You were my Destiny? (23. rész - Meglepetés!)

Ahogy letettem a telefont, egyből Hyosun-nal találtam magam szembe, a konyhába beérve. Elhúztam a számat, ahogy mosolyogva rám nézett, és elmentem a hűtőig, hogy igyak valamit.

- Mióta laksz együtt Young Hak-al? - szólal meg halkan.

- Miért érdekel? - vonom fel szemöldököm, és nyugodtan leülök vele szembe.

- Tudod, csak kíváncsi vagyok. És van hozzá közöm.

- Közöd? Már mért lenne? - vigyorodom el gúnyosan, és legurítom a torkomon a gyümölcslevet.

- Tudod... - mondandóját félbe szakítja a telefonom zenélése, így feltartom a kezem, hogy várjon, és kislisszolok.

- Szia, én vagyok. Anya azt mondta, hogy egy órán belül tud csak elvinni, de negyed órán belül indul a vonat. Szóval, melyikkel menjek? Nagyjából ugyanúgy érnék oda, talán a kocsival hamarabb.

- Nekem mindegy, Yuu. Ahogy neked kényelmesebb.

- Oké. Akkor ha nem baj, inkább elfogadom anyu ajánlatát.

- Rendben. És akkor körülbelül mikor érsz hozzánk?

- Kevesebb, mint két óra. De találkozzunk a parknál, és onnan elmegyünk megvenni ezt-azt.

- Oké, akkor majd csörögj, ha a közelben jártok.

- Rendicsek. Na csók, drága!

Mosolyogva bontottam a vonalat, és a következő dolgom az volt, hogy engedélyt kérjek Tae Joo-tól. Ő a nagykorú közülünk, szóval neki biztosan tudnia kell róla. No meg anyáék rá bíztak minket, a házzal együtt. Bár nem hinném, hogy szétszednénk, de biztos, ami biztos alapon szólok neki.

Végül abban állapodtam meg Tae Joo-val, hogy nála tartjuk meg a bulit. Ott mégis csak jobb lesz. Szabadabb kezet is kapunk Yuu-val, de azért a nyaralót se kéne romba dönteni...

Kitaláltuk, hogy megkérjük Tae Joo-t Hak lefoglalására. Majd valamilyen indokkal behívja a céghez, addig mi feldíszítjük a nyaralót, meg felhívjuk pár barátját, hogy jöjjenek el.

Én vállaltam a vásárlást, Yuu a meghívosdit. Mégis csak furcsa lenne, ha én hívnám a haverjait. A suliban még mindig álca van. Nem is tudom mivel magyarázom majd, hogy ott vagyok...

Amikor elkezdtük a díszítést a partneremmel, akkor hívott Tae Joo, hogy Hak elindult haza. Na ebből baj lesz...

- Várj van egy ötletem. - mosolyodik el japán barátom, és tárcsázni kezd. - Szia Hyosun, igen én vagyok az, Yuu. - ekkor nagy szemeket meresztek rá, és megrázom a fejem hevesen. Hangtalanul tátogja, hogy muszáj, aztán visszatér a jó pofizáshoz. - Igen, drága, meglepetés bulit szervezünk neki. Le kéne foglalnod egy kicsit, hogy be tudjuk fejezni. Mi? Hyerin? - ekkor rám sandít. - Ő is itt lesz, de én szervezem. Persze, ne aggódj. Oké, köszi. Majd küldök egy sms-t ha jöhettek. Szia szia. - ekkor lecsukja a telefonját én pedig karba tett kézzel figyelem. - Jó, mielőtt leszúrnál a szemeiddel, én a te oldaladon állok. De azt meg kell hagyni, hogy nagyon nem bír.

- Mit mondott? - mosolyodom el gúnyosan.

- Á csak a szokásos nála, ha valaki más közel kerül Young Hak-oz. - ekkor megköszörüli a torkát és elvékonyítja a hangját, hogy utánozni tudja azt a perszónát. - De ugye az a csaj... Hyerin ugye? Lehetetlenség megjegyezni a nevét... Nem lesz ott. Mond, hogy nem! A falra mászok tőle. Miért van annyit Young Hak-al? Tényleg a húga? Mióta az? És ugye nem lesz ott? - hangosan felnevetek, ahogy utánozza a beszéd stílusát. - Mondom, a szokásos. - legyint.

