Már hosszú percek óta ülsz így a sarokban,
mikor erős szorítást érzel a válladon. Felpillantasz kezeid rejtekéből, hogy
megnézd, ki az.
- Miért sírsz? – vizslató szempárral nézel
farkasszemet.
- Nem fontos. – törlöd meg gyorsan a szemed
és felkelsz a földről.
- Ha itt egymagadban kuporogsz, akkor
biztos, hogy fontos. – teszi rá a válladra a kezét.
- Tudom, hogy csak azért akarsz kedves
lenni, mert a haverod partnere vagyok. De nem kell erőltetned magad, Sunbae. –
fordulsz el tőle.
- Az Aront jobban szeretem… - feleli
zavartan. – De nem csak ezért teszem. Azért jöttem ide, mert nem szeretem
látni, ha egy lány sír.
- Nem lényeges. Menj vissza a többiekhez.
Én megleszek. – nyelsz egy nagyot és kimész a friss levegőre. Annyira messze
mész az iskolától, amennyire csak lehet. Leülsz egy padra és hallgatagan
fürkészed a csillagokat.
- Még mindig ugyanazt csinálod, mint
kiskorunkban. – vágódik le melléd Jonghyun.
- Én, veled ellentétben nem változtam az
évek során.
- Meglehet. – csúszik le és kényelembe
helyezi magát; vagyis nekidönti a fejét a válladnak. – Mennyi estét töltöttünk
azzal, hogy az eget bámultuk… Soha nem fogom már olyan nyugodtnak érezni magam,
mint akkor.
- Azt hiszem én sem. – mosolyodsz el a régi
emlékeken.
- Mi változott meg ennyire…? – suttogja halkan
JR.
- Felnőttünk. – feleled egy vállrándítással
egyetemben.
- Nem úgy értem. Annyira távolinak tűnnek
az együtt töltött napok.
- Mit csinálnak a többiek? – váltasz témát
hírtelen. Kezded magad furcsán érezni a közelében. Megint ez a görcs a
gyomrodban és a gyors szívdobogás…
- Aron hyung Rennel iszogat. Baekhot meg a
nővéred faggatja. Minhyunt már jó ideje nem láttam.
- Értem. – jön a tömör válaszod.
- Azt hiszem, vissza kéne menni. – veti fel
váratlanul JR.
- Igen. – állsz fel te is. Elindulsz, de
Jonghyun nem jön utánad. Kérdőn fordulsz hátra, ekkor Jonghyun megragadja a
kézfejedet.
- Miért avatkoztál bele…? – suttogja alig halhatóan.
Úgy tűnik inkább magának beszél, mintsem neked.
- Mire célzol? – hökkensz meg. Csak nem tud,
a Minhyun-os ügyről?
- Semmire. Menjünk. – pillant fel rád és
elmosolyodik. Felkel a padról és a kezedet szorongatva mentek egymás mellett.
Feszengsz az érintésétől, de tudod, hogy ennek semmi jelentősége nincsen. Hisz
kisebb korotokban is mindig így mentetek. Kéz a kézben, mosolyogva…
Mikor beértek akkor Baekho integet neked,
Jonghyun pedig elereszti a kezedet.
Nézed, ahogy JR egyre távolabb kerül tőled
és eltűnik a tömegben.
Nagy sóhaj kíséretében oda mész
Soohi-ékhoz.
- Miről maradtam le? – kérdezed meg egyből
nővéredet.
- Csak beszélgettünk. – kacsint rád.
- A nővéred nagyon érdeklődő. Sok mindent
kérdezett. – karolja át Baekho a hátadat.
- Hát persze… A jó öreg Soohi. – méregeted a
vigyorgó nővéredet.
- Hoztam neked inni, de eltűntél.
- Csak kimentem friss levegőt szívni.
- Értem. Csak furcsa volt, hogy te meg
Minhyun is eltűntetek…
- Biztos csak véletlen! – paskolja meg
Dongho vállát nővéred.
- Hát hogyne. – fúj egyet Baekho. Kérdőn
pillantasz rá. Olyan furcsa kifejezés ült ki a partnered arcára…
- No, mindegy, hozok neked egy másik italt.
– vált témát Baekho.
- Nem szükséges. Majd hozok én egyet. Addig
ti csak beszélgessetek. – fordulsz meg és utat törsz magadnak a tömegben. Nagy
nehezen átvergődöd magad az emberek között és leülsz egy bárszékre a pult
mellé.
- Mit adhatok? – kiálltja túl a csapos az
újra felharsanó zenét.
- Valami koktélt! – kiáltod a fülébe a
srácnak.
- Meg lesz! – fordul el tőled és nekiáll az
italnak. Átfordulsz a széken és ekkor veszed észre, hogy pár székkel arrébb ott
támasztja a pultot Minhyun. Látszik rajta, hogy nem kevés mennyiségű alkoholt
gurított le, szó szerint kiütötte magát. Alig bír megülni a széken a feje is
folyton dülöngél, mindjárt elterül az asztalon.
- Itt az itala. – teszi le eléd a srác a
kész italt. Beleszívsz a szívószálba és próbálod elszakítani a tekinteted
Minhyunról. Nem érdemli meg, hogy egy picit is izgasson a hogyléte…
Lerakod a poharat és felállsz. A szádat
harapdálva lépsz oda a fiú mellé. Nem mersz hozzá érni, de muszáj megnézned,
hogy jól van-e. Nem tudsz mit tenni, túl kedves vagy.
