Always stay with me (3. fejezet - A bál ~ első rész)

Délután 4 óra van, és a próbafülkében kuksolsz, mert nem mersz kimenni a nővéredhez, hogy megmutasd a ruhát, amit választott neked. Te csak valami egyszerűt akartál, de a testvéred csak olyanokat választott, aminek mély kivágása volt, és így rálátást engedett a dekoltázsodra. Nem szerettél ilyen ruhákban lenni, mindig kellemetlenül érezted magad miatta.

- Naa, gyere már! – unszolt nővéred. Nagy levegőt vettél és kimentél a ruhában. Egy fekete, testre simuló bőrszerkó volt rajtad, fekete álarccal kiegészítve.

- Hmm… valahogy nem illik hozzád a macskanő jelmez.

- Én is ezt mondtam… - sóhajtod. – Mondtam, hogy válassz valami egyszerűt.

- Azt már nem! – fordult meg és újra eltűnt a ruhák rengetegében. Ez már az ötödik jelmez volt, amit felpróbáltál. Nem volt gond a ruhák méretével, pont passzolt rád mind; de egyikben sem érezted, hogy az te lennél.

- Talán ez jó lesz! – jelenik meg nővéred egy újabb vállfával a kezében. Egy tündérruha volt a kezében. Odamentél és megnézted közelebbről.

- Ez…

- Ne mond, hogy ez se tetszik.

- Ez nem rossz. – mosolyodsz el. Kiveszed a kezéből és a hátadra dobva beviharzol a fülkébe. Gyorsan leveszed a macskanő jelmezt, már kezdett nagyon kényelmetlen lenni, hogy mindenhol szoros.

Magadra veszed az aranyszínű pántnélküli ruhát, amihez ugyanolyan színű szárnyak tartoztak és barna csizmák, amiken indaszerű fémszálak kacskaringóztak.

Mosolyogva néztél szembe a tükörképeddel.

- Ez tetszik. – lépsz ki Soohihoz.

- Ez nagyon cuki. – fogja meg a ruha elején lévő masnit.  

- Szerintem is.

- Akkor ezt választod?

- Igen. – feleled és gyorsan visszamész, hogy lehámozd magadról a jelmezt. Kifizettétek a tiéd és a nővéred ruhájának az árát.

- Olyan kár, hogy nem lehet örökbe megvenni, csak bérelni. – szorítja magához tűzvörös ördög jelmezét.

Csak kuncogás volt a válaszod.

Gyorsan hazasiettetek, hogy el tudjatok készülni. Elég sok idő elment a ruhapróbálgatással. Lassan már 6 órára járt az idő. Mivel hétre jön érted Baekho, így kevesebb, mint másfél órád van elkészülni. Szélsebesen lefürödtél, a hajadat is megmostad. Gyorsan beszárítottad és neki álltál a sminkednek. Már a szempillaspirálnál tartottál, amikor Soohi megjelent a szobád ajtajában.

- Ez a szín nem illik a ruhádhoz. – jelentette ki kertelés nélkül.

- Hát akkor mi illene? – sóhajtod gúnyosan.

- Mondjuk a pezsgő, vagy a barna szín. Ne legyen rajtad minden arany. Túl tömény.

- Akkor segíts. – fordulsz meg a széken. Nővéred oda sétál, és maga felé fordít a székkel. Leszedi a festéket és kimegy a kozmetikumaiért, amikkel együtt vissza is tér.

- Na, lássuk csak. – hosszú percekig áll előtted, talán fél órába is beletelik, mire végez. – Kész vagy. – fordít a tükör felé. – Jó lett, nem?

Annyira ragyogónak tűnik az arcod a pezsgő színtől, a járomcsontodon is megcsillan a fény. Rápillantasz az órára és látod, hogy háromnegyed hét van.

- Jézusom! Nem fogok elkészülni! – kezdesz el kapkodni, hogy a hajadat rendbe tedd. A nővéred segít neked, a hajadat hajsütővassal begöndöríti, aztán elviharzik, hogy ő is összekészülődjön. 5 perced van, ami alatt gyorsan fel kell öltöznöd, bele kell tuszkolnod a csizmába a lábad és mindeközben ügyelned kell arra, hogy ne szedd szét a hajadat.