- Még, hogy ő mászik tőlem a falra. Akkor én mit mondjak? - horkanok fel.

- Nyugi, semmi ok a pánikra. Young Hak téged szeret, és Hyosun fel sem tűnik neki. Sem az érzései, sem az, hogy ott van. - kuncog fel és felragasztja az égősort a létrán állva.

" Sem az érzései..." Ez a mondat jócskán felkelti az érdeklődésemet, így rákérdezek arra, ami furdalja az oldalamat. - Mióta szereti? - kérdem tőle halkan.

- Nem is tudom... - gondolkozik el. - Amióta ismerem Young Hak-ot azóta biztos együtt vannak. Mármint sok időt töltöttek együtt, mert a szüleik jó barátok voltak. Együtt is akartak vállalatot alapítani. De aztán nem jött össze, mert ugye az anyja halála után elköltöztek. Myung Hee nem bírt volna ott maradni a sok emlékkel. És Young Hak sem... De azóta is sűrűn látogatja. Hat-hét éve biztos szerelmes belé. De kitudja. Azt se tudni, hogy az érzései igazak-e. Azzal a csajjal nagyon vigyázni kell. - csóválja meg a fejét, aztán rápillant a telefonjára, mert az zenélni kezd. - Azt hiszem megjött az első csoport. - sóhajt, aztán felveszi a kis készüléket. Én addig felszökdécselek a lépcsőn, hogy átöltözzek. Egy fehér sifon ruhát választottam. Ezt is anyával vettem a hetekben. A derekánál húzott, ami kiemeli a vékony csípőm. Nagyon tetszik ez a ruha, mert csinosnak érzem magam benne. Egy krém színű szandált vettem fel hozzá, és feldobtam egy minimális sminket. Spirál, szemceruza, és szájfény. A hajamat hagytam úgy, ahogy van, időm sem lett volna vele mit kezdeni.

Egy fél órán belül minden vendég megérkezett, már csak a szülinaposra vártunk és persze - arra az idegölő libára, fedőnevén Hyosunra...

Több embert hívott meg Yuu, mint hittem. Voltunk legalább harmincan, magunkat is beleszámolva.

Idegesen tördeltem a kezemet, hogy vajon mit fog szólni Young Hak a meglepetés partinak. Remélem nem bukik ki, hogy a háta mögött szervezkedtem...

Lehet túl sok embert invitált ide Yuu. Én éreztem magam rosszul a tömeg láttán. De Hak más, mint én. Ki tudja. Talán még örülni is fog mindennek. A legdurvább az egészben, hogy Charin is itt van. Meg még plusz ajándékba két ölebe, akik magukban nem jelentenek veszélyt, de egy Charin nevezetű minden lében kanál vezetésével már annál inkább.

Fújtam egy nagyot, mikor Yuu elkiáltotta magát majd levakarta az arcát az ablaküvegről, és kilőtte magát a kanapé mögé. Bár meglehetősen lassított a tempómon az a fránya magas sarkú, de azért minden gyorsaságomat beleadva oda kuporodtam a vörös mellé. Rápillantottam az izgalomtól ragyogó arcára, és meg kellett állapítanom, hogy sokkal jobban áll neki ez a rossz fiús kusza frizura, mint az ismerkedésünkkor megismert újgazdag lenyalt haj. 

A gondolatmenetemet félbeszakítva nyikordult a tölgyfa ajtó, mire összeugrott a gyomrom és előre fordítottam a fejem. Csendben hallgatóztunk, míg beérnek.

- Mit keresünk itt, Hyosun? Egyáltalán nincs kedvem a játékaidat űzni a mai nap. Reggel Tae Joo jött a hülyeségeivel, most meg te kergetsz az őrületbe. Komolyan mondom,...

Egyszerre néztünk a másik felé Yuuval, ez pedig a jel volt, hogy idő van.

- Meglepetés! - kiáltottunk fel mindannyian, ahogy feltornásztuk magunkat a földről, vagy előbujtunk rejtekeinkből.