- Hé. – böködöd meg a vállát. – Jól vagy? –
hajolsz közelebb Minhyunhoz.
- Mmm… - morran fel. Felemeli a fejét és
feléd fordítja az arcát. – Há’ te meg… - csuklik egyet.
- Le kell állnod az ivással. – tolod el
mellőle a piás üveget.
- Nee ne. Az kell! – mozdulatai annyira
belassultak, hogy könnyűszerrel elveszed tőle az üveget. – Olyan gonosz vagy… -
suttogja.
Gyorsan odamész az italodhoz, megiszod és
rendelsz a fiúnak egy kávét, majd kifizeted a számlát.
Segítesz, neki felkelni, a kezét a válladra
teszed és elmész vele a terem nyugisabb részére, ahol bokszokat állítottak fel.
Bemászik az egyik ülésre, te pedig arrébb tolod, hogy te is leülhess. Leteszed
elé a kávét és megcsapkodod az arcát, hogy kicsit felébredjen.
- Minhyun. Itt a kávé. Idd meg. – a srác,
mint holmi kisgyerek ráveti magát a koffein tartalmú italra. Kezébe veszi a
csészét és elkezdi szürcsölni.
- Hogy lehetsz ekkora hülye? Miért ittál
ennyit? – méltatlankodsz.
- Mert szar volt a kedvem. – rántja meg a
vállát. Most először sikerült egy értelmes mondatot kicsikarnod belőle.
Sóhajtasz és neki dőlsz a boksz támlájának. Behunyod a szemed és ellazítod az
izmaidat.
- Miért segítesz nekem? – riaszt fel
nyugalmi állapotodból Minhyun.
- Mert megsajnáltalak. És mert túl kedves
vagyok. – sóhajtod. Már fáj a fejed a hangos zenétől, a fényektől meg még inkább,
így nem nyitod ki a szemedet.
- Akkor sem értem. Én ellenséges voltam veled.
- Nem újdonság. Velem mindenki az. – vonod meg
a vállad.
- Nem érdemled meg. – feleli alig halhatóan.
- Mégis az voltál velem te is. – nyitod ki
a szemed. Ekkor veszed észre, hogy Minhyun már közelebb ül hozzád és az arcodat
figyeli.
- Tudom. – sóhajt. – Mert szúrta a szemem,
hogy egy kis senki közénk furakodott. Sosem értettem, hogy-hogy lehetetett egy olyan
lánnyal, mint te barátságban JR. De most már értem.
Kérdőn pillantasz rá. Ő a szája sarkát
harapdálva néz bele a szemedbe.
- Még senki nem volt velem olyan őszinte és
kedves, mint te. – mondja kínosan, behúzott nyakkal. Elmosolyodsz a
viselkedésén. Úgy tűnik az alkohol előhozta a kedvesebbik énjét. – Te nem
féltél megmondani, hogy mit gondolsz rólam. A lányok többsége csak felszínesen
érdeklődik utánam. – süti le szemeit. – Vagy azért akarnak járni velem, mert bejövök
nekik vagy, mert a suli egyik legmenőbb fiúja vagyok. De egyik sem akar igazán
megismerni…
- Nem tudtam, hogy nektek is lehetnek
szerelmi gondjaitok. Kívülről csak az jön le, hogy nagy az arcotok, mert minden
lány bomlik utánatok.
- Hát igen. Kívülről csak ez látszik. Bár
előbb megismertelek volna, mielőtt ilyen lettem… Irigylem Jonghyunt, hogy ilyen
barátja van. És irigylem Baekhot is…
Sok idő telhet el, mire ráeszmélsz, hogy
kezdesz szédülni. Meg kell kapaszkodnod az asztalban, hogy ne dőlj bele
véletlenül Minhyun ölébe.
- Az-az igazság, hogy csak baráti szinten
kedvelem Baekhot. Én valaki mást szeretek. – szólalsz meg végül, de elhalkul a
hangod a végére, mert Minhyun kíváncsian pillant rád.
- És ki a szerencsés? – hajol közelebb.
- Nem mondhatom el. Ő nem szeret engem.
- Az nem olyan biztos. – simít végig az
arcodon.
- Dehogynem. – nevetgélsz kínosan, mert
Minhyun arca pár centire van a tiédtől. Végig húzza az ujját az alsó ajkadon és
mélyen a szemedbe néz.
- Nagyon meg fogsz rám haragudni. – jelenti
ki. Kérdőn nézel rá, összehúzott szemekkel.
Ekkor tapasztja rá ajkait a tiédre. Időd sincs
reagálni, mert ő közelebb húzza az arcod az övéhez és átdugja a nyelvét a
szádba. Nem igazán tudod, hogy mit kell csinálnod, tekintve, hogy ez az első csókod.
Lehunyod a szemed és várod, hogy vége legyen. De Minhyun nem hagyja annyiban és
beletúr a hajadba. Egyre hevesebben csókol meg, fel se fogod, hogy mi történik.
Egyszerűen lebénultál és sem egyetérteni, sem tiltakozni nem tudsz.
- Ti meg mit csináltok!? – rebbentek szét
egy mérges hangra. Alig bírod mozgatni a fejed csak halványan látod, hogy
Baekho az. Elnehezedik a szemed és érzed, hogy valami kemény dolgon ér földet a
fejed. Távolról hallod Baekhot, ahogy a nevedet kiabálja…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése