Szóval, ő lenne Kim Hyerin, a történet főszereplője~
És akkor jöjjön a fejezet:
Nagyon furcsa volt, hogy mindenki csak velem foglalkozott. Kivéve Myung Hee-t és Young Hak-ot, mert ők elmentek még reggel. A reggelinél semmivel nem tudtam rávenni Hak-ot, hogy hozzám szóljon, még gúnyokat sem akart a fejemhez vágni. Megijesztett ez a rideg viselkedés, már régen nem volt ilyen ellenszenves velem. Biztos rosszul esett neki, hogy Mr. Choi megint csak rám figyelt. Ilyenkor azt az érzetet keltette bennem, hogy legszívesebben a létezésemről is megfeledkezne...
Hangosan sóhajtozok, várva, hogy elteljen a délután. Ebéd óta anya is elment itthonról, hogy bevásároljon. Hiába van személyzet, leszögezte, hogy legalább néhányszor hadd lephesse meg a vőlegényét valami finommal, amit a két saját kezével készített el. És mivel Myung Hee haza telefonált, miszerint Il Jae-t és fiát mára várhatjuk, mindenképp a saját főztjével akarja haza várni. Ez kissé gyerekes dolog szerintem, de aranyos tőle. Anyám néha úgy viselkedik, mint egy tini lány. Ezen a gondolaton méláztam, amikor kopogtak az ajtómon.
- Tessék. - nyomom fel magam a bal lábammal, hogy ülő helyzetbe helyezzem magam.
- Itt a teája, kisasszony. - lépdel be a szobalány.
- De hát én nem is kértem teát. - jelentem ki.
- Ön nem, de az anyja mondta, hogy mindenképp hozzak önnek egy csészével. Hogy bevehesse a gyógyszert, amit a doktorúr írt fel.
- Ja igen... - motyogom. A doki felírt egy antibiotikumot, hogy nehogy elfertőződjön a seb a lábamon, mivel elég mélyre mentek azok a nyavalyás üveg darabok. Ha gazdag vagy úgy tűnik, mindent túl lihegnek... Oké, hogy fáj, meg nem kéne elfertőződnie, de ez már túlzás. - Köszönöm. - veszem el a tálcát és bekapom a bogyót, majd iszok rá pár kortyot a meleg italból.
- További jó pihenést. - veszi vissza tőlem a tálcát, meghajol és kimegy.
- Jó lenne, ha nem unatkoznék ennyire... - sóhajtok.
Végül azzal ütöttem el a délutánom, hogy a tévét bújtam, aztán átrágtam magam az egyik kedvenc regényemen. Hipp-hopp elment az a pár óra, és lassan közeledett a vacsora ideje.
- Hyerin. - kopog majd szólít a nevemen anyám.
- Gyere. - mondom, de anyám meg sem várja míg kimondom ezt az aprócska szót, és benyit.
- Jobban vagy már?
- Hát reggel se voltam valami hú de rosszul, de igen. Jobban vagyok. - vonom meg a vállam.
- Szeretnél te is velünk vacsorázni, vagy inkább felhozassam a szobádba és nem jössz le?
- De, mindenképp lemegyek. Megígértem Myung Hee-nek, hogy megismerem a munka társát és a fiát.
- Rendben. - simít végig az arcomon. - Akkor egy óra múlva legyél kész.
- Oké. - felelem, ő pedig kimegy. Kimászok a meleg takaró alól és elbotorkálok a gardróbig. Valami csinos ruhát kellene felvennem, ami egyben kifinomult is... Na ez kemény dió lesz. Egy hangos sóhaj hagyja el a számat, és kicsapom a helyiség ajtaját. Beugrálok fél lábon és körbenézek. Behajtom az ajtót magam mögött, hogy legyen egy kis intim szférám átöltözni.