Young Hak hitetlenül fordult a tömeg felé, akik megrohamozták, aztán ahogy találkozott a tekintetünk meglepően haragot véltem feldezni szemeiben. Egyből lehervadt a számról a görbület, míg Hak az arcára varázsolt egy műmosolyt és köszöntötte a vendégeket. Íriszei mélybarnán csillogtak, amit már azóta nem tapasztaltam, hogy megismertem. Üres tekintettel bámult minden őt éltető emberre, rám pedig nem emelte szeme világát többet.

Valahogy úgy éreztem, hogy valamit most nagyon elszúrtam. Nagyon; nagy betűkkel, kétszer aláhúzva.

A boldog Young Hak képe darabjaira tört a képzeletemben, és helyette szerelmem csalódott ábrázata költözött.

Letekintettem magam elé, míg Hyosun alattomos módon odatipegett hozzám.

- Nem tudtad? - szólalt meg gúnyos éllel a hangjában. - Young Hak sosem ünnepli így a születésnapját. Minden évben, minden alkalommal a családi körre szűkítette ezt az eseményt. Boldogságát csak azokkal akarja megosztani, akik valóban ismerik, ténylegesen a közelébe tudtak férkőzni. Egy évben egyszer van az embernek születésnapja. És te most szépen elrontottad ezt is. - mutatott rám kilakkozott körmeivel flegmán. Könnyek mardosták a torkomat, de nem adtam meg azt az örömet ennek a libának, hogy előtte omlok össze. Megtehetem azt a négy fal között is, az emeleten, zárt ajtók mögött. De az önsajnálatom előtt még valamit tudnom kellett.

- Mért nem szóltál róla? - préseltem ki magamból rekedt hangon.

- Mért tettem volna? Nem fogok a te kezedre játszani. Ellenkezőleg. Az eltávolításodon fáradozom, és hogy Young Hak felébredjen ebből a téves álomból, miszerint ti összetartozhattok.

- Ő nem egy tárgy. A döntései a sajátjai. - próbálkozom hárítani a támadásait.

- Ez igaz. - vigyorodik el gúnyosan, aztán ahogy ráemeltem szemeimet látom megvillanni szemeiben az elszántságot. Az elszántságot, hogy tönkre tegyen engem, és a kapcsolatunkat is Young Hak-al - ami még csak nemrég vette kezdetét. - Egyszer mondom el édesem, szóval jól hegyezd a füled, hogy minden szavam megértsd. Te és Young Hak túl sok mindenben különböztök. Hiába éltek egy fedél alatt, úgy tűnik még nem jöttél rá. Ő nagyvilági életet fog élni, míg te családalapításra vágysz. Mit gondolsz Young Hak is miért olyan rideg? Mert hiába imádta az anyját, nem volt elég ideje a kisfiára neki sem. Sem az apjának. Dajkák nevelték, szolgálok voltak a játszópajtásai. Nem úgy mint neked, te normális életet éltél, míg ő a töredékét sem tapasztalhatta meg ennek. Sosem fog úgy nézni a világra, mint te. Ezt csak egy gazdag család sarjaként született ember értheti meg igazán. Úgy mint én, vagy a barátod, Yuu. Ha eljön az idő, és Young Hak-nak át kell vennie a családi vállalatot akkor ha ennek az útjában állsz, gondolkodás nélkül eltakarít az útból. Ebben biztos vagyok. Mert mi csak az üzleti világban élhetünk teljes életet.

- Young Hak nem ilyen. Ő más, mint te, vagy a többi pénzhajhász ember.

- Nagyot tévedsz, kedvesem. - húzta ajkait egy győztes mosolyra. - Ha nem hiszel nekem, akkor kérdezd meg tőle. Az üzletet választaná a szerelem helyett. És különben is, társ szempontjából itt vagyok én neki. A tökéletes jelölt.

- Ne nevettess! Évek óta epekedsz utána, de ő észre sem vesz! - játszom ki az utolsó kártyám, de ő meg se rezdül e szavak hallattán.

- Ő lehet, hogy nem. De az ő szülei és az enyémek már régen kőbe vésték a jövőnket. A mi életünk együtt fogja kezdetét venni, amikor mindketten nagykorúak leszünk, és letesszük eskünket Isten színe előtt. - ahogy az utolsó mondat elhagyja a száját, nem bírom tovább, és láthatóan megtörök. Szemeim égnek a még el nem hullajtott könnyektől, szám kiszárad, minden védekező szó benn reked a torkomban, és úgy érzem, mintha erőteljesen hasba vágtak volna, amitől felkeveredik a gyomrom.

