Always stay with me (6. fejezet - Meggondolatlan tettek hada)

Pár percnyi várakozás után megérzed a nyakadnál a meleg leheletét és a rád nehezedő súlyát.
- Mi-minhyun? – nyitod ki félve a pilláidat. Oldalra tekintve látod, ahogy Minhyun rád telepedve egyenletesen veszi a levegőt. – Te most… alszol!? – hökkensz meg. Nem tudod, mit tegyél, a súlyát is alig bírod már tartani, de nem is hagyhatod így itt.
- _______? – jön egy kérdő hang tőled jó pár méterre. Eltolod Minhyun fejét, hogy láss is valamit. – Mit csináltok ti ott? – egyre mérgesebb a hangja.
- Tudom, hogy elég félreérthető ez a helyzet… De Minhyun egyszer csak úgy rám dőlt és most azt hiszem, alszik. – mondod kínosan lesütve pilláidat.
- Ez most komoly? – szalad fel a lelátón Dongho. Megnézi mi a helyzet és csak rosszallóan csóválja a fejét. – Ilyen is csak te lehetsz, Minhyun… - sóhajt és segít leszedni rólad. Felemeli a hátára és elindul vele le. – Mindjárt jövök, várj meg! – pillant hátra a válla fölött és elsiet. Nem tudsz mit tenni, leülsz és várakozol. Talán negyed órába is telik mire visszaüget melléd, addigra már kezd lemenni a nap, és ezzel együtt a hőmérséklet is.
- Itt is vagyok. – puszilja meg az arcod és felhúz magához. – Siettem, ahogy tudtam.
- Hova vitted? – nézel rá kérdőn.
- A gyengélkedőre. Megkerestem Aron hyungot és megkértem, hogy hívja fel a szüleit. Hogy jöjjenek el érte.
- Értem. – rántod meg a vállad. – Akkor menjünk. – indulsz meg le a fokokon.
Utánad siet és odacsúsztatja a tenyerét a tiéd mellé, majd összevonja ujjaitokat. Zavartan pillantasz félre, hogy ne lássa: elvörösödtél.
- És azért jól érezted magad az első bálodon? – elegyedett szóba veled már a hazavezető úton.
- Szép kis első bál… - kuncogsz idegesen. – De igen. Jó volt veled táncolni. – pillantasz fel rá. – Újszerű érzés volt annyi ember között lenni.
- Máskor is táncolhatunk! – kuncog ő is. – Persze, csak ha szeretnéd. – teszi hozzá.
- Jó ötletnek tűnik. – mosolyodsz el.
- Hétvégén pedig elmehetnénk az első randinkra. Oda, ahova csak szeretnél.
Pont ekkor értek oda a házatok elé. Felnézel a mélybarna szemeibe, ahogy egymással szemben álltok.
- Jól hangzik. – feleled mosolyogva.
- Akkor majd megbeszéljük a részleteket holnap. – húzza a száját egy 1000 Watt-os mosolyra. Megölelget, hosszú percekig álltok így, majd elköszön és ellépdel.
Mosolyogva veszed elő a kulcsod, hogy kinyisd a kaput. Ekkor érzed meg, hogy két erős kéz tekergőzik a csípőd köré. Kérdőn fordulsz meg, és egy kipirult arcú Baekho-val találkozik a tekinteted.
- Elfelejtettem valamit. – mosolyodik el. – Már a bálon meg akartam tenni. – tűr ki egy tincset az arcodból és közelebb húz magához. Érzed, ahogy egyik kamrádból a másikba tódul a vér, a torkodban dobog a szíved. Lassan közeledik a fejével, hogy felkészülhess arra, amire készül. Véletlenül összekoccan a fejetek és fájdalmasan, de nevetve távolodtok el.
- Elrontottam a pillanatot... – nevet zavartan Baekho. Bólintasz és már épp mennél, de visszaránt a kezednél fogva. – De mindig van lehetőség újrakezdésre. - Lágyan érinti meg hideg ajkai a tiédet. Mintha az ég is ki akarna cseszni veletek, váratlanul rázendít.
Baekho el akarja húzni a fejét, de te megelőződ is átkarolod a nyakát, hogy közelebb húzd magadhoz. Belevigyorog a csókba, de lágyan végig nyal az alsó ajkadon, és te engedsz neki; átcsúsztatja nyelvét a szádba. Eleinte lágyan, alig csókol, de végül egyre vadabbá válik a nyelvcsatátok, hol a te szádban, hol az övében. Érzed, ahogy elpirulsz és egyre jobban zavarba jössz. Még nem igazán tudod, mit kell tenned, de próbálod követni a ritmust, amit diktál. Pár kisebb puszival válnak el egymástól ajkaitok és te szaporán kapkodod a levegőt, hogy visszaálljon a légzésed a normális szintre. – Már sokkal előbb meg kellett volna tennem. – vigyorog rád. Zavartan pillantasz le, mert még mindig ugyanabba a helyzetbe vagytok, mint az előbb, így csak pár centi van a szátok között. – Holnap találkozunk. – enged el végül. – Légy jó! Na, szia! – integet és elmegy. Csak nézel utána az esőben állva és várod, hogy magadhoz térj. Annyi érzelem volt ebben a csókban, bár csak ez lett volna az első csókod… De hiába, azért az agyad legmélyén az a gondolat motoszkál, hogy vajon milyen Minhyun csókja…? Jobban csókol, mint Baekho? És vajon hogy bírtad elfelejteni az első csókodat?
Elhessegeted ezeket a kósza gondolatokat és bemész a kapun.