Végül kemény húsz perc alatt kiválasztottam a megfelelő ruhadarabot. Kivasaltam a hajamat és feldobtam egy gyors sminket. Belebújtam a ruhába, de vettem alá egy barna harisnyát, hogy ne látszódjon a kötés a lábamon. Előszedtem az egyik fekete magas sarkút, amit nem oly' rég anyámmal választottam ki az egyik butikban, és felvettem azt is. A biztonság kedvéért bekaptam egy fájdalomcsillapítót, mivel a magas sarkú így is meggyötri a lábat. Megcsodáltam magam a tükörben és elégedett voltam az eredménnyel. Amennyire tudtam, lesiettem a lépcsőn, bár ez is csak normál tempónak számított, de a mostani csiga lassúságom mellett ez villámgyors volt. Persze megnehezítette a dolgomat az a francos cipő is, de így volt teljes az összkép.
- Hyerin? - kérdi anyám, ahogy leérek a nappaliba.
- Mi az? - vonom fel szemöldököm.
- Nagyon szép vagy. - mosolyodik el.
- Nem azért, de te is jól kicsípted magad! - válaszolom. - Myung Hee-ék?
- Pár perc és megérkeznek. - toporog a cipelőjében a kandalló előtt és percenként az ablakra sandít. - Itt vannak! - jön lázba, mint egy öt éves.
- Javíthatatlan vagy. - sóhajtok fel. Kisiet az ajtó elé, hogy üdvözölje Mr. Choi-t és a vendégeket.
Anya már párszor rám szólt, hogy miért csak Myung Hee-nek meg Mr. Choi-nak szólítom, de az említett személyt nem zavarta, és nem is bírtam volna apának hívni...
- Hogy Hyerin? - szűrődik be anyám hangja kintről. - Igen, velünk vacsorázik. A nappaliban van. - lépteket hallok. Kicsit azért én is izgulok... Jó benyomást kéne keltenem Myung Hee üzlet társa előtt. No, meg azért a fiára is kíváncsi vagyok...
Először anyám jelenik meg, aztán követi őt Mr. Choi és utánuk jön egy negyvenes éveiben járó férfi. De aztán nincs folytatás. Kisebb csalódást érzek, de elhessegetem ezt az érzést.
- Ő lenne a jövendőbeli nejem lánya, Hyerin. - mutat rám a férfi.
- Örvendek, Park Il Jae vagyok. Már sokat hallottam a kisasszonyról. - hajol meg, és én is így teszek. Kezet fogok vele és kedvesen mosolygok rá.
- Én is örvendek. - hajolok meg ismét.
- Itt is vagyok, csak odaadtam a kulcsokat a sofőrnek. - csendül fel egy férfias hang Myung Hee mögül. Nem látom,hogy ki az, mivel egy magas Mr. Choi-al és még anya is rásegít, hogy kitakarja a képből. De aztán kikerüli őket, és végre megnézhetem magamnak. Fekete haja fel van zselézve, sötét szemei csillognak, ahogy magával ragadja tekintetem. Megjelenése, külseje és az aura ami körül lengi teljesen megbabonáz. Fehér öltönyt visel, sötétkék inggel, melyen néhány gomb ki van gombolva. Húsos ajkait egy félmosolyra húzza és odalép hozzám. Meghajol majd kinyújtja egyik kezét felém. Annyira elrévedtem őt nézve, hogy elfelejtettem viszonozni gesztusát. Gyorsan én is meghajolok 90°-ban és megmarkolom kézfejét.
- Örülök a találkozásnak, Park Tae Joo vagyok.
- Én pedig Kim Hyerin. - rázok kezet vele.
- Te szebb vagy, mint amilyennek Myung Hee állít.
Láthatóan elpirulok és elengedem a kezét. Próbálom leplezni zavaromat, de már túl késő.
- Na, üljünk asztalhoz! Young Hak ma nem tart velünk. - indul el Mr. Choi az ebédlő felé. Mindenki követi, Tae Joo-val mögöttük baktatunk.
- És hány éves vagy? - kérdezi közben.
- 18. És... te? - emelem rá tekintetem félve.
- 22. - feleli és kihúzza nekem a széket, mielőtt leülne. Meglepetten, de elfogadom kedvességét és helyet foglalok.
- Remélem mindenkinek ízleni fog a vacsora, ma én főztem. - mondja vidáman anyám.
- Akkor biztos finom. - mondja Myung Hee kedvesen és felvesz egy falatot pálcikájával. Én is neki kezdek, és a többiek szintén hozzá fognak. Anya egy falatot sem nyel le, amíg nem mondunk véleményt.