Gyorsan lesietsz a lépcsőn, mert megüti a füledet a csengő hangja.

- Szia. – nyitod ki az ajtót és mosolyogva köszönsz a fiúnak.

- Neked is jó estét. – mér végig. Pironkodva állsz előtte. – Bomba jól nézel ki! – kiállt fel. – Mármint… nagyon csinos vagy. – vakarja meg zavartan a tarkóját. Elneveted magad a reakcióján.

- Te is jól nézel ki. – kuncogsz még mindig.

Ő is elvigyorodik és odanyúltja a karját, hogy belekarolhass. Így kísér el az autóig és a hátsó ülésen foglaltok helyet.

- Sziasztok! – fordul hátra a vezető ülésen ülő férfi.

- _________, ő az apám. Megkértem, hogy vigyen el minket, mert még nincs jogosítványom…

- Értem. Örvendek. – hajolsz meg a fejeddel, mert a testeddel ülve nem megy. - ______ ______ vagyok. – mutatkozol be a teljes neveden és kezet rázol a férfivel.

Miközben a suli felé haladtok, kérdezget erről-arról Dongho apja.

- Itt is vagyunk. – állítja le a motort. – Jó szórakozást! – integet nektek. Kinyitja neked Baekho az ajtót és elindultok a bejárat felé. Erősen karolod a fiú karját és a szádat harapdálod idegességedben.

- Izgulsz? – vigyorodik el.

- Igen. – vallod be kertelés nélkül.

- Nem kell. – nyitja ki előtted az ajtót és beléptek a sötét épületbe. Csak a parti fényei jelzik, hogy itt emberek is vannak.

Megpillantod Jonghyunékat az egyik asztal körül a partnereikkel. Kissé elkenődsz, hogy látod, JR-nek a partnere egy nagyon szép lány. Úgy érzed, vele semmiképp nem tudnád felvenni a versenyt. Baekho-val karöltve feléjük veszitek az irányt.

Lélekben felkészíted magad előre, hogy a gúnyolódások céltáblája legyél.

- Sziasztok! – integet hevesen Jonghyun a székén ülve. Ennek hatására mindenki felétek fordul. Oda értek és ti is köszöntök nekik, Dongho pedig kihúzza neked a széked és csak utána foglal helyet.

- Nagyon csini vagy. – fordul hozzád Ren.

- Köszi. – nem tudod, hogy ki az a kettő másik fiú, aki szintén ott ül veletek, de láttad, hogy ők is megnéztek maguknak.

- Mivel még nem ismersz mindenkit, ezért bemutatom őket. – szólal meg váratlanul Baekho. – Rent és Jonghyunt ismered… Ő itt Aron hyung. – mutat a tőled pár méterre ülő fiúra.

- Szia. – mosolyog rád.

- Ő pedig Minhyun. – mutat a másik fiúra. Kíváncsian pillantasz a srácra, de ő nem köszön, sőt még arra sem méltat, hogy rád nézzen. Úgy tűnik, nagyon jól elvan azzal a lánnyal aki feltehetően a partnere.

- Ne foglalkozz vele. – legyint Ren. – Eleinte mindenkivel ilyen.

- Ne beszélj olyasmit egy harmadik félről, ami nem igaz. – mondja dühösen Minhyun. – Főleg ha ő is jelen van. – áll fel és megragadja a lány kezét, majd elmennek.

- Majd úgyis megkedvel. – vonja meg Baekho a vállát. – Szeretnél táncolni? – mosolyog rád.

- Az első tánc az enyém! – jelenti ki Jonghyun és már meg is fogja a kezed, majd magával húz.

Magához húz és elkezdetek a zenére mozogni. Mivel lassú számról van szó, így elég közel álltok egymáshoz, te pedig a mellkasának döntöd a fejed.

- Örülök, hogy eljöttél. – mormogja a füledbe.

- Nem hagyhattam cserben Baekhot, azután hogy megígértem neki.

- Hát hogyne… - halkul el a hangja.

- De te miért velem táncolsz? – tolod el magadtól. – Neked ott van a partnered.

- Ó, hogy Hana? Csak azért hívtam el, mert akit el akartam annak már volt partnere.

- Értem. – nézel le magad elé.