- Teeeee huncut! – csapja meg a karodat Soohi. – Még csak tegnap előtt kaptad az első csókod, de te máris begyűjtötted a másodikat is. – kuncog. – Pedig azt hittem, hogy megőrzöd az első alkalmat Jonghyun-nak. – csóválja a fejét.
Ahogy elindulsz a lépcsőn felfelé, lefagysz. Tényleg… Mindig azt mondtad, hogy Jonghyun lesz az aki elrabolja tőled az első csókod. Amióta megismerted jobban Baekho-t, azóta annyira megkedvelted, és olyan jól érezted magad vele, hogy teljesen megfeledkeztél JR-ről. Már el is múlt volna az a nagy szerelem…?

- Komolyan? – kérdi Ren. – Mondjuk várható volt… - somolyog, amikor elmeséled, hogy mi történt köztetek Dongho-val pár hete. Még a nővéreden kívül senkivel nem osztottad meg, de úgy érezted Ren a legalkalmasabb személy erre. Bár az óta nem történt köztetek semmi, de egyre könnyebben értél hozzá Baekho-hoz, és nem kellett mindig neki kezdeményeznie. - A nővéred biztos faggatott, nem? – kuncog, és beleszív a turmixába. A bál óta a legtöbb idődet Baekho-val vagy Ren-nel töltötted. Már nem is érezted Jonghyun hiányát.
- Ne is mond… - sóhajtasz.
- És már megbeszéltétek, hogy hol randiztok?
- Még nem volt téma köztünk… - rázod meg a fejedet.
- Na, miről megy a csevej? – huppan le mellétek Aron, Baekho-val egyetemben.
- Nem lényeges. – legyintesz.
- Biztos a nagyszerűségem volt a téma. – puszilja meg az arcod Baekho.
- Hú, de nagy az önbizalma valakinek… - vágja hátba Jonghyun, ahogy leül Ren mellé.
- Van is mire! – jelenti ki egy nagy vigyorral a fején.
- Na persze… - mosolyog és átkarolja a barátnőjét az oldalán. Hiába minden, átfut rajtad a féltékenység szele. Rápillantasz Baekho kezére, ami az asztalon pihen. Gondolsz egyet és összekulcsolod a kezeiteket az asztal tetején. Kérdőn pillant rád, de elmosolyodik, amikor látja, hogy mennyire elpirultál.
- Szóval, mit terveztek a hétvégére? – néz körbe Aron mindenkin. – Itt a téli szünet. Hamarosan a karácsony. – vonogatja sejtelmesen a szemöldökét.
- És ______ szülinapja. – teszi hozzá Jonghyun.
- Jaj, tényleg… - vakarja meg zavartan Baekho a tarkóját.
- Arra gondoltam, hogy így mind összejöhetnénk, meg még pár haver és tarthatnánk egy nagy bulit ________-nak/nek.
- Én benne vagyok. – mondja Ren és Aron és bólint. Mindenki kérdőn néz rád.
- Én… nem kell nekem ekkora felhajtás…
- Dehogynem! – vágja rá JR.
Elkezdenek hangosan beszélgetni, hogy mi legyen a kaja, ki hozza az alkohol tartalmú italokat, hogy milyen legyen a díszítés…
- És mi lesz Minhyun-nal…? – kérded halkan. Az az eset óta a bálon és a pályán nem is találkoztál vele. Ha te is jelen voltál, akkor sose hozták fel a témát a többiek sem. – Nem szeretném, hogy miattam ne barátkozzatok vele.
- Biztos vagy benne? – pillant le rád Baekho.
- Igen. – mondod határozottan, de közben egy nagy gombócot kell leküzdened a torkodon, ahogy csak eszedbe jutnak az emlékek…

- Rendben. Akkor szólunk Minhyun-nak is. – zárja le a témát Aron Oppa.
Miután ezt megbeszéltétek, megkérdezték, hogy milyen és milyen ízű tortát szeretnél. Te hiába csak valami egyszerűre szavaztál, Jonghyun megmondta, hogy valami különlegeset fog rendelni.