- Hát ez valami isteni. - vigyorodik el Tae Joo. - Bár minden nap ilyet ehetnék!
- Igen, tényleg nagyon ízletes. - kontrázik rá Il Jae.
- Így igaz, nagyon kitettél ma magadért, drágám. - fogja meg kezét Mr. Choi. Látni anyámon, hogy lassan fellélegzik és úgy vigyorog, mintha most nyerte volna meg a lottó ötöst.
Én nem mondok semmit, mert anya főztje mindig fincsi, és ezt jól is tudja. Csak mindent túl reagál. A továbbiakban kisebb beszélgetéseket folytatunk az asztalnál. Többnyire Tae Joo kérdezget.
- És, jól kijössz Young Hak-al? - kérdi. Kissé félrenyelek e kérdésre, mire erősen megütögeti a hátam. Ez segít egy kicsit.
- Hát... változó a viszonyunk. Maradjunk annyiban, hogy néha egészen megvagyunk, de máskor megtudnánk folytani egymást egy kanál vízben.
- Értem. - jön a rövid felelet. Ekkor csapódik be az ajtó, jelezve, hogy valaki megérkezett. Zajos léptek, és megjelenik egy unott fejű Hak.
- Hát haza értél, fiam? - kérdi Myung Hee nyugodt hangon. A kérdezett csak elhúzza a száját.
- Még pont időben. - mondja anyám.
- Igen. - mondja Tae Joo kimérten. - Pont most ismerkedek a húgoddal. Egy okos és csinos lány. - jönnek az újabb bókok. - Ha egy kicsivel idősebb lenne, gondolkodás nélkül udvarolnék neki. - bele vörösödök az utolsó mondatába és erősen kell koncentrálnom, hogy leplezzem izgalmamat. Jól esnek szavai, már olyan rég bókoltak nekem, és nagyon is vonzónak találom...
- No, nem mondod? - kérdi cinikusan Young Hak. - Hát csak tessék. - lépdel az asztalhoz hetykén. Leül mellém, és hangosan behúzza a székét. - Ha neked az ilyen két ballábas lányok tetszenek, akkor csak tessék. Én nem állok az utadba. - néz vele farkas szemet. Hát ez a megjegyzés is az így is törékeny önbizalmamba talált. Nagy levegőt veszek, hogy uralkodjak magamon, és ne mondjak ki olyasmit, amit később megbánok.
Myung Hee-ék felől síri csend fogadja ezt a kis "beszélgetést". Anyám zavartan köhög, és szúrósan néz Hak-ra. De ez semmit nem használ, én már csak jól tudom. Őt ez nem hatja meg.
A kínos csendet Tae Joo dallamos nevetése töri meg.
- Semmit nem változol, Young Hak. - mondja nyugodt hangon. Anyámék felé fordul és leteszi pálcikáit az asztalra. - Ti mit szólnátok hozzá?
- Mégis mihez? - kérdi Myung Hee.
- Ha randevúra hívnám a lányodat. - ekkor esik ki kezemből a pálcika és kissé ijedten nézek a többiekre, reakcióra várva. Young Hak-étól félek a legjobban. Valahogy érzem, hogy ebből nem fogok jól kijönni...
- Nekem nincs ellenvetésem. - feleli Myung Hee.
- Ha Hyerin egy ilyen intelligens és jó kiállású férfival találkozgatna, mint te, Tae Joo, annak csak örülnék!
Levegő után kapkodok, és még a szemem sarkából se merek ránézni Hak-ra.
- Erről Hyerint kéne megkérdezni legelőször nem gondolod? - csendül ki Young Hak hangjából egy cseppnyi düh. Kérdőn nézek rá, nem igazán értem reakcióját.
- Igazad van. - egy meleg kezet érzek meg kézfejemen. - Hyerin. - mondja férfias hangján, amitől már a hideg ráz. - Szeretnél eltölteni kettesben velem egy délutánt?
aztakutyamindenit *----* ehehe~~ EZ CSAK EGY KICSIT LEPETT MEG!!!
VálaszTörléshm...na vajon mit mondd Hyerin...?
gyorsan hozd a folytatást, mert nem bírom ki xD ^^