Nyelek egyet, és szó nélkül sarkon fordulok, hogy megcélozzam az emeletet, azon belül is a mosdót. Remegő lábaimat emelem egymás után a lépcsőfokokon, néhányszor előrebukva fejemmel. Utolsó erőmmel még egyszer hátra pillantok Young Hak-ra, ahogy műmosollyal az arcán lepacsizik pár sráccal, majd Hyosun birtoklóan kezeit izmos karja köre fonja.

E kép láttán még fojtogatóbbá válik a levegő, így szinte rohanva teszem meg a fennmaradó távot. Becsapom magam mögött a fürdő ajtaját, majd leroskadok a vécé elé, és sietősen felfogom a hajam. Egyből jön aminek jönnie kell, addig, míg csak már gyomorsav jön fel torkomon. Fáradtan dőlök vissza lábaimra, és idegesen kapkodok levegő után.

Sós cseppjeim égetik arcomat, számban érzem ízüket, de nem tudok semmit sem tenni az ellen, hogy utat törjenek maguknak. Megrökönyödve dőlök a hideg csempének hátammal, és szinte rázkodik hátam, ahogy feltör belőlem a zokogás.

Kint a buli egyre hangosabb kezd lenni, észlelem, hogy valamelyik osztálytársunk zenét is tett fel, a hangulat fokozására.

De én csak töretlenül kuporgok a földön, és próbálom megkeresni az önuralmamat és a méltóságomat, mert azokat elvesztettem valahol odalent, Hyosun társaságában.

Szaporán nyeldesem a levegőt, hogy csitítani tudjam saját magam.

Kopogás hangzik az ajtón, mire a bejáratra kapom kisírt szemeimet.

- Hyerin, én vagyok az, Yuu. - hallom ideges hangját, mire egy elcsukló "Gyere" szóval invitálom beljebb. Tétóvázás nélkül rám nyit, majd rémülten ugrik mellém. - Mi történt? Jézusom, a szemeid durván vörösek. Miért sírsz itt egymagadban? Mit mondott, Hyosun?

A liba nevének hallatára újabb könnyáradat tőr rám, aminek zöld utat engedek.

- Jézus! - kiállt fel, és egyből magához ránt. - Kitekerem annak a ribancnak a nyakát, ha téged megnyugtattalak. Vagy inkább a hajánál fogva hozom fel neked, hogy jól megverhesd, oké? - mosolyog rám elgyötört arccal. Egy kósza görbület kúszik arcomra, de ahogy jött, úgy el is tűnik. - Ha jól gondolom nem szeretnél több időt kint tölteni, de azt sem hagyom hogy itt a hideg kövön itasd az egereket. Hívok egy taxit, és lelépünk, jó?

- Ne, te maradj! - ragadom meg karjait, ahogy felállni készül. - Jól jön egy beépített ember, ilyen helyzetekben.

- Ez igaz. Valakinek szemmel kell tartania azt az alattomos dögöt...

- Hívd fel Tae Joo-t. Kérlek.

- Rendben. - áll fel és kisiet az ajtón. Amíg távol van, felállok és próbálom rendbe hozni az ábrázatom. Nem kecsegtetnek semmi jóval a duzzadt vörös szemeim, a cserepes ajkaim, és a szétfolyt sminkem. Megnyitom a csapot, majd locsolok egy kis vizet az arcomra, hogy lehűljön és leszedjem a festékem maradványait. Összerendezem a kócban álló hajamat, majd egy törülközővel megtörlöm meggyötört arcomat.

Yuu egy bőrkabáttal a kezében tér vissza, ami minden bizonnyal az övé, amit azonmód a hátamra terít, majd átkarol és kivezet a mosdóból.

- Tae Joo azt mondta, hogy tíz perc és itt lesz. Addig kicsempészlek innen, oki? - mosolyog rám biztatóan, majd a lépcső felé vesszük az irányt, de azonnal meg is fordulunk, amikor Young Hak közeledő alakja tűnik fel a látókörünkben.

- Akkor a személyzeti lépcsőn megyünk le, aztán a hátsó kijáraton a konyhán keresztül.