- És milyen ajándékot szeretnél tőlem? – kérdi váratlanul Baekho, ahogy mentek egymás mellett hazafelé.
- Elég, ha csak felköszöntesz…
- Helytelen válasz. – kuncog. – Szereted az ékszereket?
- Minhyun nem fog eljönni, igaz? – bököd ki hírtelen azt a kérdést, ami már órák óta furdalja az oldaladat.
- Hát… nem biztos.
- Megkérdeztétek már?
- Még nem. Majd Aron hyung beszél vele…
- Akkor ne említse meg, hogy ott leszek. – vágsz közbe.
- Miért? – lepődik meg.
- Csak ne mondja meg…
- De hát ez a te bulid! – állít meg.
- De rosszul érzem magam miatta, hogy összevesztél vele. Szeretném, ha kibékülnél vele, és ugyanolyan jóba lennétek, mint azelőtt… hogy én beléptem az életedbe.
- Ne gondolkozz ilyen hülyeségeken! – összerezzensz hangjára. – Az egészről csak ő tehet. – süti le szemeit. – Nem érdekel, ha nem áll szóba velem. Mert nekem itt vagy te. – fogja meg az álladat, felemelve a fejedet, hogy a szemedbe nézhessen.
Nagyot sóhajtasz és belenézel mélybarna szemeidbe.
- Most mennem kell az edzésre. Tovább már nem tudlak elkísérni. – leheli a szádhoz közel. Vadul tapad rá ajkaidra, és egyből bejutást kér. Zöld utat adsz neki és átkarolod a nyakát. Végig simít az arcodon, mire kiráz a hideg. Egy nagy cuppanással váltok el egymástól. – Holnap látlak. – enged el. – Többet ne törd a szép kis fejedet ilyeneken! Álmodj velem! Szia! – integet és elsiet, hogy beérjen az edzésére.
Kifújod a levegőt és megigazítod magadon a váltáskádat. Összébb húzod a kabátodat, és hátrébb dobod a hajadat, amit folyton az arcodba fúj a csípős szél.
- Látom, jól kijöttök. – szólal meg egy ismerős hang a hátad mögött.
- Mi-minhyun. – suttogod a nevét, ahogy megfordulsz. Közelebb lépdel egy gúnyos vigyorral az arcán. – Mit akarsz? – kérded remegő hanggal.
- A legutóbb még nem fizettem vissza a pofonodat. – feleli hetykén.
- Mi-micsoda? – hátrálsz, de koppan a fejed a fa törzsén. Már megint beszorított, mint egy kisegeret. Innen nincs menekvés.
- Ügyesen elintézted, hogy a haverjaim ne barátkozzanak velem. – fogja meg az álladat.
- Ez nem igaz! – csattansz fel. – Én, nem akarlak titeket egymás ellen fordítani…
Ekkor tesz olyat, hogy még az ütő is megáll benned. Erősen a szádra tapasztja az övéit.
Próbálod eltolni magadtól, két kézzel nyomod a mellkasát, de nem enged. Még jobban odaprésel a fához. Kezdesz ellágyulni és beszállni a csókcsatába. Erősen beleharap az alsó ajkadba és így válik el ajkaidtól.
Csak lihegve bámulsz rá megvetően, ahogy odanyúlsz vérző szádhoz.
- Na vajon ezt hogy magyarázod ki a kis barátodnak? – vigyorog gonoszul. – Vagy szeretnéd, hogy elmeséljem neki én?
- Ne… nem tennél ilyet… - suttogod.
- Ó, dehogynem. Így ismersz? – nevetgél gúnyosan.
- Te szemétláda! – ordítasz rá. Most először szólsz hozzá így, és még magad is meglepődsz.
- Ajánlok egy egyességet. – jelenti ki. – Nem árulom el Baekho-nak ezt a kis dolgot, és te megteszel mindent, amit kérek. – teszi karba a kezeit. – Nos, mit szólsz? – vigyorog kárörvendően.