a szám, ahogy hallgatom a GPS gépies beszédét, miszerint merre kell mennem. Lehet, hogy voltam már ott, de ki emlékszik rá? Főleg Tae Joo kedvenc helyére!? Mikor rühellem?
Mikor egy piros lámpát kapok hangosan ráütök egyet a kormányra, és ráhajtom a fejem.
- Hyerin... - suttogom idegesen.
Szerencsére hamar átvált a lámpa, és mehetek is tovább. A gép szerint már csak 10 percnyire vagyok az úti céltól, ami kissé megnyugtat. Felcsillan előttem a remény, amikor meglátom a földutat, amire be is fordulok, és magam mögött hagyom a zsúfolt országutat. Percekkel később meglátom Tae Joo egy limuzin előtt állva, így lefékezek. Kinyitom az ajtót, majd ugyanazzal a hévvel be is csapom magam mögött, miután kiszállok.
- Hol van Hyerin!? - indulok meg felé nagy léptekkel.
- A tónál. - babrál a kezével idegesen.
- Ott hagytad egyedül!? Normális vagy te!? - ragadnám meg az ingjénél fogva, de megállít a kezével.
- A sofőr ott van vele. Én is csak azért jöttem vissza, hogy hívjam a mentőket, mert itt felejtettem a telefonom. - nyugtatgat.
- Merre menjek? - kérdem tőle már a vállam fölött hátra fordulva, amint megindulok.
- Jobbra! - kiabál utánam.
Ahogy meghallom az irányt egyből futásnak eredek. Könnyen kitalálok a fák közül, és izzadság csepjeimet letörölve az államról, körbe nézek. Megpillantom Hyerint, amint egy pléden ül. Az agyam egy pillanatra lefagy, és csak a lábaim mozognak. Oda lépdelek hozzá és nagy levegőt veszek.
- Hyerin? - kissé megremeg a hangom, ahogy kiejtem a nevét. A válla fölött rám pillant, és meglepve néz rám, nekem pedig a földön koppan az állam, ahogy látom, egy karcolás sincs rajta. Megrezzen a telefonom a farzsebemben, amit remegő kezekkel előveszek. Pár percbe telik, mire felfogom az szöveg értelmét.

" Jó színész vagyok, igaz? Remélem jól el lesztek kettesben, a kocsikat elvisszük. Mostantól csak magatokra, és egymásra számíthattok. Jó időtöltést! "