- Most én jövök! – kiált fel hangosan Baekho. Ott terem melletted és magához pördít. Ekkor vált a zene is pergősebbre. Nevetve táncoltok, mert ügyetlenségedben néhányszor rálépsz Baekho lábára, neki pedig sikerült egyszer lefejelnie.

Ideje bevallanod, hogy jól érzed magad vele. Olyan kedves veled és olyan vicces dolgokat csinál, hogy muszáj folyton mosolyognod.

- Uhh, teljesen kifáradtam… - csücsülsz le a székedre. Baekho elmegy nektek valami italért, de addig a táncoló párokat figyeled.

Minhyun és a partnere veszekedve állnak tőled nem messze.

- Velem jöttél el, nem pedig vele! – mutat egy lányra, aki egy másik fiúval táncol.

- És akkor mi van? Vele is táncoltam. És? – csak úgy köpi a szavakat a srác.

- Az, hogy nekem ez rosszul esik. Ha csak táncoltatok volna, az mind rendben lenne. De itt többről volt szó!

- Miről beszélsz!?

- Láttam, hogy csókolóztatok! Ha annyira vele akarsz lenni, akkor miért engem hívtál el!? – fogja meg a fiú szmokingját.

- Vedd le rólam a kezed. – szorítja össze a száját mérgében. – Nem hallod!? – ordít rá. Egy pillanatra mindenki pillantása rájuk szegeződik, így Minhyun megfogja a lány kezét és kihúzza magával az ajtón.

Nem bírod tétlenül nézni ezt az egészet. Bár tudod, hogy semmi közöd nincs hozzájuk, de valamit muszáj tenned. Félsz, hogy Minhyun még a végén mérgében megüti a lányt. Felállsz és kisietsz az ajtón – már amennyire ezt a magas sarkúd engedi.

Nem messze a falnál áll Minhyun neked háttal és a lányt szidja hangosan.

- Akkora egy szemét vagy! Teljesen félre ismertelek! Gyűlöllek! – kever le egy pofont a lány Minhyunnak. A fiú már épp ütésre emeli a kezét, mikor rárivallsz.

- Azonnal hagyd abba! – kiáltod gondolkodás nélkül. Minhyun keze megáll a levegőben és megfordul. A tekintete olyan ijesztő, hogy szaporán kell nyeldesned a levegőt, hogy higgadt maradj.

- Mit… mondtál? – kérdi összeszorított fogakkal.

- Azt, hogy állj le! Nyugodj meg és fejezd ezt be.

- Mit képzelsz, mégis ki vagy te!? – megy hozzád egyre közelebb. – Mit képzelsz, hogy csak így kioktatsz!? Te csak egy csúnya lány vagy, akit megváltoztatott egy kis smink! – a szavai szinte kardokként fúródnak beléd.

- Meglehet. De nekem a belsőm legalább szép és a lelkiismeretem tiszta.

- Igen? És azért melyik srác fog szeretni? – kérdi gúnyosan. Próbálod magad tartani, de pár szavától a napokban gyűjtött önbizalmad szépen darabokra esik.

Lehajtod a fejed és próbálod visszatartani a könnyeidet.

- Bár, nem ismerlek… De annyit elmondhatok, hogy még soha nem ismertem ekkora egy szemétládát, mint te. Gratulálok, büszke lehetsz magadra. – mondod szarkasztikusan és faképnél hagyod. Nem figyelsz arra, ahogy kiabálva válaszol neked, miszerint igenis büszke magára. Hiába minden próbálkozás, érzed, hogy elerednek a könnyeid. Nem tudod eltitkolni, hogy valójában milyen sérülékeny is vagy. Évekig mondták neked, hogy milyen csúnya vagy, és szánalomra méltó. Annyit hallottad, hogy végül el is hitted. De a napokban olyan kedves volt veled Baekho, hogy erről meg is feledkeztél. Most pedig minden eddigi sértés eszedbe jutott, minden sérelem a felszínre került.

Nem volt elég erőd, merszed pedig még inkább nem volt, hogy visszamenj az emberek közé. Inkább kerestél egy sötét kis zugot a teremben és a falnak dőlve, leguggolva, a kezedbe temetve az arcod nekiálltál sírni.