- Rendben. - szaporázzuk meg a lépteinket. Már látjuk a lépcső első fokát, mikor egy ismerős hang üti meg a fülünket:

- Yuu? Már jó ideje kereslek és... Az ott veled Hyerin? - egyre közeledik a hangja, mire idegesen Yuu karjába vágom a körmeim.

- Nyugi, feltartom. - súgja a fülembe. - Addig te lemész a lépcsőn, konyha, aztán hátsó ajtó. Siess! - lök rajtam egyet, ezért meg kell fognom a kabátját, nehogy leessen rólam. Még tompán hallom a hangjukat, ahogy kettesével futok le a lépcsőn.

- Mit kerestetek itt kettesben? És hova megy Hyerin? Válaszokat várok!

- Young Hak, nyugodj meg! - mintha dulakodás hangjait hallanám, ahogy leérek a lépcsőn. Ezért ijedten kapkodom a lábaim, hangosan kopognak sarkaim a járólapon, ahogy átszelem az amerikai stílusú konyhát.

Ahogy kiérek a helyiségből, egy Charin-nal találom szembe magam, akit majdnem fel is lökök, de nem érdekel. A fehér ajtó elé érve testsúlyommal lökök egyet a lengő ajtón, majd a hidegre kiérve egy pillanatra megpihenek, majd azonnal szaladok is tovább a házat megkerülve a tornác felé.

Szörnyen fáj a lábam ezekben a kínzó eszközökben, így egy pillanatra megállok, míg megszabadítom őket tőle.

Ezzel időt adok Young Hak-nak, mert hallom ahogy Yuu a nevét kiabálja. Idegesen kapom hátra a fejem, ahol meg is pillantom a célszemélyt, így futásnak eredek. Pillanatokon belül a tornácon állok, ott pedig csak kapkodom a tekintetem, Tae Joo kocsiját keresve. Fényszóróra leszek figyelmes a bozótosból, ahogy közeledik az ösvényen az áhított járművem. Ekkor szorul két kéz a vállamon, majd azonnal szembe is találom magam egy szaporán levegőért kapkodó Hak-kal.

- Hyerin. - szakad fel torkából a nevem. - Mi a fenét csinálsz? Miért rohansz el előlem, mikor a nevedet kiabálom? - Valóban szólított volna? A pillanat hevében ez nem tűnt fel. - Mitől ilyen kisírt a szemed? - érinti meg arcom, mire felszökik a vérnyomásom, és megszakad bennem valami. A kezem csattan arcán, mire kérdőn kapja sajgó testrészére a kezét szerelmem, majd dühösen fúrja tekintetét az enyémbe.

- Ne érj hozzám. - szűröm fogaim között. - Soha többé nem akarlak látni! Gyűlöllek, te szemét, hazug-

- Mi!? Miért csinálod ezt? - ragadja meg karomat ahogy próbálok kitérni előle.

- Átvertél! Kihasználtál! Mikor már menyasszonyod van! Gyűlöllek! - tépem ki kezem szorításából, ami könnyebben megy, mint hittem, mivel egy pillanatra lesokkol, ami nekem pont elég a szökésre. Odarohanok a fekete kocsihoz, amiből pont akkor száll ki Tae Joo, de a jelenetet látva, és főként arcomat megpillantva azonnal vissza is száll. Megnyomja egy gombot a műszerfalon, mire magától nyílik az ajtó, én pedig fáradtan zuttyanok az ülésbe, és azonnal be is csapom a külvilágra nyíló eszközt.

- Magyarázatot várok, Hyerin! - ront oda Young Hak a kocsihoz. Idegesen túr bele hajába, ahogy keresi tekintetem. Le van húzva az ablak, így érzem leheletét arcomon. De az egykori cirógató érzés helyett, most úgy tépnek arcomba levegővételei, mint a feldühödött vad karmai.

- Kérdezd meg a nagy gyerekkori barátodat, Hyosun-t! Vagy nem is, az apádat! Akárkit, akik mind tudnak róla! Mindannyian, csak én nem! - húzom fel az ablakot, mire idegesen csap az üvegre.

- Nem mehetsz el így! Ha most elmész, én esküszöm szakí-

- Young Hak. - emelem rá tekintetem és nyugodtan ejtem ki a végzetes szavakat. - Hát nem érted? Már vége van.